Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10-11-12

2011.01.08

 „Tudom, hogy szerettem, tudom, hogy éreztem olyat, ami még most is bennem él. De félek, s félelmem ragad egészen találkozásunk pillanatáig, mikor újból szeme közé nézek, s látom benne az mérhetetlen fájdalmat és aggódást, amit még soha..."

 

 

   Egy kis csapat állt a furgonban, egy lány előtt, aki lerogyott a székre, s ijedtségtől csillogó szemei most az előtte álló embereket fürkészte, akik értetlenkedve pillantottak össze. Értetlenségüket továbbították egymásnak, majd ismét a lányra néztek.
- Ino? - kérdezte elhűlten Sasori. Ino még közelebb húzódott a falhoz, egyik lábát felhúzta, kezét a szája elé kapta, ökölbe szorítva, miközben egész testében remegett. 
- Hé, Ino, nyugi - lépett közelebb hozzá Itachi és leült mellé óvatosan, mire a lány elhúzódott tőle.
- Szerintetek mi ütött belé? - kérdezte Deidara, ezzel elérve, hogy Konan jó erősen fejbe vágja. 
- Nem látod? - méltatlankodott a lány. - A lányt elrabolhatták, pedig semmi köze semmihez. 
- De a húgom barátnője - jegyezte meg Sasori.
- Akkor miatta rabolták el - vont vállat előröl Pein. 
- Mi? - kérdezte egyszerre mindenki, de Pein nem ismételte meg még egyszer. 
- Szerintem el kéne vinni Jiraiyáékhoz - szólalt meg Kisame. - Majd ők rendbe teszik és kifaggatják.
Mindenki bólintott, s leültek körbe. Ino most egy kicsit kiegyenesedett és kíváncsian kezdte el méregetni őket, néha egy-egy segélykérő pillantást küldve Itachi és Sasori felé, a fiúk viszont csak néha-néha kapták el pillantását. 
- Ezt nem bírom tovább - morogta Hidan, mire mindenki felemelte a fejét. - Gyerünk kislány, mond el mi történt. 
Ino ijedten húzódott közelebb Itachihoz és segélykérő pillantást lövellt felé. 
- Ino - sóhajtott Konan. - El kell mondanod, mi történt.
- Nem - szólt közbe Kakuzu. - Majd Jiraiyának elmondja, nekünk semmi közünk hozzá.
- Már hogyne volna, hisz mi mentettük meg - méltatlankodott Tobi, s mielőtt folytathatta volna, Konan egy mérges pillantással elnémította. Tobi lenyelte a mondat második felét és kíváncsian kezdte el fürkészni Inót. A lány testtartása elernyedt volt, két térdét egymáshoz nyomva ült, karjain támaszkodva. Arca kipirult volt, haja szanaszét állt, teste kosz foltos volt, ruhája itt-ott felszakadt.
- Rendbe kell téged egy kicsit hozni - tette csípőre a kezét Konan, majd táskájához szaladt és kivett néhány ruhadarabot, amit most átnyújtott a megszeppent Inónak és türelmetlen pillantást küldött a fiúk felé. 
- El kéne fordulni - jegyezte meg. - Mivel Ino most át fog öltözni, és gondolom, ezt nem akarja megtenni egy rakás hímnemű előtt. Nem így van?
Ino félénken bólintott, a fiúk viszont nem reagáltak. Karba tett kézzel fordultak el, Konan pedig mögéjük állt, nehogy valamelyik hátra forduljon. Ino ijedten vette le koszos és szakadt ruháit és öltötte fel azt, amit Konantól kapott. Óvatosan megkocogtatta Konan vállát, amikor kész volt, s lány mosolyogva fordult hozzá. 
- A nevem Konan, nem volt alkalmam bemutatkozni - nyújtott kezet. Ino felbátorodva fogadta el és mikor Konan a fiúkhoz fordult, leült. 
