Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4-5-6

2011.01.08

 „A nézeteltérés vitát, a vita konfliktust, a konfliktus háborút von maga után. Ezt tanuljuk meg, mint elődeink hibája..."

 

   Pein leparkolt a gyűlés parkolójában, majd miután leállította a motort, kiszálltak. Itachi és Sasori egyből a tömegre vitte tekintetét, majd miután elment mellettük Pein és Hidan, elindultak utánuk. Emberek sokasága jelent meg a mai gyűlésen, egy színpad körül. Mindegyikükön volt valami jellegzetes, amiből ki lehetett találni, hogy kivel vannak. A négy fiú a graffitis fal mentén álló csoporthoz igyekezett, akiknek csuklóján ott virított a jól ismert levél szimbólummal díszített csuklópánt. Nem voltak sokan, s Itachiék véleménye alapján a többieknek más feladatuk van.
- Á, Pein, épp ideje volt már - lépett ki a tömegből egy hosszú, ősz hajú férfi és odament a négy fiúhoz.
- Bocs, Jiraiya, borzalmas dugó volt - mondta Pein.
- Semmi baj, még nem kezdődött el. Hello Hidan - köszönt a férfi, majd tekintete tovább siklott Itachira és Sasorira. - Te jó isten, Sasori, Itachi, hogy megnőttetek.
- Neked is, szia Jiraiya - mosolyodott el Sasori.
- Hogy vagytok? - érdeklődött Jiraiya.
- Jól - vont vállat Itachi. - Bár Sasori teljesen ki van akadva.
Enyhe oldalpillantást vetett Sasorira, s kicsit hátrahőkölt, mikor észrevette a fiú „Fogd be!" pillantását. 
- Nyugi, tudok a húgodról, Sasori, és arról is, hogy Sasukét bízták meg a felügyelésével - legyintett higgadtan Jiraiya. - De gyertek, mert már várnak minket. Meg be akarok egy csomó mindenkit mutatni.
- Felügyelésével? - értetlenkedett Sasori.
- Mármint segítségül őt kapta. Kakashi úgy döntött, hogy egy szinttel feljebb helyezi a két lányt, így már nem biztonságos, ha egyedül teljesítik a rájuk kiszabott küldetéseiket - nézett hátra a válla fölött az előttük haladó férfi. Sasori sóhajtott egy nagyot, de aggodalma egyből visszatért. Bár tudta, mire képes Sasuke, és, ha hatásosan megfenyegeti, akkor nemhogy egy újjal sem mer hozzáérni, de még erősebb védelmet nyújt neki. Bár azon nem izgult, hogy leteperi a húgát, mert Sasuke nem kimondottan az a csajozós típus. Jiraiya ügyesen kacskaringózott az emberek között, mígnem odaértek a csapathoz. 
- Hello srácok, hoztam új tagokat. Nyugi, régebbről ismerem őket, abszolút megbízható emberek - emelte fel kezeit Jiraiya.
- Hello srácok - lépett ki a tömegből egy magas, barna hajú, szakállas férfi, aki most egy doboz cigit tartott a kezében. - A nevem Sarutobi Asuma, örülök. Pein, Hidan, szervusztok.
- Csá - köszönt egyszerre a két szólított.
- Uchiha Itachi - nyújtotta kezét Asuma felé Itachi, aki mosolyogva rázott vele kezet.
- Haruno Sasori - ismételte meg a gesztust Sasori is és a férfi, kezet rázott vele.
- Haruno? Ismered Haruno Sakurát? - kérdezte Asuma.
- Igen, a húgom - bólintott Sasori. A férfi elmosolyodott, majd hátranézett.
- Gyertek, bemutatom a többieket - intett a két fiúnak, akik most mellé léptek. - Emberek, ők itt Uchiha Itachi és Haruno Sasori.
- Héj-héj! - kiáltotta ekkor valaki és kifurakodott a tömegből. Hosszú szőke haja volt, bal szemét eltakarta előre bomló fürtjei.
- Deidara? - kérdezte meghökkenve Itachi. Deidara széles mosollyal az arcán bólogatni kezdett, s megszorította mindkét barátja kezét.
- De rég nem láttuk egymást - ujjongott. Sasori és Itachi összenéztek, s leolvasták egymás arcáról, hogy ugyanarra gondolnak.Ez még idiótább, mint volt - gondolták. Deidara továbbra is vigyorogva állt, tekintetét ráfüggesztve rég nem látott barátaira.
- Gyertek, itt vannak a többiek is - indult el a tömegben, egyenesen a fal felé. Itachi és Sasori végig lépést tartott vele, s őket követte Pein és Hidan. Deidara végül megállt, majd hátra fordult.
- Emlékeztek még rájuk? - vigyorgott rá a két fiúra, majd elállt az útból.
- Na, újra együtt a banda - sóhajtott Itachi.
- Miért, mindenki itt van? Pein, Hidan, Deidara, jé, Kisame, Zetsu, Kakuzu és Konan is itt van. Helló! - vigyorodott el Sasori, amint megpillantotta barátait.
- Teljes a létszám az Akatsukiban - vigyorgott Pein, majd melléjük lépett.
- Ja, de most már teljes szövetségben állunk velük - mutatott a többi emberre Konan. - Már nem vagyunk külön csapat.
- Ez tökre úgy hangzott, mintha fel akarnál lázadni - vonta fel egyik szemöldökét Sasori.
- Dehogy, ez nekünk így csak jobb. Így nem vagyunk elnyomva, mert hatalmas feladat a mi részünk - nevetett fel a lány, de igyekezett halkabbra fogni hangját.
- És most már ti is besegítetek - lépett melléjük Jiraiya. - A gyűlés után újabb gyűlés lesz, értesítettük a többieket.
- De hol van Tobi? - nézett körül Itachi.
- Tobinak küldetése van - vont vállat Kisame. Sasori szélesen elvigyorodott, mire Itachi csak lenézően rápillantott.
- Most mi van? - méltatlankodott barátja. Itachi csak lemondóan sóhajtott, majd előre nézett, mikor Jiraiya megkocogtatta a vállát.
- Üdvözlök mindenkit itt, az utcai bandák gyűlésén - nyújtotta a magasba két karját egy magas, jóképű férfi.

 

***

 

