Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4-5-6

2011.01.08

 Már lassan két órája megyünk megállás nélkül. Kezdek elfáradni. De legalább gondolkodni tudok. Istenem, de örülök, hogy az Akatsukihoz kerültem. De nem egészen értem, hogy miért is. Olyan, minta véletlenül kerültem volna ide. Egészen fura dolog ez az egész. Az egész úgy kezdődött, hogy elhagytam a falumat. Vagyis készültem elhagyni a falumat, amiről Itachi tudomást szerzett. De hogyan? Még ez is rejtély volt számomra. 


„ Holdfényes, nyári éjszaka volt. A szobámban ültem és gondolkodtam. Miért? Miért kellett meghalniuk? Egy vékony könnycsepp folyt le az arcomon. Kiléptem az erkélyre és mély levegőt vettem. Próbáltam megnyugodni, de nem sikerült. Itt állok Konaha közepén és a végzeten gondolkodok. Már megint feltettem magamnak a kérdést. Miért haltak meg? Ha nincs az a rohadék Orochimaru, akkor még most is élnének. Kezdek olyan lenni, mint Sasuke. Őt is csak a bosszú hajtja. Az egyszer tuti, hogy én is bosszút állok, de nem fogom elveszíteni a régi önmagamat. Elmosolyodtam.
- Bosszút állok rajtad, Orochimaru – suttogtam bele az éjszakába. 
- Érdekes elmélet – hallottam egy mély hangot, amitől totál megijedtem.
- Gyere elő – mondtam az ismeretlenek. Az erkélyem melletti fáról leugrott valaki. Felé fordultam. Fekete köpeny volt rajta, piros felhőkkel. Egy férfi állt előttem. Fekete haja volt, és szintén fekete szemei. Sasukéra emlékeztetett.
- Ki vagy te? – kérdeztem tőle. 
- A nevem Itachi Uchiha. Az Akatsukitól jöttem – adta meg a magyarázatot a kérdésemre. Uchiha? Akkor tehát Sasuke bátyja. Szimpatikus nekem ez a srác. Nem olyan rideg, mint Sasuke. 
- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem és ismét az utcát kezdtem kémlelni. 
- Hallottam bosszút akarsz állni valakin. Nem vagy elég gyenge hozzá? – kérdezte, gúny nélkül. 
- Ne becsülj alá! – sziszegtem. – Az öcséd is folyton lenéz, pedig nem is ismeri a képességeimet. 
Itachi elmosolyodott.
- Sasuke mindenkit lenéz – mondta, majd mellém állt, és a korlátnak támaszkodott. Nem szólaltam meg. 
- Orochimarun akarok bosszút állni, amiért megölte a szüleimet – adtam ki magamból.
- Értem – hangzott a rövid válasz. Valahogy kétlem, hogy érti. Most biztos azt hiszi, hogy olyan vagyok, mint Sasuke. Ez a fickó is nagyon nagyra van magával. 
- Csatlakozz hozzánk, és teljesítheted az álmod – szólalt meg egy kis idő után. Értetlenedve néztem rá.
- Az Akatsukihoz? – kérdeztem megdöbbenve. Bólintott és a szemembe nézett. A sharingan ott villogott a szemében. Elfordítottam a fejemet, de belelátott a fejembe.
- Úgy látom, hogy szeretnél csatlakozni – mosolyodott el gúnyosan. Na, erről ennyit, hogy nincs gúny a hangjában, vagy a mosolyában.
- Ebben a faluban nem válhatok már még erősebbé. Tsunade megtanította, hogy hogyan kontrolláljam a chakrámat rendesen. Mit tanulhatnék még? – kérdeztem.
- Holnap este a dombnál várunk téged. Ne hozz semmit, ez csak egy taktikai megbeszélés – mondta Itachi. Csatlakozok. Elhatároztam. Csak a bosszú miatt. Nem akarok olyan lenni, mint Sasuke. Egyszerűen csak csatlakozok. Ennyi, semmi egyéb. Elmosolyodtam, majd bólintottam. Ő is bólintott-
- Holnap találkozunk. Holnap még nem beszéljük meg, hogy hogyan fogsz eljönni, majd akkor megbeszéljük a következő időpontot, csak bemutatom a többieket – mondta. Bólintottam. Elmosolyodott, majd eltűnt az éjszakában. Egy darabig bámultam a sötétséget, de végül bementem. „


Röviden ennyi. Ezért jöttem eredetileg ide, de azóta változott a véleményem. Az biztos, hogy meg akarom ölni Orochimarut, de nem is annyira a bosszú miatt. Észre se vettem, hogy már milyen régóta megyünk. Eléggé elfáradtam, egy kicsit ziháltam is. Itachi ezt nyilván észrevette, mert megszólalt.
- Pihenjünk – mondta. Végre egy remek ötlet, ami az ő szájából hangzott. Megálltunk egy tisztáson. Én leültem a tisztás közepére törökülésbe, behunytam a szemem, mindkét kezemen összeérintettem a hüvely- és a mutató ujjamat, és a térdemre helyeztem.
- Te mit csinálsz? – hallottam Kisame hangját. Nem egyértelmű? 
- Meditálok – feleltem higgadtan. Gondolom értetlenkedve összenéztek. Hirtelen Sasukéra gondoltam, de nem tudom, hogy miért. De máris beugrott egy kép.