- Ők itt pedig a csapattársaim, mi vagyunk az Akatsuki. Ott elől Pein, aztán itt van Kakuzu, Hidan, Tobi, Zetsu, Itachi, Sasori - őket úgy tudom, hogy ismered - Deidara és Kisame - mutatta be őket a lány.
- Hello - nyögte ki Ino, s nyomban a torkához kapott, ami miatt többen elmosolyodtak. 
- Nemsokára megérkezünk - jegyezte meg Pein és befordult. Mindenki elfoglalta a helyét, többen a táskákat betuszkolták az ülések alá, és néhány édességes papírt kihajítottak az ablakon, ami miatt Konan rájuk is ripakodott, így a fiúk nyakukat behúzva ültek az út hátralévő részében.
   Nem sokkal később Pein lefékezett egy mindenkinek jól ismert ház előtt. A furgon ajtaját Kakuzu nyitotta ki és mindenki egyesével kiugrott rajta - Inót Deidara leemelte. A lányt körbevéve indultak el a ház felé, ahol aztán bekopogtak az ajtón. Mikor az ajtót kinyitották egy kissé fáradt Jiraiyával találták szembe magukat. 
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdezte egyből a férfi. - Úgy tudtam, hogy...
- Az később ráér - legyintett Pein. - Na, engedj be minket, híreink vannak és hoztunk valakit. 
Jiraiya egyből utat engedett az Akatsukinak, majd hangosan bevágta utánuk az ajtót és vendégeit megkerülve, bement a nappaliba.  A többiek követték.
- Na, meséljetek, mi történt? - kérdezte Jiraiya és leült a fotelbe. - De előtte üljetek le. 
Miután mindenki leült a rozoga kanapéra és karfájára, Pein belekezdett. 
- Az egész úgy kezdődött, hogy Kakashi felhívott minket, hogy volna egy feladata, ugyanis akkor hívta őt Sakura, néhány információval és nekünk utána kellett járnunk - mondta. Jiraiya egymásnak döntötte ujjait és feszült figyelemmel kísérte Pein szavait, olykor-olykor bólintva. 
- Mi utána jártunk annak, miszerint Orochimaruék elraboltak valakit, aki Sakura leírása szerint lány volt satöbbi, satöbbi - folytatta Pein. - Megtaláltuk és elhoztuk.
- Ki lenne az? - kérdezte Jiraiya. 
- Ő. - Kakuzu elállt Ino elől, hogy a férfi láthassa. Jiraiya a jelek szerint meglepődött, akárcsak Ino. 
- Téged ismerlek - jegyezte meg Jiraiya. - Két emberünk legjobb barátnője vagy, igaz? Yamanaka Ino.
- Honnan ismer engem? - kérdezte remegve Ino. - Ki az az Orochimaru és mit akar tőlem? Miért mondja, hogy két embere? Sakurára és Hinatára gondol? De az, hogy lehet? 
- Nyugodj meg - emelte fel két kezét a férfi. - Mindent el fogunk magyarázni. Az egyelőre nem tudom, hogy Orochimaru mit akar tőled, de ha azt, amire gondolok, akkor nagyon nagy bajban vagyunk, akárcsak te. 
Ino nyelt egyet. 
- Mire gondol? - kérdezte. 
- Azt majd megosztom veled, ha magunk leszünk. - Jiraiya szeme megcsillant, Ino ezt viszont nem láthatta, ugyanis most dacosan elfordította a fejét, Konan viszont látta és most lenézően pillantott Jiraiyára. A férfi viszont most megint összeillesztette ujjai végét és homlokát nekidöntve, elmerült gondolataiba. 
- Mi tévők legyünk? - kérdezte Zetsu.
- Értesítjük Kakashit és a többieket erről, plusz Sakurát és Hinatát. Én lerendezem az ügyet, de a többieknek dolgozniuk kell - felelte Jiraiya. Mindenki bólintott, majd Jiraiya felállt és egy telefont vette elő. 
- Szervusz Shino, lenne egy kis dolog - szólt bele a telefonba.