- Itt vagyunk Hinata-chan - vigyorodott el Naruto, mikor lefékezett a ház előtt. Kényelmesen beparkolt a garázsba, majd kiszállt. Sietve átment a kocsi túloldalára és kinyitotta Hinatának az ajtót, aki eléggé meglepetten nézett rá. Chan? - hitetlenkedett magában a lány, de aztán egyből észhez tért, amikor Naruto kinyitotta az ajtót. Kiszállt belőle, majd a fiú oldalán elindultak be, a házba. Naruto, miután kinyitotta az ajtót, előre engedte Hinatát, aki ámulattal ment be a házba.
- Szép kis ház - szólt elismerően.
- Kösz - vigyorgott Naruto, majd mellé lépett. - Öhm... hát szoba ügyileg... nem igazán...
- Nyugi, semmi bajom az együttalvással - legyintett Hinata, kissé remegő hangon.
- Akkor jó - mosolyodott el Naruto és beljebb invitálta vendégét, de elesett egy lila táskában. - Au.
- Ne haragudj, az az én bőröndöm - tette kezét ajkai elé Hinata. - De vajon, hogy került ide?
- Szerintem Kakashi hozta - nyögte Naruto, majd nehézkesen feltápászkodott.
- Jól vagy? - kérdezte a lány bátortalanul.
- Persze, kutya bajom - legyintett a fiú, majd ránézett Hinatára. A lány viszonozta a pillantást, levendula szemeit a fiú égkék szemébe fúrta. Hinata halványan elpirult, majd szólásra nyitotta a száját.
- Ööö... megmutatnád... a szobámat? - kérdezte végül.
- Ööö... izé... persze - tért észhez Naruto. Megfogta a lány táskáját, majd előre engedte, fel a lépcsőn. Hinata kissé zavartan ment fel, majd a folyosó közepén megállt. Naruto benyitott az első szobába, rögtön balra, s miután Hinatát beljebb tessékelte, ő is belépett. A táskát lerakta az ágyra, majd körbenézet a szobában. Hinata összekulcsolta kezeit, s mosollyal az arcán ránézett Narutóra.
- Köszönöm - mondta, mire Naruto elvigyorodott.
- Kérsz esetleg valamit? - kérdezte végül. Hinata megrázta a fejét.
- Nem, köszönöm! Aranyos vagy.
Naruto elmosolyodott, majd kiment a szobából.

 

***

 

- Nos, készen állunk? - kérdezte embereitől egy magas férfi. Csuklóján ott virított a pánt, amin a jól ismert levél szimbólum volt látható. Előtte három ember állt, felfegyverkezve, indulásra készen.
- Mehetünk Yamato kapitány - bólintott az egyik.
- Mi is a feladatunk? - kérdezte a mellette álló fiú.
- Tobinak minek kellett jönnie, amikor azt sem tudja, hogy mi a feladat? - érdeklődött a legszélső fiú.
- Azért Sai, mert ő is a banda része, és nem hétköznapi játékos - felelte Yamato.
- És nekem minek kellett jönnöm? - kérdezte a középen álló fiú.
- Ez az, Kiba-san csak a terhünkre van - egyenesedett ki Tobi.
- Fordulj fel Tobi, mert te nem vagy, mi? - sziszegte neki oda Kiba. - Akamaruval pont hasznos vagyok.
Tobi nem válaszolt.
- Hjaj - sóhajtott Sai.
- Te csak fogd be! Te mit érsz? Akamarunak és nekem jó szaglásunk van - húzta ki magát Kiba.
- Sai jól tud célozni, Tobi pedig remek csali - vázolta fel Yamato. - Te és Akamaru pedig be tudjátok határolni az ellenség helyzetét. Tehát mind a hárman hasznosak vagytok. Téma lezárva!
Kiba durcásan fonta karba a kezeit, majd elindult három társa után, egyenesen az autójukhoz, amibe nem sokkal később be is szálltak. Yamato ült a volán mögé, majd mikor három társa is beszállt, elindította a motort. A kettes főút menti hegyeket kellett átvizsgálniuk, így egyenesen oda tartottak. Ekkor azonban megcsörrent a telefon.
- Hello Yamato - szólt bele a telefonba egy jól ismert hang.
- Mi a helyzet Jiraiya? - kérdezte Yamato, miközben bekanyarodott az egyik kisutcába, út levágásként. - Elkezdődött már a gyűlés?
- Még nem. Viszont, amikor ennek vége van, mi is tartunk egy gyűlést, legyetek pontban 8-kor a házamnál, a többieknek már szóltam. Kakashinak még most fogok. Legyetek ott és sok sikert a feltérképezéshez - mondta Jiraiya.
- Rendben, addigra simán végzünk, ott leszünk. Nektek is sok sikert!
Yamato kinyomta a telefont, majd ráhajtott egy mellékútra, ami először lejtett, de utána emelkedett. Ez jelezte, hogy a hegyen vannak. Yamato később leparkolt az egyik mélyedésben, a hegy oldalán, majd cuccaikkal megrakodva felmentek. Akamaru, orrát a földnek nyomva szimatolt, de egyelőre semmire sem jutott. A kis csapat már kezdte feladni, amikor a kutya hirtelen szimatot fogott.
- Mi az Akamaru? - nézett le az állatra Kiba. Akamaru ekkor elkezdett futni, s a többiek egy kis fáziskéséssel követték. Egyre magasabbra futottak, mígnem felértek egyenesen a hegy csúcsára. Borzasztó látvány tárult a szemük elé.

 

***

 