„- Mostantól egy csapat vagyunk. A nevünk a Hebi. A Hebinek a célja elpusztítani Itachi Uchihát – mondta Sasuke, újdonsült csapattársainak: Suigetsunak, Karinnak és Juugonak.
- Már megint úgy viselkedsz, mint egy főnök. Attól még, hogy te ölted meg Orochimarut, még nem vagy főnök – mondta Suigetsu.”


Ez különös. Sasuke legyőzte Orochimarut? Tehát új csapatot alapított, valami pszichopata idiótákból. És most meg akarják találni Itachit és megölni. Ha jól emlékszem a hely, ahol voltak itt van nem messze. Talán ide tartanak, legalábbis erre fel. 
- Figyeljetek! A következő percekben ne mondjátok ki a másik nevét. Nem fogom most megmagyarázni – mondtam nekik. Ők csak bólintottak. Ismét visszarángattam magam Sasuke elméjébe, mármint közelébe. Néhány méterre voltak tőlünk.
- Én nem vagyok normális – kiáltott fel hirtelen Itachi, amit nagy valószínűséggel a Hebi is hallott.
- Tudjuk – mosolyogtam. 
- Köszönöm, én is nagyon szeretlek – morogta. Ismét elmosolyodtam.
- Tudom – válaszoltam. Küldött egy grimaszt felém, majd gyorsan Sasuke közelébe rántottam magam. Ott figyeltek minket a bokorból. Istenem. 
- Menjünk innen – mondtam, azzal felálltam. Ők csak értetlenkedve néztek rám.

- Ezek Akatsukisok – mondta Karin. 
- Azt tudom. Itachi nincs közöttük? – kérdezte Sasuke. Karin bólintott. 

- Tűnjünk innen! Most! – kiáltottam rá a három fiúra. Előre futottam, ők gyorsan jöttek utánam. Ezt megúsztuk, sóhajtottam. Még csak az kéne, hogy ezek ketten, most egymásnak rontsanak. Már eléggé messze jártunk Sasukeéktól. 
- Mi a fasz volt ez Sakura? – akadt ki Hidan. Szinte már hiányoltam a hangját. 
- Sasuke megölte Orochimarut – mondtam. Kisame elvicsorodott, Hidan megdöbbent, Itachi arca kifejezéstelen maradt. 
- Új csapatot hozott létre, annak a neve Hebi és a célja szerintem egyértelmű – folytattam,
- Megölni Itachit? – kérdezte Kisame. Bólintottam.
- Hát ez kurva jó – akadt ki Hidan. 
- Most mi lesz? – kérdeztem. Itachi megrázta a fejét. 
- Szerintem menjünk haza, jelentsünk Peinnek, és egy ideig ne menjünk sehova. Sakura, szerintem te továbbra is fejben figyeld a kis Uchihát és a Jinchuurukit – mondta Kisame. Bólintottam, majd elindultunk hazafele. Nem szabad, hogy Sasuke megtalálja Itachit. Ezt meg kell akadályozni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen bénákat sikerült összeszednie. Elmosolyodtam. Az biztos, hogy Naruto vissza akarja vinni Sasukét Konohába, tehát most őt keresi.


„- Sasuke megölte Orochimarut? – kérdezte hitetlenkedve Naruto. Tsunade bólintott.
- Akkor most visszajön a faluba? – derült fel az Uzumaki. Tsunade most megrázta a fejét, ami miatt Narutonak lefagyott a mosoly az arcáról.
- Kémeink szerint Sasuke új csapatot alapított, aminek a neve a Hebi. Nyilván a célja megkeresni és elpusztítani Itachi Uchihát – mondta Tsunade.
- Akkor már csak az a választásunk maradt, hogy mi is Itachi után megyünk – szólt közbe Kakashi. Tsunade bólintott.”