 

*

 

   Sárgás fény világította meg a horizontot, miközben a szél lágyan ringatta fák, bokrok leveleit. Az utcánkon emberek sokasága állt, s mindegyik egy irányba nézett. Kört alkottak és a hátul állók lábujjhegyre állva, nyakukat nyújtogatva figyelték az eseményeket. A mellettük álló ház erkélyén is emberek álltak, hogy lenézve figyelhessék azt, amit a többiek ilyen nagy kíváncsisággal figyelnek. A szomszédos házak ablakából is kihajoltak néhányan. Az utcán álló emberek ijedten összesúgtak, s mikor néhány szirénázó autó leparkolt, utat engedtek a siető rendőröknek, mentősöknek, tűzoltóknak. 
- Ostoba emberek, miért csak állnak itt, nem színházban vannak - förmedt rájuk az élen járó nő. Szőke haját kiseperte arcából és letérdelt a földre. Kezébe egy törékeny csuklót vett, hogy megvizsgálhassa a pulzusát. 
- Él még Tsunade-sama? - kérdezte hátulról egy orvos.
- Van pulzusa - állt fel Tsunade. - Vigyék!
Az mentősök egyből meglódultak és megragadva a sebesültet, berakták az autóba. 
- Látta valaki a balesetet? - kérdezte Tsunade és intett az egyik orvosnak, hogy induljanak el, de az autó sehova se ment. 
- Tsunade-sama, nem maradhat itt - szólalt meg egy nő és kiugrott az autóból. - Majd én kifaggatom az embereket. 
- Renden - bólintott Tsunade és beszállt az autóba. - Shizune! 
A nő hátrafordult. 
- Mindent alaposan kérdezzen ki. Tudja miért! - Shizune bólintott és az emberek felé sietett. 
- Látta valaki a balesetet? - ismételte meg Tsunade kérdését. - Aki nem, az most azonnal menjen haza!
- Én láttam - tette fel hirtelen mindenki a kezét. 
- Nagyszerű - sóhajtott Shizune. - Elmondanák, kérem? 
Az emberek egyszerre kezdtek el beszélni, túl kiabálva a másikat, amikor meghallották a másik mondani valóját, heves tiltakozásba kezdtek és olyankor káromkodások zuhataga következett. Shizune kétségbeesetten tapasztotta be füleit, majd hátat fordított az embereknek. A távoli parkban, az egyik fa mögött egy fekete csuklyás fazon állt. Shizune homlokráncolva figyelte, majd sietve hátrapillantott, de amikor visszanézett, az idegen eltűnt. A francba, gondolta és elfutott arra, ahol az embert látta. De tudtam, hogy az ő keze van a dologban, futott át az agyán. Mikor odaért a fához dühösen nézett körül, s mikor tudatába esett, hogy a csuklyás alak minden bizonnyal felszívódott, csalódottan hátrafordult és elsétált a helyszínről. Legalább egy dolgot sikerült megtudnom, gondolta magában, segítségül hívva ezt a tényt, ami talán egy kis fényt visz az egész nyomozásba. Shizune fáradtan sóhajtott egyet, majd a legközelebbi taxit leintve, a kórházba indult.

 

*

 

- Nem bocsátok meg neked Zaku - hörögte egy jéghideg, rideg hang a kandalló előtt álló karosszékből. Hófehér ujjai a szövetre tapadtak, ujjvégeivel zongorázott rajtuk. A kanapé mögött egy férfi feküdt a földön összegörnyedve.
- Orochimaru-sama - nyöszörögte, majd jajveszékelve felkiáltott, amikor egy fémrúddal rácsaptak. Miért? Miért? - kérdezte magában. 
- Kegyelmezz neki - kiáltotta egy nő. - Orochimaru-sama, könyörgök, kegye...
- Elég! - emelte fel fehér kezét Orochimaru, majd felállt. Arca világította a sötétben, az arcán mutatkozó vigyor mögül kilógtak hegyes fogai és odalépett a földön fetrengő Zakuhoz. 
- Mit tudsz felhozni a mentségedre Zaku? - kérdezte lágy hangon, mire a férfit kirázta a hideg. 
- Orochimaru-sama, könyörgök. Nem tudtam... nem tudtam, hogy az a nő...
- Észrevett téged, igaz? - nézett le rá Orochimaru és végighúzta kezét a nadrágja zsebében pihenő fegyveren. 
- Nem... nem tudom - nyögte Zaku. - Azt hiszem meglátott, de nem ismerhetett fel. 
- Ez is elég nagy baj Zaku - mosolyodott el a férfi. - Shizune okos egy nő, nyilvánvalóan rájött, hogy az én emberem vagy. 
Zaku rémülten emelte fel arcát. A gyertyák fénye megvilágította hófehér, sápadt ábrázatát, a szeme alatt ülő sötét karikákat, a rémült arckifejezést. 
- Kérem, bocsásson meg - nyöszörögte, majd ismét feljajdult, amikor a hideg fém ismét elérte bőrét. 
- Elég! - mondta halkan Orochimaru. A Zakut verő ember letette a fémet, majd ábrándozva pillantott a férfire. 
- Most az egyszer megbocsátok neked Zaku - nézett le Orochimaru a földön fekvő emberre, ki most reménykedve kapta fel a fejét. 
- Orochimaru-sama, ó, köszönöm... - Odakúszott a férfi lábához, és megszorítva cipőjét, hálás csókokat hintett rá. 
- De a büntetésed nem marad el - folytatta a férfi. Zaku rémülten kapta fel a fejét, majd hátrébb húzódott. Hogy lehetek ilyen szánalmas? - kérdezte magától és lesütötte a szemét. 
- Vigyék - fordult meg lesajnálóan Orochimaru.
- Hova? - akadt ki az egyik nő. 
- Hagyd, Kin, túlélem - mosolygott rá Zaku lágyan, majd elment. 
- Orochimaru-sama - fordult Orochimaru felé Kin kétségbeesetten, de a férfi leintette, majd visszaült a fotelbe. Szóval Shizune észrevette őt, bár kétlem, hogy ellenünk lenne, egyszerű konohai polgárnak néz ki. Vagyis orvosnak. Kíváncsi lennék, hogy a kis deszka Tsunadéval mi van, na meg persze az idióta Jiraiyával. Szánalmas.