- Üdvözlök mindenkit itt, az utcai bandák gyűlésén - nyújtotta a magasba két karját egy magas, jóképű férfi. - Ismét összegyűltünk, hogy rendezzük le konfliktusainkat, összetűzéseinket.
- Ch, mintha bármit is érnénk vele - szólalt meg fennhangon egy ember, de senki sem méltatta figyelemre.
- Meg lehet ezt oldani, és igen, rengeteget érünk vele - vetett sokatmondó pillantást arra az emberre. - Csupán együtt kell működnünk. Kinek milyen ötlete van? Nyilván mindenki vágyik a békére.
- Még szép! - csattant fel egy nő és felállt. - Konoha nem tud rendesen működni, ameddig az utcai bandák nem képesek együtt működni.
- Igen - helyeseltek néhányan.
- A béke megoldhatatlan, ameddig mindenki jobb akar lenni a másiknál - szólalt meg Jiraiya.
- Ezt miért mondod Jiraiya? - kérdezte a szóvivő.
- Az utcai bandák között mindig is rivalizálás volt, a nagyobb területek miatt, így Konoha is ingadozásba kezdett. Ameddig nem lehetünk egyenjogúak, addig ez fog menni. De az utcai bandák sosem lesznek egyelőek - felelte a férfi.
- Merthogy? - nézett ki a tömegből egy alacsony, köpcös férfi.
- Erről szólnak az utcai bandák - vette át a szót Sasori, karba tett kézzel. - Amíg függetlenek vagyunk, addig tudunk foglalni területek. De ezek miatt bandaháborúk alakulnak ki, amik csak veszélyt jelentenek Konoha lakosaira nézve. Ez egészen addig megy, míg egy banda ki nem hal, vagy a rendőrség, vagy a felsőbb vezetőségek nem tesznek valamit, bár eddigi információink szerint semmit nem tudnak a Konohán belül lezajlott és zajló dolgokról.
- Hány éves vagy kölyök? - kérdezte a szóvivő.
- 18 - felelte Sasori.
- Ahhoz képest jól beszélsz - szólalt meg a nő, aki előbb felállt. - Csak ezzel nem jutottunk előrébb. Még mindig nincs egyenjogúság, a kisebb bandáknak sosem lesz akkor hatalmuk, mint a nagyobbaknak.
- Mit értesz ez alatt? - értetlenkedett Sasoriék melletti banda egyike. - Mi az, hogy kisebb bandák? Látjátok, ezért nincs egyenjogúság, mert mindenki leértékel mindenkit. Nem szabad lebecsülni a másikat, mert azzal csak a maga kárára játszik.
A nő nem válaszolt. Dühösen meredt előre, majd dacosan elfordította a fejét.
- Emberek, ezzel nem jutunk előrébb. A nézeteltérés vitát, a vita konfliktust, a konfliktus pedig háborút von maga után. Nem jó sorrend, ennek máshogy kell lennie - vette át a szót a szóvivő.
- Továbbra is ez megy - szólalt meg hirtelen Itachi. - Már egyszer szó volt erről, hogy minden banda jobb akar lenni a másiknál. Ez nem fog változni.
- Még egy okos tojás kölyök - tárta szét karjait a köpcös férfi.
- Én csak felfogom a helyzetet - vonta fel szemöldökét Itachi. - Fiatalabb vagyok magánál, mégis okosabban fogom fel mindezt.. Nem tudunk változtatni a jelenlegi dolgokon.
- De igen - csattant fel a férfi. - Rossz szemmel fogod fel ezt, tudunk érte tenni, csak együtt kell működnünk.
- Akkor miért nem teszünk érte semmit? - kérdezte Asuma. - Ahelyett, hogy vitatkoznánk. Honzónak igaza van! A nézeteltéréseink miatt alakul ki a vita, hogy ki a jobb, még, ha szó szerint nem is említjük. A vita miatt lesz a konfliktus, az ellenségeskedés, amiből mindenképpen háború lesz, és onnantól kezdődnek a bonyodalmak.
- Mit javasolsz? - kérdezte Honzo.
- Működjünk együtt. Védjük meg együtt a várost, és ne a területek miatt legyen versengés - felelte Asuma. A gyűlés halk sutyorgásba kezdett.
- Szép volt - mondta Pein.
- Nem hiszem - rázta meg a fejét a férfi. - Nem mennek bele egy könnyen.
- Ebből is háború lesz - kiáltotta ekkor valaki. - Ha együttműködünk, előbb utóbb lázadás is ki fog törni az elnyomás miatt. A bandavezérek mindent megtesznek azért, hogy az ő bandájuk nyerje el a legtöbb tiszteletet Konohában. Ez így nem jó.
- Akkor meg miről beszélünk? - kérdezte Konan. - Minek hívtuk össze ezt a gyűlést, ha nem tudunk közös hangra jutni?
- Túl okosnak hiszitek magatokat - jegyezte meg gúnyosan az egyik nő.
- Azt hiszem, ennek a békekötésnek nincs jövője, ameddig nem akarjuk elfogadni a békét - jelentette ki Honzo.
- De el akarjuk - csattant fel a köpcös férfi.
- Nem, nem akarjátok - rázta meg a fejét Sasori.
- Mi van? - nézett rá a mellettük lévő bandából az egyik férfi.
- Világosan megfogalmaztuk, hogy a bandák között a harc továbbra is folytatódni fog a területekért, a tiszteletért - válaszolta barátja helyett Itachi. - Számotokra ezt jelentené a békekötés: Előny, hogy terülteket foglaljatok el, mert tudjátok, hogy a bandák fegyverszünetet tartanak, nem készülnek fel a harcra, így egy másik banda hátba támadhatja.
Senki nem válaszolt.
- Tehát a gyűlést be is fejezhetjük - tárta szét karját Jiraiya. - Azt javaslom, gondolkodjon el mindenki ezen a mai gyűlésen.
A férfi elindult a kocsijához és a banda tagok követték, majd megtorpantak, amikor Jiraiya szembe fordult velük.
- Nyolckor nálam. - Ennyit mondott, majd beszállt fekete Ferrariába és elhajtott.
- Nyomás - szólalt meg Pein, majd beültek az autójába. Sasori, Itachi és Hidan ült hátra, mellé pedig Deidara -Pein nagy pechére, ugyanis Konan nem jött velük, így Deidara szállt be az autóba-. 
- Annyira örülök, hogy itt vagytok, majd bemutatom nektek a művészetemet - lelkendezett Deidara.
- Ne legyetek rá kíváncsi - tanácsolta Pein.
- Mit mondtál? - csattant fel a mellette ülő szőke, de a fiú csak leintette.
- Kidobunk titeket a házatoknál, most nem megyünk be, meg akarok szabadulni ettől az idiótától - szólalt meg Hidan, mire Sasori és Itachi megértően bólintottak.

Pein nem sokkal később leparkolt a fiúk háza előtt. Itachi sietve pattant ki, hogy ellenőrizze, megvan-e még a kocsija. Felnyitotta a garázst, s megkönnyebbültséggel vette tudomásul, hogy egyben van az autója.
- Na, örülsz? - tette barátja vállára a kezét Sasori és búcsút intett Peinéknek. Itachi az ajtó felé vette az itányt, majd mikor benyitott nem mindennapi látvány tárult a szeme elé. Naruto és Hinata egymásnak dőlve aludtak a kanapén. A két fiú tátott szájjal figyelte őket, majd Sasori egy hirtelen ötlettől vezényelve becsapta az ajtót, mire mindhárom barátja felriadt.
- Mi történt? - kiáltotta Naruto.
- Semmi különös - vonta meg a vállát Sasori. - Egymásnak dőlve aludtatok, kár, hogy nem fotóztuk le.
Naruto és Hinata azon nyomban elpirult, Itachi viszont körülnézett.
- Az öcsém hol van? - kérdezte, mire Sasori egyből felkapta a fejét, Naruto és Hinata viszont ijedten összenéztek.
- És te mit keresel itt? - nézett a lányra kissé vörös arccal Sasori.
- Ööö... az úgy volt, hogy... - Érintette össze két ujját Hinata. - Naruto, mondj már valamit!!
- Mit? Úgyis el kell mondanunk az igazat - tárta szét karját Naruto.
- Ajánlom is - dühöngött Sasori és odaállt két barátja elé. - Nos?
- Kakashi azt mondta, hogy Hinata nálam, Sasuke pedig Sakuránál alszik egy napot, hogy jobban megismerjék egymást - mondta gyorsan Naruto, mire Sasori és Itachi teljesen padlót fogott.
- HOGY MI?? - ordította Sasori. - SASUKE ÖSSZE VAN ZÁRVA A HÚGOMMAL EGY TELJES NAPIG??? EGY ÉJSZAKÁRA? MI VAN, HA LETEPERI??
- Nyugi, Sasuke nem olyan - tette vállára a kezét Itachi.
- Tudom, hogy nem olyan - dobta le magát a fotelbe Sasori. - De nem árt figyelmeztetnem. Személyesen megyek el, úgyis beszélni szeretnék Sakurával. Egyébként ma 8-kor Jiraiya házához megyünk.
- Tudunk róla - bólintott Hinata. - De mi is megyünk.
Egyszerre álltak fel a kanapéról és mentek ki a kocsihoz.
- Várjunk csak! - állt meg hirtelen Itachi. - Ki vezette a kocsim idefele jövet?
- Naruto - mondta egyből Hinata. - Rám nem érdemes bízni a kocsikat.
- Ja, azt hallottuk - jegyezte meg Sasori. - De Narutóra sem érdemes.
- Pedig most egész jól vezetett - lepődött meg a lány.
- Megfojtom Sasukét - ment ki a házból Itachi, barátai pedig követték. 
 

Mikor megérkeztek, Hinata kinyitotta az ajtót, s tekintetük egy csókolózó párra tévedt...


 

„A sorsod a te kezedben van..."