Ez hihetetlen. Ez nem lehet igaz. A Hebi és Konoha is ránk vadászik. Pontosabban Itachira. Észre se vettem, hogy megálltunk. Nyilván megálltam, amikor látomásom volt. 
- Minden rendben? – kérdezte Hidan. Még mindig nem tudom feldolgozni. Gyorsan Sasuke fejébe is bekukkantottam. Itt van, és minket néz. Kis pióca. Szóval van egy nyomkövető szerű ninja is a csapatában. 
- Azt hiszem, a team 7 ismét találkozni fog – mondtam ki, mire a fiúk összenéztek. 
- Ezt meg, hogy érted Sakura? – kérdezte Kisame. Megdörzsöltem a fejet.
- Két ember, két külön személyiség, két külön falu, két külön akarat, két külön csapat, de mégis egy cél – mondtam, mire a fiúkra kiült a tökéletes értelmetlenség. Ezek mindig ennyire sötétek voltak? Sóhajtottam majd felálltam. 
- El kell tüntetnünk a nyomainkat. Itachi! Naruto és Sasuke is rád vadászik, szóval vigyázz! Most pedig spuri, de gyorsan – kiáltottam, majd villámsebességgel elmentünk. 


Villámsebességgel futottunk. Gyorsan haza kell érnünk, hogy egy kis egérutat nyerjünk. Oda a Hebi és Konoha sem tud utánunk jönni, mert változtatjuk a helyünket. De a chakrát el kell rejtenünk. Kézjelekkel elmutogattam a többieknek, hogy a chakrájkat rejtsék el. Ők bólintottak, elrejtették a chakrájukat és meg sem álltunk. 

Kerek negyed óra múlva otthon voltunk. Hát nem mondom, jó gyorsak voltunk. Beléptünk a rejtekhelyre, s egyből Peinhez szaladtunk. Illedelmesen bekopogtam az irodájába, ugyanis utálta, ha csak egyszerűen berontottunk hozzá. 
- Na, mi történt? – kérdezte. 
- Sasuke Uchiha megölte Orochmarut, új csapatot alapított, aminek a neve Hebi. Sasuke összegyűjtött három ninját, nem tudunk róluk semmit, csak azt, hogy egyikük érzékeli a chakrát. A céljuk megölni Itachit. Ezen kívül figyeltük a konohaiakat is. Tudomást szereztek Orochimaru halálról, így most ők is Itachi után kutatnak, hogy az ő segítségével, visszavigyék magukhoz Sasuke Uchihát. Hidan és Kakuzu megküzdött Narutoval, Kakuzu meghalt – mondtam. Pein arca nyugodt maradt. 
- Akkor itt maradtok. Mind a négyen. Majd Zetsu, Tobi, Sasori és Deidara mennek küldetésre. De szerintem nem lesz egy ideig több – mondta egy idő után Pein. Bólintottunk. Kimentünk az irodából, egyenesen a konyhába. Ott volt mindenki.
- Milyen volt a küldetés? – kérdezte Deidara, vigyorogva. 
- Kakuzu meghalt – mondta Kisame. A többiek arca kifejezéstelen maradt. Nem csodálom. 
- Orochimaru meghalt – jelentettem ki. Erre Deidara és Sasori felugrottak, és örömtáncot kezdtek el lejteni. Tobi vidáman csatlakozott.
- Ezek veszélyesen hülyék – mondtam.
- Meghalt Orochimaru, igen, igen, igen – énekelték. Ezek nem normálisak. Ennyire örülni egy ember halálának… De Orochimaru nem is volt ember. Egy kígyó volt. Egy szörnyeteg. És nem én öltem meg. Igaz esélyem se lett volna. De nem azért, mert gyenge voltam, hanem azért, mert a közelbe sem férkőzhetek, ha ott van az a rohadék Kabuto és Sasuke. De legalább meghalt, hála Sasukénak. Hihetetlen, hogy pont neki kell ezt megköszönnöm. 
- Abbahagynátok már? A faszom kivan ezzel a hülye táncotokkal. Ne értsetek félre, én is örülök, hogy az a buzi Orochimaru nincs már a nyakunkon, de hulla fáradt vagyok – ordította Hidan. Megforgattam a szemeimet. Ekkor idiótát. Csak káromkodni tud. Deidara, Sasori és Tobi egyből elhallgattak.
- Mostantól ti fogtok minden küldetésre eljárni – mondtam a fiúknak. 
- Felejtsd el! – szólt közbe Deidara.
- Pein mondta – vágta rá ingerülten Kisame. Sasori felvonta a szemöldökét.
- Sasuke ölte meg Orochimarut, megalapította a Hebit, vagyis a saját csapatát, aminek a célja Itachi megölése. Tehát Itachit most üldözik, ezért kell itt maradnia, bár szerintem mozgásban kéne lennie, de a főnök jobban tudja. És ez még nem minden – kezdtem bele, mire a fiúk nagy szemeket meresztgettek. – Konoha is Itachit üldözi, mert ha elkapják, talán Sasuke visszatér Konohába. 
Mindenki hallgatott. Egy darabig néma csönd ült a konyhára, amikor hirtelen Naruto jutott az eszembe. Egyből beugrott egy kis kép.