 

*

 

- Kakashi, nézd, nem szeretnék még meghalni, szóval taposs a gázba - fordult Kakashi felé Gai. Egy elhagyatott földúton haladtak, nyomukban Dosuval, Orochimaru egyik emberével. 
- Szerintetek hova készül? - kérdezte Lee, mikor az autó szilák között haladt el. 
- Szerintem a versenyre - jegyezte meg Neji. Mindenki ránézett. - Egész jól vezet. Szerintem ő is küzdeni jött.
- Lehetséges - vont vállat Kakashi és rátaposott a gázra. Az útba eső növények karcolták az autót, egyszer mintha egy madár is nekirepült volna a szélvédőnek. 
- De akkor miért minket követ? - kérdezte Tenten.
- Lehet, hogy nem tudja, hol a verseny - elmélkedett Lee, majd csillogó szemmel kibámult az ablakon. Kakashi, Nejivel és Tentennel sokatmondóan összenézett a visszapillantó tükörből, míg Gai-t ez teljesen hidegen hagyta a sok „Ez az Lee" beszólásai alatt. Vészesen közeledett a mögöttük haladó autó, mígnem Kakashi lefordult az útról, átvágva a növények között. Tenten ijedt nyikkanást hallatott ki, amikor pattant egy nagyon az autó. Lee beverte a fejét a plafonba, míg Neji az üvegbe, így most mindketten fejüket fogva szitkozódtak.
- Mindjárt ott vagyunk - szólt hátra Kakashi. - A kis barátunk lelépett?
Neji, Tenten és Lee egyszerre fordult hátra, de az autó mögött csak a kihalt út és a növények voltak. 
- Visszatértünk az útra? - kérdezte döbbenten Tenten. - Észre se vettem. 
A kocsi hirtelen megállt. 
- Máris itt vagyunk? - kérdezte Lee és kiszállt. - Ez a fiatalság ereje.
- Pontosan Lee, de ha én vezettem volna előbb ideértünk volna, igaz Kakashi? - csapott a fiú vállára Gai.
- Hm? Mondtál valamit? - fordult felé zsebre tett kézzel a szólított, mire Gai ökölbe szorította kezét. 
- Nem akadok ki, nem akadok ki, nem akadok ki - mondogatta magában, majd vett egy nagy levegőt és lassan kifújta. 
- Hajrá Lee - lépett oda a fiúhoz Tenten. - Nehogy kárt tegyél magadban és Nejiben, rendben?
- Számíthatsz rám Tenten - húzta ki magát Lee. - Gyere Neji!
- Nincs is autónk - tárta szét karját Neji.
- Dehogynem - vigyorodott el Gai, fogait kivillantva. - Ott van Tsunade, és mellette az autó.
Mind a hárman arra néztek, amerre Gai mutatott, s valóban ott állt egy dühösen toporzékoló nő, ziláltan. 
- Biztos a kórházból jött - állapította meg Kakashi. - Na, gyertek, üdvözöljük.