 

 

- Itt meg mi folyik?? - lépett be a szobába Sasori, mire egy fej bukkant ki a kanapé mögül, pontosabban Sasuke feje. - Uchiha, ha a húgomat alattad találom kinyiffantalak!!!
- Itt vagyok - lépett ki a konyhából az említett személy, mire Sasori zavartan kezdte el vakargatni a tarkóját. Sakura és Sasuke értetlenkedve meredtek egymásra és Sasori mögött álló kis csapatra.
- Ezt megúsztad öcsi - nevetett fel Itachi és sokatmondó pillantást vetett Sasukéra, aki erre sértő mozdulatot tett kezével.
- Kiét? - vonta fel szemöldökét a bátyja.
- Konanét - vetette oda Sasuke.
- Bocs, ő Peinné - vont vállat Itachi. Öccse elfintorodott, majd tovább kapcsolt a műsorról, amiben épp most szakította meg a csókot a szerelmes pár.
- Te ilyeneket nézel? - röhögött Naruto és lehuppant barátja mellé.
- Fogd be, pont ide kapcsoltam, nem néztem - vágott vissza Sasuke és tovább kapcsolgatta a tévét.
- Nehéz eltartani? - kérdezte Hinata és odalépett barátnőjéhez, aki épp a konyhában tevékenykedett, míg a négy fiú tévézett.
- Teljesen úgy érzem magam, mintha a felesége lennék, főzök rá, jó, hogy nem ugráltad - panaszkodott Sakura.
- Hé, asszony - kiáltotta Sasuke, mire Sasoritól kapott ez jó nagy taslit, s a púp mellé, pedig egy másikat, Sakura jóvoltából.
- El sem hiszem, hogy ezzel kell összezárva lennem egy teljes napig - ment vissza a konyhába Sakura.
- Majd csak kibírod - vont vállat Hinata.
- Kösz - morogta barátnője. A lány elmosolyodott, majd kinézett a konyhából.
- Naruto egész normális - jegyezte meg. Sakura erre csak hümmögött, tovább folytatta a főzést, de most már néggyel több tányért vett ki a szekrényből.
- És történt valami érdekes a gyűlésen? - kiabálta ki a konyhából.
- Majd Jiraiya elmondja, úgy is nyolckor van újabb gyűlés a bandának - vont vállat Itachi.
- Ja, tényleg - motyogta Sakura és kivitte a tányérokat az asztalra, Hinata segítségével.
- Na, jól van - csapta le a rongyot az asztalra Sakura, mire mindenki rákapta a tekintetét a lányra. Arca kipirult, majd dühösen a tévé elé állt és kikapcsolta, majd szembe fordult a fiúkkal.
- Mi a baj? - kérdezte Naruto.
- Elegem van abból, hogy ez a négy lusta segg itt görnyed a tévé előtt, ahelyett, hogy segítenének nekem. Jó, hogy nem iszogattok közben sört - vágta rá dacosan a lány.
- Ez jó ötlet - bökte ki Sasori.
- Ja, akkor jöhettek segíteni - bólintott Sakura.
- Nem az - ellenkezett a bátyja. - A sör.
Kár volt kimondanom
, gondolta magában, amikor Sakura fejbe kólintotta, azzal dühösen visszatrappolt az étkezőbe.
- Ha nem jön valaki, összecsomózom Sasori farkát a fülével! - kiáltotta vissza, mire a szomszéd ijedten felemelte a fejét. Sasori összegörnyedt, míg Sasuke felállt.
- Menj má', hova mész? - nézett rá Naruto.
- Segítek Sakurának - felelte Sasuke.
- Ne menj már - akadékoskodott barátja.
- Az előbb azt mondtad, hogy menjek.
- Akkor azt nem úgy értettem.
- Akkor, hogy?
- Felejtsük el - fordult előre Naruto. Sasuke sóhajtott, majd bement a konyhába.
- Mit segítsek? - kérdezte Sakurától, aki épp egy pohárért nyújtózkodott.
- Vedd le ezt a poharat, különben nyúlok 5 centit - nevetett fel a lány, majd megfogta az edényeket és kivitte az étkezőbe. Sasuke sóhajtva vette le a poharakat, majd ment Sakura után teríteni. Hinata eközben kihúzta a tévét a konnektorból, ami igencsak felháborította a három fiút.
- Hé, épp most jött a legjobb rész, a Tom és Jerryben - háborodott fel Naruto.
- Mi az, hogy hé? - csattant fel Hinata és odament Narutóhoz, majd homlokon pöckölte. - Gyertek kajálni.
Egy utolsó mosolyt küldött a megszeppent Naruto felé, majd ledobta magát Sakura mellé, aki épp a ramen adagokat szedte ki.
- Ramen? - csillant meg Naruto szeme, mire Sakura kérdő pillantást vetett a három fiúra.
- Imádja - felelte egyszerűen Itachi. Sakura elmosolyodott, majd több adagot szedett ki Narutónak, aki ezt mély hajlongással köszönte meg. Sakura most a vele szemben ülő Sasukénak töltötte tele a tányérját, majd azután jött Itachié és végül bátyjáé, mivel Hinata volt az első, és ő lesz a legutolsó.
- Hm... - szólalt meg Naruto. - Ez nagyon finom.
- Arigatou - mosolyodott el Sakura. Naruto egy darabig elismerően hümmögött, majd végleg kifogyott a tányérja. Hátra dőlt, majd lehunyva a szemét, és lépve az álmodozás világába.
- Jó, akkor a következő van - állt fel Sakura, mikor ő is végzett.  - Nemsokára indulunk, a fiúk elpakolnak.
- MI??? - nézett rá a négy fiú.
- Nincs vita - jelentette ki Hinata és csatlakozott álló barátnőjéhez.
- De hát én nem tudok mosogatni - méltatlankodott Itachi.
- Ahhoz kell tudás? - vágott vissza Sakura.
- Hát, az pont nem fért bele az agyamba - motyogta a fiú, mire a szobában ülők köhögési rohamot kaptak.
- Hogy midbe nem fért bele? - kérdezte Sasuke, mikor levegőhöz jutott. 
- Az agyamba - felelte dacosan, kimérten Itachi, mire Sasori felnevetett. 
- Van neked olyan? - érdeklődött kajánul.
- Kuss.
Sasori vigyorgott még egy kicsit, majd végleg elhallgatott, rápillantott az órára, majd arcára döbbenet ült ki, és felpattant.
- Gyorsan, mosogassunk el, mindjárt indulnunk kell - mondta és kiviharzott a konyhába.

 

***

 

- Jézus atya útisten - kiáltott fel Tobi, mikor megpillantotta a temérdek hullát.
- Kik ezek? - kérdezte Sai.
- Fogalmam sincs - felelte Yamato és elindult.
- Lehet, hogy Orochimaruval vannak - nézett a férfire Kiba. Senki nem válaszolt, de a fiú tudta, hogy nem lehetnek Orochimaru emberei...
- Ezek a Rejtett Köd banda emberei - lépett oda az egyik emberhez Sai.
- Honnan veszed? - kérdezte Tobi.
- A tetoválás a jobb kezükön - felelte Sai helyett Yamato. - Ez meg, hogy lehet? Ki végzett velük?
- Nekem van tippem - szólalt meg Kiba, mire mindenki ránézett. Egy férfi mellett guggolt, távolabb a többiektől. Egy kis ruhadarabot vizsgálgatott. Yamato, Sai és Tobi odaléptek mellé, és tekintetüket a guggoló fiúra és a szaglászó Akamarura vitték.
- Ezt nézd meg - állt fel Kiba és átnyújtotta a ruhadarabot Yamatónak. - Akamaru találta.
- Ez meg mi? - értetlenkedett Tobi.
- Orochimaru - suttogta Yamato, mikor megpillantotta a halvány kis hangjegyet az anyagon. Ekkor azonban autók hangja hallatszott a távolból.
- Futás - mondta Sai és elfutottak, egyenesen a sziklák mögé. Óvatosan kikukucskáltak a szikla mögül, s három teherautót pillantottak meg.
- Mit keresnek ezek itt fenn? - méltatlankodott Kiba, de nem kapott választ.
- Gyerünk, vigyétek őket innen - szólalt meg egy rideg, férfihang. Kiszállt az egyik autóból, így most láthatóvá vált jellegzetes alakja: a hosszú fekete haj, a hófehér bőr, s az aranysárga szemek.
- Orochimaru - sziszegte Yamato.
- El kéne innen menni - bökdöste meg a férfit Tobi, aki csak bólintott. Mindannyian lefutottak a hegyről, egyenesen az autójukhoz.
- Ezt azonnal jelenteni kell - taposott a gázra Yamato.