„Egy fa mellett álltam, előttem Naruto edzett két békával. Felugrottam egy fára, azon leültem, s néztem az edzést. 
- Gamatatsu, vizet kell köpnöd – ordította Naruto. Az óriás béka, megrázta a feját.
- Én nem tudok vizet köpni – válaszolta dacosan. Narutonak vörös lett a feje a méregtől. Ekkora ostobát még nem láttam. Gamatatsunak nyílván nincs víz elemű techinája, tehát igaza van, fölösleges erőlködnie. Narutonak ezt tudnia kéne, hisz ő szél elemű, és ezt ő is jól tuja. Én is csak azért tudom, mert láttam a jutsuját. Néztem őket tovább.
- AKKOR VEGYÉL A SZÁDBA VIZET! – kiáltotta Naruto, mire befogtam a fülem. Nem hittem volna, hogy Naruto képes ilyen hangosan ordítani. Ekkor a másik béka beleszagolt a levegőbe, mint valami kutya.
- Van itt valaki – mondta.
- Kicsoda? – kérdezte Naruto. Nagyon remélem, hogy nem én vagyok az.
- De még sincs itt teljesen. Mintha, csak egy része lenn itt – folytatta a másik béka. Narutonak kikerekedett a szeme a csodálkozástól. Basszus, miért nem rejtettem el a chakrámat? Mindegy, most fontosabb, hogyan érezheti a jelenlétemet. Különös.
- Megkeresem – mondta Naruto, mire én azonnal eltűntem onnan. „


Visszarántottam magamat a testembe és elcsodálkoztam. Ott voltam, éreztek, s gondolkodni is tudtam. 
- Mit láttál Sakura? – kérdezte Kisame.
- Narutot – mondtam.
- Mi az, hogy mit látott? – szólt közbe Deidara. Ránéztem.
- Belelátok mások fejébe, csak gondolnom kell rájuk – adtam meg a magyarázatot, mire Deidara elismerően bólintott.
- Mit csinál? – kérdezte Sasori.
- Edz. Két békával. De ami furcsa volt, hogy az egyik érezte a jelenlétemet – mondtam és továbbnéztem a földet. A többiek összenéztek. Felálltam.
- Én megyek aludni – mondtam, majd kimentem a konyhából. Tennem kell egy látogatást Sasukenál is, meg kell tudnom, hogy mit tervez. Naruto edz, az biztos, de Sasuke csak Itachira koncentrál. Bementem a szobánkba, és befeküdtem az ágyba. Semmi kedvem nem volt fürdeni, most Sasuke tevékenységére vágyok. Behunytam a szemem, és Sasukéra gondoltam.


„Sasuke sétált a csapattársai kíséretében. Most végre láthattam őket. Ezt az utazást elterveztem. Az első lépés a chakra elrejtése volt. A második a figyelésük, szóval kideríteni, hogy hova mennek, s mire készülnek.
Most volt alkalmam megnézni a csapattársait. Két fiú volt, és egy lány. Fura figurák. Ez egyiknek ott volt a hátán Zabuza Momochi kardja. Az a lány pedig egyfolytában Sasukén lógott, ami eléggé idegesítette. Nem csodálom. Én se bírnék ki egy ilyen nőszemélyt, ha férfiből lennék. A lánynak hosszú vörös haja volt, és barna szeme, ami nagynak tűnt fekete keretes szemüvege mögött. Elfogott az undor. Nem tudom, hogy ki volt a chakra meglátós emberke, de egyikőjük arca, sem mutatott semmit. Felpattantam az egyik fára, és figyeltem. Úgy látszott semmit sem beszélnek, csak mennek előre. Fáról fára követtem őket, és reméltem, hogy nem hallják meg a lépteim zaját. Pár perc elteltével egy kis falu szélére értek. De nem mentek be, bejöttek az erdőbe, és ott mentek tovább. Biztos, hogy volt céljuk, de, hogy mi, arról halvány fogalmam sem volt. Csendben követtem őket. De ekkor egy hang hívott a távolban. Itachi hangját ismertem fel. Biztos szólongat. „

Visszarántottam magam a jelenbe, s Itachi aggódó képével találtam szembe magamat. Eléggé közel volt hozzám, s ez még jobban megrémített, mint az, hogy aggódó arccal néz engem. 
- Tessék? – kérdeztem értetlenül. 
- Mit láttál? – váltott komolya arca Itachi. 
- Ezek a látomások nem véletlenül vannak. Ezeket én irányítom. Azt látom, amit akarok – mondtam, lassan tagolva a szavakat. – Egyébként az öcséd fejében voltam.
Elkomorodott. De hát mit csináljak vele? De elgondolkodtam magamon. Ezerszer tisztáztam magamban, hogy nem a fejeket szállom meg, hanem a környezetet. Ott vagyok velük, nem pedig a fejében. Olyan, mintha ott állnék szimplán. 
Itachit nyilván nem érdekli, hogy mi van az öccsével, ezért hátat fordítottam neki, és elaludni készültem. Ő még egy darabig nézett, mert éreztem a fekete tekintetét a hátamon. Majd elaludtam. 