 

***

- Ott vagyunk már? - szólalt meg néhány perc után Naruto. - Már órák óta utazunk.
- Csak két perce indultunk el otthonról - jegyezte meg Itachi és még jobban beletaposott a gázba. Jiraiya háza a belvárosban volt, nem messze a két lány házától, ami miatt néhány perc alatt leparkoltak egy elegáns épület előtt. Több autó is állt előtte, így most ők is beparkoltak, s kipattanva a kocsikból, elindultak befelé a házba. Jiraiyán kívül sokan voltak ott a bandagyűlésen, s a kis csapat egyből kiszúrta Kakashit és Ankót, akik épp egymással beszélgettek.
- Á - kiáltott fel hirtelen Jiraiya és átfurakodva a tömegen, a kis csapat elé lépett. - Hogy vagyunk? Megfértek együtt?
- Persze, bár Sasori majdnem megfojtotta Sasukét - mondta unottan Sakura. - Mindenki itt van már?
- Nem, még hiányzik Yamato, Kiba, Sai, Tobi, Shizune, és még néhány ember - felelte Jiraiya. - Gyertek, üljetek le.
A kis csapat elindult Jiraiya után, és ledobták magukat a sarokban álló fotelbe, s vártak.

 

   Pár perc múlva Yamatóék robbantak be a házba, Shizunéval és az embereivel az oldalán.
- Nézzétek, itt van Tsunade nagyi - pattant fel hirtelen Naruto, és egy szőke hajú nőre mutatott.
- Büdös kölyök, gyere ide - kiáltotta el magát Tsunade, és Naruto felé iramodott. A fiú bebújt Hinata mögé, és ijedten pillantott ki a lány válla mögül.
- Mit keresel itt Tsunade-sama? - kérdezte Sakura.
- Változott a terv, most nem tudok elmenni Tokióba - vont vállat a nő. - Veletek mi a helyzet? Hallottam új csapattársat kaptatok.
- Ja - morogta kelletlenül a négy érintett, bár köztük Naruto inkább vigyorogva Hinata pedig csak semlegesen.
- Na, gyertek, keressünk egy jó helyet - intett Shizune, aki épp most csatlakozott a beszélgetőkhöz. Mindannyian az első sorba indultak el, de Shizune és Tsunade, Jiraiyához léptek, míg Sakura, Hinata, Naruto, Sasuke, Itachi és Sasori, elfoglalta az első sort.
- Figyelem - kiáltott Tsunade. A szobában mindenki elhallgatott, s egyszerre kezdtek el keresni helyet maguknak.
- Khm...khm - állt a székek elé Jiraiya, s ökölbe szorított kezét a szájhoz emelte. Ismét néma csend telepedett a szobára. - Kezdjük is el a Rejtett Levél gyűlését.

 

***

 

   Egy árny futott a folyosókon, testét a falra vetette az itt-ott felbukkanó gyertyák fénye. Zihálása és léptei visszhangzottak, de nem állt meg. Minden erejét összegyűjtve futott, kétségbeesetten, mintha menekülne valakitől. Itt-ott elbotlott, kétségbeesett nyögéseiből már arra lehetett következtetni, hogy a sírás határán van. Egy-két elestekor ijedten hátrapillantott, könnyáztatott szemei megjelentek a gyertyák fényében. Sietve állt fel, s futott tovább, menekülve üldözőitől. Bekanyarodott jobbra, s ziháltan a falnak támaszkodott, fejét lehajtva, hangosan kapkodva a levegőt. Kétségbeesetten meredt előre, félve, hogy rá találnak.
- Tudjuk, hogy itt vagy, fölösleges bujkálnod - hallott egy mély, rezgő hangot.
- A francba... - szitkozódott. Ismét elkezdett futni, de egyből meg is bánta: Lépései visszhangzottak, s ez nem ígért neki túl sok jót. Zihálva befutott jobbra, s egyből neki esett a baloldalán lévő ajtónak. Ziháltan becsukta azt, majd mikor megfordult, a sötétséggel találta szembe magát. Előre nyújtotta egyik kezét, másikkal végig simított hosszú haján, míg egy kemény dolgot tapintott ki. Talán polcok, gondolta, majd ijedten megfordult, mikor lépések zaját véle hallani. Remegve kuporodott le a fal tövébe, arcát két kezébe temette, s halkan zokogott.
- Tudjuk, hogy itt vagy kislány, felesleges bujkálnod - hallotta az egyik üldözője hangját. A lány ijedten kapta fel fejét, majd fülelt, s némi megnyugvás férkőzött szívébe, mikor üldözői elindultak, s lépések zaja már csak árnyalatnyit hallatszott. Lassan felállt, majd óvatosan kinyitotta az ajtót, de akkor hatalmas sikoly hagyta el a száját.

 

***

 