Másnap reggel álmosan nyitottam ki a szememet. Amit először megláttam, az a plafon volt. Oldalra fordítottam a fejemet. Itachival találtam szembe magamat. Milyen deja vu érzésem támadt már megint. Itachi szemei csukva voltak. Az oldalára feküdt, karjai a derekamat karolták körbe. Miért kell így feküdnünk? Olyan fura érzés…és kellemes. Elég volt, állítsd le magad Sakura. Nem szabad ilyenekre gondolnom, mert még élvezni fogom a helyzetet. Na, jó, lehámozom magamról ezeket a karokat. De semmi kedvem sincs felkelni. Na,jó, egy kicsit még hagyom.
Lehunytam a szemeimet. Megpróbáltam semmire, és senkire sem gondolni. De nem sikerült. Tsunadéra gondoltam.


„- Tsunade-sama – szólalt meg Shizune. Tsunade az asztalon támaszkodott. 
- Tudom, hogy még korán van, de hívd ide Narutot, Hinatát, Shikamarut,Lee-t, Nejit, Sait, Tentent, Kakashit, Guyt, Yamatot. Most! – adta ki a parancsot.
- Már megyek is – mondta ijedten Shizune és kirobogott az irodából. Tsunade hátradőlt a széken. Én az ajtó mellől figyeltem. Nem vett észre, vagyis sikerült elérnem, hogy láthatatlan legyek. A chakrámat is elrejtettem. Már perc múlva betoppant Shizune, nyomában a kért emberekkel. Naruto idegesen csörtetett be, utolsóként. 
- Minek kellett ilyen korán iderángatnod, Tsunade nagyi? – fakadt ki. Tsunade halántékán kezdtek dagadni az erek.
- Fontos küldetésem van a számotokra. Nyomára akadtunk a Hebinek. Egy távoli faluban, a Rizs földje mellett. Oda kell mennetek – adta ki a parancsot Tsunade. Felvontam a szemöldökömet. A Hebi? Mit keresne a Rizs földje mellett? Biztos információkat Itachiról. 
- Éljen! Sasuke után megyünk! – kiáltott fel Naruto és felugrott a levegőbe. Utána átölelte Hinatát, amire igencsak nagyot néztem. Elmosolyodtam, amikor észrevettem, hogy szerencsétlen lány fülig pirul. Naruto elengedte, rámosolyogott, majd Tsunadéra figyelt. 
- Még ma elindultok. Tíz perc múlva, mindenki legyen a kapunál – mondta Tsunade, s intett a kezével, hogy elmehetnek.”

Visszarántottam magam az igazi testemhez. Itachi még mindig szorosan ölelt. Elmosolyodtam. Szóval, a konohaiak most nem Itachit keresik, hanem a Hebit. Vagyis lehet, hogy azt hiszik, hogy megtalálták Itachit. De tévedtek. Itaci itt van, itt volt, és itt is lesz. Örökké. 


Kezdtem unni ezt a helyzetet. Nem tudtam mocorogni, mert Itachi olyan erősen fogott, hogy már mindenem elzsibbadt. Ránéztem. Még mindig aludt. Vagy az is lehet, hogy csak tetteti az alvást. Óvatosan kibontakoztam az ölelésből, ami csak nagy nehezen sikerült. Itachit a hátára fordítottam, s kiszálltam az ágyból. Magamra kaptam a fekete necces pólómat, a rövidnadrágomat és arra a fegyvertokomat. Felvettem a cipőmet és az Akatsuki köpenyemet, majd kimentem a szobából. Utam egyenesen a konyha felé vitt. Még szerencse, hogy a konyha és a nappali egybe van. 

Mikor odaértem, Deidarát és Sasorit láttam meg.
- Jó reggelt! - kiáltott fel Deidara. 
- Jó reggelt, Sakura – biccentett Sasori. Rájuk mosolyogtam.
- Nektek is jó reggelt! – mondtam. Elővettem egy bögrét és öntöttem bele kávét. Leültem a fiúkhoz, s csöndben iszogattam a megnyugtató italt. 
- Készülsz valahova? – kérdezte Dei. 
- Ellenőrzöm a környéket. Most, hogy Itachit üldözik, sehol sem vagyunk biztonságban. Igaz, hogy ez egy nagyon eldugott hely, de nem árt biztosítani a környéket – válaszoltam.
- Veled megyek – jelentette ki Dei. Bólintottam, hogy nekem jó. Egy hosszú csönd következett.
- Kértek reggelit? – kérdeztem végül. Az arcuk felderült. Meg fogom őket tanítani, főzni, az egyszer biztos. Felálltam, kinyitottam a hűtőt, valami ehető kaja után. Volt tojás, de mindig rántottát eszük, szóval most nem az lesz. 
- Müzli? – kérdeztem. A fiúk bólintottak. Ez biztosan azt jelenti, hogy jó lesz. Kivettem a müzlis dobozt és a tejet, majd elővettem három tányért. A többiek úgyis sokáig fognak aludni. Leraktam a cuccokat az asztalra és hoztam három kanalat. A fiúk eközben már öntötték is ki a saját adagjukat. Elvettem tőlük a dobozt és én is öntöttem. Rá a tej és már ettünk is. 

Deidara és én felálltunk, amikor végeztünk.
- Sasori, kérlek, mosogass el! – mondtam mosolyogva. Ő csak fintorgott egyet, majd neki állt. Dei elszaladt a köpenyéért, majd kimentünk, amikor visszaért. A levegő csípte az arcomat.
- Rejtsük el a chakrát – javasoltam. Deidara bólintott. 
- Én kelet felé nézek körül – mondta Dei. 
- Rendben, én pedig nyugaton – mondtam, majd szétváltunk. Suhantam az ágak között, miközben figyeltem az erdőt. Nem érzékeltem chakrát, de ez nem nyugtatott meg, mert tudom, hogy most már úgy közlekednek a ninják, hogy chakrájukat elrejtik. Többször néztem át a környéket, alaposabban, de semmi. Így visszamentem. Ismét a konyhába mentem. Deidara már ott volt. Rajta kívül mindenki bent volt. Kivéve Pein, de azon nem is csodálkoztam. Ő mindig az irodájában kuksol, ki se mozdul onnan. 
- Na? Találtál valamit? – kérdeztem Deidarat. Megrázta a fejét.
- Semmit. Alaposan néztem át, de semmi. Chakrát sem érzékeltem, de nem is csodálom, mert mostanság minden ninja elrejteni a chakrát – mondta. – Te? 
- Semmi. Chakra sincs, semmi az égvilágon – mondtam. 
- Nem tartjátok valószínűnek, hogy esetleg a különböző shinobik a Hebi után mentek? Az ANBU osztagok is valószínű, hogy most utánuk kutatnak, most, hogy jelet mutattak – szólt közbe Konan.
- Igen, ez is lehetséges. Mi több. Valószínű – mondta Kisame. 
- Azért ne rángassuk bele annyira magunkat a biztonságba. Az biztos, hogy a Hebi Itachi után kutat. Konoha is, de most, hogy a Hebi megmutatkozott, azt hiszik, hogy megtaláltak minket – mondtam. 
- A kurva életbe, az úgy nagyon fasza – szitkozódott dühösen Hidan. Már megint kezdi a káromkodást.
- Hidan! Kérlek, mondj már egy normális mondatot – néztem rá. Hidan elvigyorodott. 
- Mindegy. A Rizs földje messze van tőlünk, szóval most egy ideig biztonságban vagyunk – mondta Kisame. 
- Nem biztos – mondta Itachi. Ránéztünk. Én persze egyet értettem vele, de kíváncsi vagyok, hogy mire gondol.
- Mire gondolsz? – tette fel a kérdést Zetsu. 
- Arra, hogy lehet, hogy ez az egész csak figyelem elterelés – mondta Itachi. Most már értem. 
- Arra gondolsz, hogy klónokat csináltak? Hogy azt higgyük, hogy ott keresnek minket, de valójában nincsenek is ott? – kérdeztem. Itachi bólintott. A fiúk összenéztek. 
- Mit csinál most a kisebbik Uchiha? – kérdezte Konan. Behunytam a szemem és Sasukéra gondoltam.