- Kezdjük is el - szólalt meg Jiraiya, és az emberekre nézett. - Mint tudjátok, ma volt egy gyűlés a bandák között, s mint azt tudjátok, nem sikerült valami ígéretesre. Ennek az oka pedig a nézeteltérés volt. A téma pedig a bandák közötti béke volt.
- Ch - horkantott valaki a hátsó sorból.
- Egyetértek - mosolyodott el Jiraiya. - A gyűlé... - folytatta volna, de ekkor ajtócsapódás hallatszott, és egy zihált fiú esett be a szobába. Két kezével a térdein támaszkodott, úgy vette a levegőt, majd jobbját felemelte, s köszönésképen intett az embereknek. Mikor lélegzése normálissá vált, kiegyenesedett, s szétnézett. Barna haja kócosan billent utána, fekete szemei egyből megakadt négy osztálytársán.
- Kankuro? - nézett rá megsemmisülten Hinata.
- Hát, ez a gyökér meg mit keres itt? - vonta fel szemöldökét Sasuke.
- Fogd be - rivallt rá Sakura, majd ismét Kankuróra emelte a tekintetét. - Te meg mit keresel itt?
- Őt is beszerveztük, ígéretes játékosnak néz ki, és meg vannak a kapcsolatai, például az új szövetségeseinkkel - felelte Kankuro helyett Kakashit.
- Új szövetségesek? - kérdezte döbbenten Itachi. - Jó ötlet ilyenkor az?
- Ők abszolút megbízhatók - emelte fel kezeit Jiraiya. - De most fontosabb dolgunk is van.
Mindenki előre fordult, Kankuro pedig leült Hinata mellé és rávigyorgott barátaira. 
- De mielőtt belekezdenék a gyűlésre, szeretném megkérni Yamatót, hogy számoljon be nekünk küldetéséről.
- Orochimaru megint akcióba lépett - állt fel a szólított, mire mindenki elhallgatott. - A kettes út menti hegyeken több embert találtunk holtan, akik minden bizonnyal a Rejtett Köd banda emberi.
- Mi? - akadt ki Tsunade. - Az meg, hogy lehet?
- Fogalmunk sincs - vont vállat Yamato.
- És honnan veszed, hogy Orochimaru emberei voltak azok? - kérdezte Kakashi és hátrafordult.
- Orochimaru megjelent a helyszínen, közvetlen az után, hogy mi ellenőriztük, hogy kik voltak azok az emberek - felelte nemes egyszerűséggel a férfi. 
- És meglátott titeket? - kérdezte Shizune.
- Nem, nem látott meg, még akkor elbújtunk, amikor meghallottuk az autókat - nézett rá Yamato. Shizune nagyot sóhajtva fordult ismét előre, s tovább hallgatta a fejleményeket, de Yamatótól semmi érdekes nem jött. Jiraiya, Kakashi, Tsunade és még néhány ember viszont eltöprengett rajta.
- Ezen még lesz időnk agyalni, térjünk át a gyűlésre - szólalt meg Asuma, s a legtöbben helyeseltek vele. Yamato leült, s idegesen összehúzta magán a kabátját.  
- Oké - vett mély levegőt Jiraiya. - Tehát térjünk vissza a gyűlésre, végre valahára. Mint említettem, a békekötésről volt szó, ami nem hozott túl sok sikert. Büszkeséggel tölt el, hogy új tagjaink szerepeltek a legjobban a gyűlésen, nevezetesen Uchiha Itachi és Haruno Sasori.
- Na - temette arcát a kezeibe Sakura, de előtte gúnyos fintort eresztett meg bátyja felé.
- Hát, nem is vártam tőlük mást - vont vállat Jiraiya. Sasori és Itachi elégedetten elmosolyodott, nem is törődve Sasuke és Naruto fintorgó arcával. 
- Egy Uchihától nem is várhatunk mást - jegyezte meg halkan Yamato. - Már az apja is egy agytröszt volt. 
- Ismerted apánkat? - kapta fel a fejét Sasuke és hátrapillantott.
- Ó, igen - bólogatott a férfi. - Jó ember...
Senki nem reagált szavaira, ezért inkább Tsunade megszakította ezt a kellemetlen pillanatot. 
- Sasori, pedig pont olyan, mint a húga - vont vállat. A két említett elcsúszott a másik irányba, mintha nem is egymáshoz tartoznának, de aztán Sakura szeme megvillant, s egy fojtogató ölelést ajándékozott bátyjának. Sasori felnyögött, majd intett Jiraiyának, hogy fojtassa.
- Khm - köszörülte meg a torkát a férfi, mire Sakura elengedte bátyját. - Remélem, a további percekben nem kell megszakítanom a beszédemet, mert egy igen fontos dologról van szó. Konoha bandái továbbra sem értenek egyet a békekötést illetően. Mindenki szeretné, de csak azért, hogy szabadon hátba támadhassák a másikat, hiába is mondanak mást. A bandáknak évszázadok óta ez az első: Hogy hatalmasabbak legyenek a másiknál. Nincs egyenjogúság, nincs békekötés, és, mint tudjuk, egyenjogúság sosem lesz a bandák között. Össze kellene fognunk Orochimaru ellen, de nincs esély az együttműködésre. 
- Már, hogy lenne? - szólalt meg Sakura. - Az csak újabb háborúba torkollna.
- Pontosan - emelte fel mutatóujját Jiraiya. - Ez csak újabb háborúhoz vezetne. De a konohai lakosokat megvédenünk, nem csak ez ellen, de Orochimaru ellen is. Ő is rá rak egy lapáttal a veszélyre. Épp ezért lenne helyén való, ha tovább folytatnánk munkánkat, de hála az új szövetségeseinknek, immáron erősebb védelemmel tudjuk ellátni Konohát és lakosait.
- Esküszöm, téged foglak megválasztani Konoha vezetőjének, ha ezt tovább folytatod - vigyorodott el Sasori és megtapsolta Jiraiyát. A férfi színpadiasan meghajolt, és körültekintett a termen, majd felemelte bal csuklóját.
- Mindjárt itt vannak - mondta, de abban a pillanatban kivágódott az ajtó és egy kis „sereg" özönlött be a nappali ajtajába.
- Üdv mindenkinek - biccentett az élen járó férfi.


 

„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész."

 

- Üdv mindenkinek - biccentett az élen járó férfi.
- Csá, Baki - állt fel Kankuro és vidáman integetni kezdett. Baki felvonta a szemöldökét, majd elindult, s őt követték emberei. 
- Ez az idiótát is beszerveztétek? - vonta kérdőre Jiraiyát, de a férfi nem válaszolt. Szélesen elmosolyodott, majd kezet rázott Bakival. 
- Én is üdvözöllek titeket, mindenki nevében!
Baki dühösen kezdett el toporzékolni, majd ő is elmosolyodott, és viszonozta a kézszorítást. Jiraiya most az embereihez fordult. 
- Emberek, ők a szövetségeseink, Sunából jöttek, de mivel ott béke és megnyugvás uralkodik, ezért idejöttek segíteni. Régi barátok vagyunk, segítettünk nekik még anno, most ők segítenek nekünk. Ráadásul Kankuro testvérei is itt vannak.
- Ja, legszívesebben letagadnám, hogy testvérek vagyunk - jegyezte meg egy vörös hajú fiú.
- Gaara, ne legyél ilyen bunkó - bökte oldalba a fiút egy szőke hajú lány. 
- Köszi, Temari, tudtam, hogy rád számíthatok - ugrott oda Kankuro és szorosan megölelte a lányt.
- Ők a testvérei? - kérdezte Naruto Hinatától, aki csak megrántotta a vállát.
- Még nem láttuk őket, de ezek szerint.
- Jól van már, szállj le rólam - ordítozott Temari és kibontakozott öccse szorításából. - Te még ostobább vagy, mint voltál. 
Kankuro elvigyorodott, majd megveregette Gaara vállát.
- Hogy s mint, öcsi? - érdeklődött.
- A szokásos - felelte Gaara. Jiraiya beinvitálta a vendégeket az üresen maradt helyekre és ismét a társasághoz fordult. 
- Azt hiszem, a mai napra nem jut több szó, így haza lehet menni, de kérem, akiknek szóltam a gyűlés előtt, azok maradjanak itt! - mondta. A legtöbb ember elindult haza, kevesen pedig itt maradtak. Sakuráék is így tettek, bár nekik Jiraiya nem szólt, de látszott a férfin, hogy velük még nem végzett. De helyette Kakashi lépett oda hozzájuk, míg Jiraiya a vendégeket tájékoztatta a fontosabb részletekről. 
- Nos, holnap mentek egyet nyaralni - kezdett bele Kakashi.
- Nyaralni? - döbbent le Itachi. 
- Az miért baj? Most végre szar barnára sülhetek és csábíthatom el a formásabbnál formásabb hátsójú csajokat - vigyorgott Sasori. Sakura lemondóan sóhajtott erre, míg a többiek zavartan fészkelődni kezdtek, amikor észrevették, hogy mindenki őket nézi.
- Sasori, kérlek, a vágyaidat tartsd meg máskorra - vigyorodott el Jiraiya. Sasori kissé zavartan vakargatta meg a tarkóját, majd toporzékolni kezdett, és ránézett Kakashira.
- Ja, igen, Naruto és Hinata, látogassátok meg Kurenai-t - folyatta a férfi, mire mindenki tátott szájjal meredt rá.
- Kurenai a sulink igazgatója - méltatlankodott Sakura.
- A sulitok igazgatója IS! - emelte fel mutatóujját Kakashi. - Holnap úgyis szombat van, pihen egy kicsit. Látogassátok meg!
Naruto és Hinata egymásra néztek, de végül bólintottak. 
- Meg lesz - mondta komoran Hinata, majd elköszönt a többiektől és Narutóval az oldalán kiment a házból. 
- Sasori és Itachi - folytatta a férfi. - Az Akatsukival fogtok ezen túl együttműködni, tudjátok, mint a régi szép időkben. Na, mindegy, legyetek reggel 6-kor Pein házánál, majd ő elmondja a feladatot.
Sasori és Itachi bólintott és kimentek a házból, Naruto és Hinata után.
- Ti pedig - fordult Sakurához és Sasukéhoz Kakashi. - Holnap hajnali 3-kor indul néhány vagon Sunába. De nem az van a vagonokba, mint aminek lennie kell. Kémeink ellenőrizték, de elintézni már nem tudták, mert épp pakolták, ráadásul ötven ember ellen kettő mit sem ér. Robbantsátok fel. A vonatállomástól indul. 
- Rendben - bólintott Sasuke és ők is elmentek. 
 