„ Meg is jelent egy kép. Egy helyben álltam, láttam a Hebit. Egy ösvényen mentek. Lenéztem a kezemre. Tisztán láttam. Tehát nem vagyok láthatatlan. Amikor az voltam, a kezemet alig láttam. 
Felugrottam egy fára és körülnéztem. Jártam már a Risz földje környékén, de ez egyáltalán nem hasonlított a Rizs földjére. Itachinak igaza volt. De jobb, ha kihallgatom őket.
- Ó, Sasuke-kun! Ez remek ötlet volt tőled. Most szépen eltereltük a ninjákat. Klónokat használni, ez remek ötlet vo… - a lány megállt. Sasuke és a két másik is megállt. Visszanéztek a lányra.
- Mi a baj Karin? – kérdezte Sasuke. Kezd rossz érzésem támadni.
- Érzem valakinek a chakráját – mondta. A francba! Elfelejtettem elrejteni. De már nem tehetem. 
- Kinek? – kérdezte egy szőkés vöröses hajú fiú. 
- Nem tudom – suttogta.
- Mi az, hogy nem tudod? – kérdezte a másik srác. 
- Mert nincs teljesen itt – nézett körbe Karin. A rohadt életbe, lelepleződtem. De még eltűnhetek.
- Fejezd be Suigetsu! Karin! Halott? – kérdezte hidegen Sasuke. 
- Nem… nem tu…nem tudom – dadogta. Alaposabban szemügyre vettem. Remegett. 
- Nem tudod? – kérdezte megszeppenve szőkés vöröses hajú fiú. 
- Úgy, hogy itt van, de valahogy mégsem – nézett körbe. Ő aztán jól elemez. De igaza van. Sasuke összehúzta a szemét. 
- Ez különös – mondta. – Hol érzed?
- Mindenhol. Itt van mindenhol, nincs egyetlen egy pont sem, ahol sűrűbb lenne a chakra, mintha itt lenne a levegőben – válaszolta Karin. Hűha, ezt én sem tudtam. Miket tudok meg! 
- Akkor honnan veszed, hogy ez egy másik ember chakrája? – kérdezte Suigetsu. Karin és Sasuke továbbra is a levegőt kémlelték.
- A ti chakrátokat már ismerem. Ez egy másik emberé – mondta Karin. – Aki nincs is itt teljesen. 
- Ezt meg, hogy érted? – kérdezte a szőkés hajú. 
- Juugo. Ezt már elmondtam. Válaszolta lenézően Karin. Suigetsu ránézett.
- Még nem mondtad – javította ki a lányt. Karin zavarodottan elmosolyodott.
- De, igen – mondta.
- Nem – szólt közbe Sasuke, mire Karin elpirult, majd megrándította a vállát. 
- Na, úgy értem, hogy a testének egy része itt van, de az igazi teste valahol máshol – adta meg a magyarázatot. Ha sötét lennék, nem tudnám, hogy ez mit jelent, de mivel okos vagyok, ráadásul rólam van szó, ezért tudom, hogy mit jelent. Jól magyarázta, igaza van, de nem igazán tudnak vele mit kezdeni. 
- Szóval, itt van. Láthatjuk és hallhatjuk? – kérdezte Juugo. Karin bólintott. 
- És ő is hall minket – jegyezte meg Sasuke. Karin ismét bólintott. Tudom, hogy kire gondolsz Sasuke. Arra, hogy tudom, hogy mit csináltatok. A klónokkal kapcsolatban.
- Tudom, hogy mire gondolsz Sasuke – vigyorgott Suigetsu. Sasuke kérdőn nézett rá. 
- Arra, hogy az a valaki, aki most itt van, hallotta azt, amit Karin mondott. Azt, hogy remek ötet volt tőled, a tudod mi – fejezte ki gondolatát Suigetsu. Karin szája elé kapta a kezét. Nem bírtam tovább. Elnevettem magam. Mindannyian a hang irányába fordultak. Suigetsu kardjával levágta, az engem takaró ágat. Elkerekedett a szemük. Én még mindig nevettem. Szerencsére fejemen volt a szalmakalapom, amit elfelejtettem levenni. Ott ültem a fán, jobb lábam behajlítva pihent az ágon, a bal lábam lógott. Kezeim a jobb térdemen hevertek. Fejemet lehajtottam. 
- Ki vagy te? – kérdezte Karin. Szélesen elvigyorodtam. Kifejezetten mulatságosnak ítéltem ezt a helyzetet. 
- Most mit vigyorogsz? – kérdezte Suigetsu. Rájuk néztem. Karin állt a legközelebb hozzám, így ő láthatta az arcomat. Kikerekedett a szeme. Biztos, hogy nem ismert fel, mert nem is látott még. Szerintem azért lepődött meg, mert lány vagyok. Micsoda együgyű liba. 
- Te lány vagy – mondta. Nem mondtam semmit. Az egyből lebuktatna. Csakis Sasuke miatt. Felnevettem, majd csettintettem az ujjammal, és visszarángattam magam a testembe. „