***
 

- Szia, drágám! - vigyorodott el a fiú, mikor odalépett a szökőkút szélén ülő lányhoz.
- Fogd be Hyuuga, és szívódj fel! - nézett rá dühösen a lány.
- Ugyan Tenten, a nevem még mindig Neji és nem Hyuuga - ült le mellé a fiú. Tenten dacosan elfordította a fejét. Neji ezen csak jót szórakozott, majd hátra akart dőlni, de kissé rosszul sült el. Megfeledkezve arról, hogy a szökőkútnak nincs háttámlája, hátradőlt, s emiatt bele esett a vízbe. Tenten gúnyosan felkacagott, majd a víz alá merítette a fiút. Neji prüszkölve jött felszínre, s berántotta maga mellé a lányt.
- Ezért még megfizetsz Hyuuga - visította Tenten és a fiú után eredt, aki időközben kispurizott a vízből. - Ha egyszer elkaplak...
- Hajrá, édes - kiáltotta hátra Neji. Vigyorogva menekült a felbőszült lány elől, alig figyelve az útra. Gyakran hátra tekintett, de egyszer pórul is járt. Ismét előre fordulva, nekiment egy fejmagasságban álló ágnak, így hanyatt esve, elterült a földön, egy púppal a fején. 
- Háh, úgy kellett neked - vigyorodott el gúnyosan Tenten és Nejihez lépett. - GÁZ-VAGY!
- Fogd be! - ripakodott rá a fiú, miközben fájó homlokát dörzsölte. Tenten jóízűen felnevetett, majd búcsút intett a fiúnak és elindult hazafelé.
- Holnap háromkor Gai-nál - szólt még hátra.
- Óh, már csak az az idióta hiányzott - sóhajtott egy nagyot Neji.

***

- Na, akkor ez lenne itt a szállásotok - nyitotta ki háza ajtaját és betessékelte testvéreit. 
- Hű, ez totál pazar - vigyorodott el Temari és Gaara egyszerre. A ház Kankuro ízlését tükrözte, a falakon graffitik sokasága villogott, nem volt semmi csicsás tárgy a házban, sok helyen kosárpalánkok álltak, itt-ott felfedezhető volt néhány kosárcsapat képe is. Díjak sokasága állt a szekrényen, amiket nyilván Kankuro szerzett múltbéli csapatával. Egy kis üvegszekrényben mini kosarasok és kosárlabdák álltak, egy külön szekrényben pedig fényképek foglaltak helyet. 
- Nahát -lépett oda Temari. - Megőrizted a kiskori fényképeinket? 
Kankuro szélesen elvigyorodott, míg Gaara a homlokára csapott a képek láttán.
- Te jó isten - motyogta. 
- És ők az osztálytársaid? Nahát, ők ott voltak Jiraiyánál! - Mutatott Temari két lányra. Az egyiknek rózsaszín, a másiknak pedig kékes haja volt és vidáman integettek a kamerába, átkarolva egymás, és Kankuro vállát. 
- Igen, ő itt Haruno Sakura, ő pedig Hyuuga Hinata - mondta Kankuro. 
- Ezt is megtartottad? - szólalt meg hirtelen Gaara. Egy kis, kék keretes kép volt a kezében, amin két fiatal volt látható. Egy vörös és egy barna hajú fiú, nevezetesen Gaara és Kankuro. Egymást ölelve, egy virágos kosárral a kezükben álltak a képen, mosolyuk ráfagyott a papírra, olyannyira, hogy örökre odalett. Egyik sem mosolyog így egymásra már. A szobában tapintani lehetett a csendet, Temari szomorúan meredt előre.
- Mi lenne... - kezdte el. -... ha kibékülnétek?
Egyik fiú sem válaszolt. Gaara elmélyedve figyelte a képet, s visszaemlékezett a múltra. Mikor még csintalan gyerekek mintájára játszottak a homokozóban, néha-néha egymást dobálva ágakkal, virágokkal, homokkal.  Akkor még csak apró dolgok miatt vesztek össze. De két éve teljesen elhidegültek egymástól. A Sabaku no szülők életüket vesztették egy havas napon, éjnek évadján. Kankuróra akkoriban sokat támadtak a helyi banda fenegyerekei, nem volt jó kapcsolatuk. Csak verték Kankurót, sosem bántották annyira, hogy meghaljon, így senkinek sem volta legeslegrosszabb véleménye róluk. De egy nap...
 

Gaara kezei összeszorultak, Temari gyorsan kivette a kezéből a képet, nehogy összetörje mérgében.

 

De egy nap... a Sabaku no szülők hazafelé tartottak, és meghallották az ordítozást, ami az egyik sikátorból szólt. Ostobák voltak, gondolta Gaara. A sikátorban felismerték fiúkat, Kankurót. Ijedten keltek segítségére, mikor látták, hogy a felette álló fiúk rugdossák, verik, ki kézzel, ki vasrúddal. Megpróbálták kiszabadítani fiúkat, de akkor megtörtént a baj. Fegyverdördülés hallatszott, többször is, és egy férfi és egy nő, holtan esett össze. Gaara pont arra járt, megkeresni bátyját. Azóta is fülében visszhangzott az a fülsértő kiáltás, amit sosem tudna elfelejteni. Az volt számára a pokol.

 

„-NEEEEEEEEEEEEEEE!"