Ismét a konyhában találtam magam. Körülöttem az Akatsuki többi tagja ült. 
- Na? – kérdezte Sasori. 
- Igazad volt Itachi – néztem Itachi szemeibe. Arca kifejezéstelen maradt.
- Azt a büdös kurva életbe – állt fel Hidan. Elmosolyodtam. 
- Most mit csinálunk? – kérdezte Deidara. – Küldjük Tobit?
Elvigyorodott. Tobi felpattant, kezeit ökölbe szorította, és maga elé emelte.
- Tobi jó fiú – jelentette ki. A homlokomra csaptam. 
- Tobit ne küldjük – mondta Konan. Bólintottam. Tobi bánatosan ült vissza. 
- Szánalmas – dünnyögte Zetsu. Ritkán hallom beszélni. Ez furcsa volt. 
- Te csak ne beszélj Zetsu-san – mondta Tobi. Elmosolyodtam. 
- Maradunk. A Hebi nem tudja, hogy hol vagyunk, de még csak nem is tudják, hogy hol keressenek – mondta Konan.
- Van egy chakra felismerő a csapatban – jegyeztem meg. 
- Az lehet, de nem tudja, hogy pontosan kié – emelte fel a mutató ujját.
- De igen – mondtam. Konan megdöbbent.
- Akkor a tiédet miért nem ismerte fel? – kérdezte tőlem. Ezen először én is gondolkodtam, de utána rájöttem, hogy miért.
- Mert én nem voltam ott teljesen. Úgy nem tud rájönni, hogy ki is vagyok – mondtam. Konan egy darabig döbbenten nézett. 
- Nézd meg, hogy mit csinál! Lehet, hogy ide tartanak – mondta Sasori. Behunytam a szemem. 

„- Mi volt ez Karin? – kérdezte Juugo. 
- Egy lány – mondta Karin. Még mindig ott álltak. 
- Nem láttad az arcát? – kérdezte Sasuke. 
- De igen. A haja teljesen el volt takarva, a szemei pedig zöldek voltak. A bőre hófehér – mondta. Sasuke elgondolkodott. Micsoda buta lány. A hajaim nem voltak eltakarva, csak nem látta őket rendesen. Elmosolyodtam. 
- Benne van még az emlékezetedben? – kérdezte Sasuke. Karin bólintott. A francba, ez teljesen kiment a fejemből. A láthatatlanságomra és a chakra elrejtésre koncentráltam, de erre nem. A rohadt életbe. Sasuke a sharingan miatt beleláthat Karin fejébe. Ezáltal megtudhatja, hogy ki vagyok. Sasuke szemében megjelent a sharingan. Karin ránézett. Elhomályosult a tekintete. Ebből rájöttem, hogy meglátta az arcot. Kilépett Karin fejéből, s láttam, hogy elkerekedik a szeme, ami most már fekete volt. Suigetsu értetlenkedve nézett rá. 
- Ismered? – kérdezte. Sasuke még mindig maga elé bámult. 
- Nem. Csak nagyon hasonlít egy régi barátra – motyogta. Milyen kedves! Egy régi barátra. Jaj, hogy el ne sírjam magam. 
- De ismered – mondta Juugo. Sasuke ránézett.
- Látom a szemedben. Elmondod? – folytatta. A fenébe, rájött. Sasuke. Tudja, hogy én vagyok. Hogy lehetek ilyen peches?
- Nem vagyok benne biztos, hogy őt láttam, de valószínű. Ha a sejtésem igaz, akkor Sakura Harunot láttam – Elakadt a lélegzetem. Ilyen nincs. Egyszerűen nincs. Lebuktam. Kész. Ennyi volt.
- Ki az a Sakura Haruno? – kérdezte dühösen Karin.
- A volt csapattársam Konohában. Úgy látom megerősödött – mondta Sasuke. Elmosolyodtam. 
- Barátok vagytok? – kérdezte Juugo. 
- Hm – Sasuke ennyit fűzött hozzá, de nem is csodálom. Karin már szinte egy paradicsomhoz hasonlított. 
- Szerettétek egymást? – kérdezte végül. Suigetsu megforgatta a szemét. 
- Ez magánügy, nem gondolod? Csak te tudsz ilyen hülyeségeket kérdezni – mondta, mire Karin gyilkoló pillantást küldött felé. Suigetsunak igaza van. Ez tényleg hülyeség. Még hogy Sasuke és én? Nevetséges. Sasuke konokul hallgatott. Elvigyorodtam. Én szerettem. Régen. De az csak kislánykori rajongás volt, semmi több. Ő sose szeretett. Persze sosem izgatott, tudtam, hogy nem fog megváltozni. Hála Itachinak. 
- Most hova? – kérdezte Juugo, a számomra igazán fontos kérdést. 
- Információgyűjtés – mondta Sasuke.
- Már megint parancsolgat – csapott a combjára Suigetsu.
- Fogd be! – kiáltott rá Karin. 
- Hol? – kérdezte Juugo Sasukét. 
- A legközelebbi faluba. A Szál országa itt van nem messze, tálán oda is mehetnénk – mondta Sasuke. Suigetsu már megint nyitotta volna a száját, de Karin egy pillantással elnémította."


Visszarángattam magam a testembe. 
- Információt fognak gyűjteni. Gondolom azért, hogy hol lehetünk – mondtam.