 

Őt okolta érte. Őt! A bátyját, Kankurót. Ha nem kerül összetűzésbe azokkal a fickókkal, szülei még mindig élnének. Ha nem kóborolt volna hajnalok hajnalán, nem történt volna meg a baj. Az a fegyver is csak azért dördült el, mert Kankurót akartál védeni.
- Gaara - érintette meg öccse vállát Temari. - Nem Kankuro tehet róla. 
- De igen - suttogta Kankuro. - A lelkiismeret fordulásom máig itt él a szívemben, vegyülve a gyász fájdalmával. 
Kezeit a szívére szorította. Temari szeméből kicsordult egy könnycsepp, s a kávészürke parkettán landolt. Gaara sóhajtott egy nagyot. Nem, nem az ő hibája. 
Nem tehet róla
, mondta a szíve. 
De igen, az ő hibája. Vigyáznia kellett volna, szólalt meg az esze is.
Nem tehetett róla, nem tudta, hogy ott járnak.
De igen, tehetett róla, ha nem kerül összetűzésbe velük...
Gaara lehajtotta a fejét, majd elindult Kankuro felé. A fiú érdeklődve pillantott öccsére, aki most elmosolyodott és átölelte bátyját.
- Anya sem akarná, hogy fiai végleg elhidegüljenek egymástól - veregette meg bátyja hátát Gaara. Kankuro elvigyorodott, majd viszonozta az ölelést. Temari lágyan mosolygott rájuk, kezeit összekulcsolva maga előtt. 
- Milyen jó ezt látni - suttogta és kitörölte a nevességet a szeméből.

 

***

 

- Naruto-kun - lépett be az ebédlőbe Hinata, ahol Naruto falta megérdemelt ramenjét. Most felkapta a fejét, majd miután lenyelte a falatot, rámosolygott Hinatára.
- Mondjad, Hinata-chan! 
Hinata odalépett a fiúhoz, majd leült vele szembe. 
- Mikor jössz aludni? - kérdezte, mire a fiú kissé meglepődött. Azt hittem, hogy valami nagyon komolyan akar mondani, tűnődött el. 
- Miért, hány óra? - kérdezte.
- Éjfél van - vigyorodott el Hinata és könyökölve fixírozta Naruto arcát.
- Mennyi? - állt fel Naruto és megütközve pillantott a lányra.
- ÉJ-FÉL - szótagolta Hinata. - Hagyd csak, majd holnap elmosogatom.
Naruto csak berakta a mosogatóba a tányért, majd Hinatával együtt elindultak lefeküdni. Sasori és Itachi már aludtak, így csak nagyon halkan lépdeltek fel az emeletre. Naruto benyitott a szobájába, majd pólóját levéve és rádobva a székére, elindult a fürdőbe. Hinata leült az ágyára, majd telefonját elővéve elkezdett írni egy SMS. Vagyis csak válaszolt, mert épp most érkezett egy, Sakurától.

„Na, mi az? Gyáva vagy letámadni? ;) Puszi: Sakura"

 

Hinata gúnyosan elvigyorodott.

„Fogd be! :) Naruto csak egy barát és nem több. Ja, és hagyj ezekkel! ;) Pux: Hinata"

 

Pár perc múlva újabb SMS jött.

„Aha, én is ezt mondanám, na, de feküdjetek le... azaz menjetek aludni, nehogy lefeküdjetek, mert kitekerem Naruto nyakát Neji helyett is! ;) Puszi: Sakura"

Hinata felvett és megcsóválta fejét. Jellemző, gondolta. Barátnőjével úgy tekintettek egymásra, mint a testvérek, így természetes volt, hogy féltették egymást. Neji nem mindig ért rá meglátogatni unokahúgát, sok volt az elfoglaltság arra felé.

 

„Jól szórakozol? Inkább ne válaszolj! :D Játszadozz el Sasukéval, utána aludj! Na, puszi jó éjt! Hinata"

Hinata vigyorogva rakta le a telefont, de az egyből megszólalt. Sóhajtott egy nagyot és ismét kezébe vette a telefont. Hát, igen, Sakura még mindig nagyon gyorsan ír SMS-eket. Gyakorolta, amikor a suliban graffitiket nyomtak a falra Kankuróval és még néhány haverral, miközben a tanárok járőröztek a folyosón. Mobillal figyelmeztették egymást, és ebben Sakura volt a legjobb. 
 

„Azt csinálom! Egyébként jól szórakozok, na, légy rossz kislány, jó éjt! Sakura.
Ui: Egyébként miért írjuk az üzenet végére a nevünket, amikor úgyis tudjuk ki írta?"

Hinata kidülledt szemekkel meredt az SMS-re és gyorsan pötyögni kezdte az SMS-t.

 

„Mit csinálsz vele?? Pux: HINATA
Ui: Egyébként meg azért, mert jól néz ki az SMS úgy! ;)"

 

„Nyugi, épp pókerezünk, de mindig lever! :S De okosnak hiszi magát...-.- Na, puszi, jó éjt, erre már ne válaszolj! Sakura"

 

Hinata letette a telefont, de pont abban a pillanatban lépett be Naruto, egy szál törülközőben. Hintának erős pír szökött az arcára, s nagy levegő vételek közepette összeesett. 
 

- Hinata, jól vagy? - kérdezte aggódóan Naruto, amikor a lány magához tért.
- Persze - nyögte Hinata. - De ugye már felöltöztél?
- Mi az? - vigyorgott a fiú. - Ennyire szívdöglesztő felsőtestem van?
Hinata ekkor hozzávágott egy párnát. 
- Ez meg mire volt jó? - méltatlankodott Naruto, majd nekiiramodott Hinatának, felemelte a derekánál fogva és felugrott vele az ágyra.
- Oké, köszi, elengedhetsz, mert megfulladok - nevetett fel Hinata. Naruto elengedte, majd elterült az ágyon. 
- Jó éjt - suttogta Hinata és ő is elfeküdt az ágyon.

 

***


- Gyere ide te seggdugasz! - kiabálta Itachi csuromvizesen, miközben Sasorit üldözte a házban, aminek egyáltalán nem örültek a lakók. 
- Segítség, Isten, mit vétettem én neked? - ordította Sasori, és két kezét összeérintve felnézett a mennyezetre.
- Talán azzal, hogy megszülettél - válaszolta Itachi.
- De én azzal az emberiséget tettem fejlettebbé. Én egy két lábon járó Einstein voltam - vigyorgott Sasori és beugrott a kanapé mögé. 
- Einstein alapból kétlábú volt, de neked az IQ szintedhez képest a degenerált műanyag sas egy igazi csodabogár - mondta dühösen Itachi, miközben próbálta elkapni Sasorit, kevés sikerrel. 
- Mi a rák az a degenerált műanyag sas? - vonta fel szemöldökét barátja.
- Mit tudom én, ez jutott eszembe - felelte indulatosan Itachi.
- Ki a jó isten ordítozik az éjszaka közepén? - támolygott le a nappaliba Hinata. - Ti még nem alszotok? 
- Ez a hülye bejött hozzám és leöntött egy medencényi vízzel - csattant fel Itachi.
- Az csak egy pohárnyi volt - jegyezte meg Sasori.
- Egy vödörrel öntöttél le. Ott van az a piros, sárgavirágos vödör fent az emelten, az ágyam mellett, mert elhajítottad - torkollta le barátja.
- Most medencényi, vödörnyi, vagy pohárnyi vízzel öntött le? - kérdezte Naruto. 
- Vödörnyi!
- Pohárnyi!
- Akkor kapjátok be! - legyintett Naruto és feldöcögött az emeletre.
- Szeretném, ha az éjszaka folyamán visszafognátok hülyeségeitek áradatát és bekussolnátok - mosolyodott el Hinata, majd köszönés nélkül felvánszorgott az emeletre. 
- Ez is a te hibád - nevetett fel Sasori és jó erősen hátba vágta Itachit. A fiú csak mormogott valamit, majd elindult felfelé a szobájába.