- Kakashi - kiáltotta Tsunade, amikor Gaiék leértek mellé. - Nem elég, hogy a kórházból is későn jöhettem el, még ti is késtek? 
- Jól van, nyugi - emelte fel két kezét Kakashi, majd elfordult és a többi versenyzőre nézett. Mindenki a saját autójánál állt, de olyan is volt, aki már benne ült. Az út a hegy lábánál volt, melynek tövében növények helyezkedtek el, melyek ágait, leveleit a szél vadul hintáztatta. A hegy tetején egy férfi állt. Szőrmekabátot viselt, arcát félig maszk takarta. Kakashi összeszűkült szemekkel figyelte, majd ismét Tsunadeék felé fordult. 
- Vigyázzatok az úton - mondta. Tsunade értetlenkedve meredt rá, akárcsak Tenten és Lee.
- Dosu szerintem készül valamire - nézett át a válla fölött a férfi. 
- Dosu?! - tátotta el a száját Tsunade. - Mit keres ő itt? Ezer éve nem volt versenyeken.
- Szerintem nem is versenyezni jött - jegyezte meg Gai és ő is arra a pontra meredt, ahol egy perce még az említett személy állt. Helyén most semmi nem volt, csak a távolban észrevehetők fák sokasága. Tenten nyelt egyet és aggódóan pislogott Lee-re és Nejire. 
- Figyelünk titeket - mondta Kakashi és odadobott egy-egy kis szerkezetet Nejinek és Leenek. - Ezek kis kandi kamerák. Tűzzétek őket a mellkasotokra.
- Oké, köszi - motyogta Neji. 
- Ha bármi történik, azonnal értesülni fogunk róla, és értetek megyünk - jelentette ki Gai. - Na, indulás.


„Bennem van minden energia. Minden, amit akkor bocsátok szabadjára, ha a versenyszellemet élvezem, ha hősködök, ha szívem apró szilánkokra hullana, de nem engedem."

 

    Sűrű köd keringőzött Konoha utcáin és a falu körüli hegyeknél. Egy faház állt, két hegy között, egy elhagyatott földút mellett, aminek egyik oldalát teljesen benőtte a gaz. A fák egymásba mosolyodtak, ágaik összeértek, a szél lassan ringatta őket. A ház melletti ólban egy autó állt, gazdája a házban ült. Könyökén támaszkodva, arcát a tenyerébe temetve figyelte az előtte ülő két embert. Senki nem szólalt meg. Sasuke továbbra is meghökkent arcot vágott, Sakura az asztalon dörömbölt ujjaival, míg Karin most összekulcsolta ujjait és kíváncsian fürkészte az előtte ülő embereket. Az ablakpárkányon egy madár ült, és vígan kopogtatta csőrével az ablaküveget, majd elszállt. Orochimaruhoz? - Sasuke agya még mindig pörgött és kinézett az ablakon.Vajon miért? Ki ez a lány? Mi célt szolgál az, ha Orochimaruhoz megy vissza? Talán valamilyen... kettősügynök? Vagy kém?Sasuke óvatosan pillantást váltott Sakurával. Ő ezt tudta? Nem csodálkoznék, hisz... ha Karin velünk van, akkor Sakura bizonyára tud erről. Hideg szellő söpört át a szobán és Karin felállt, majd becsukta az ablakot. Hátrapillantott Sakurára és Sasukéra, végül tekintette visszasiklott a kinti világra. A növények megbillentek, az ablakban álló elszáradt cserepes virágokat ledöntötte a szél, s most egy csattanással estek le a földre. Karin nem törődött vele. A távolban egy autó tűnt fel, mire Karin egyből az ajtó melletti ablakhoz ugrott. Az autóban ülő idős férfi egy pillantást vetett a házra és tovább hajtott. Karin sóhajtott, majd visszament Sakuráékhoz és leült az asztalhoz. Bögréjét a szájához emelve beleszürcsölt gőzölgő teájába. Sakura szemét lesütve tekergetett egy cérnaszálat az ujjai között, ami ruhájából vált ki. Elszakította. Sasuke eltűnődve figyelte a hófehér kezet és a fekete cérnát, majd tekintette az ablakon túlra vándorolt. Egy kombájn aratott a közeli szántóföldön, a hatalmas ködben. Sasuke eltűnődött, de végül ismét Sakurára nézett, aki már hasonlóan az arató kombájnt nézte, összehúzott szemöldökkel. Ki az az ostoba, aki ködben arat? - fogalmazódott meg benne a kérdés, s elfordult. Tekintete találkozott Karinéval, aki most nyugtalanul szemlélte a kombájnt. Mi a baj? - futott át az agyán egyszerre Sasukénak és Sakurának. Karin rájuk pillantott. Vörös haját hátradobta és egy bizonytalan mosolyt villantott Sakuráék felé. A lány szóra nyitotta a száját, de nyomban visszacsukta. Karin kérdőn felvonta a szemöldökét. 
- Nekem itt valami nagyon gyanús - jegyezte meg egyből. Karin remegve elmosolyodott. 
- Attól tartok, hogy megfigyelés alatt állok - hajtotta le a fejét és karját rárakta az asztalra. Sakura döbbenten nézett rá, majd összenézett Sasukéval, aki gyanakodva méregetni kezdte Karint.
- Orochimaru minden emberét figyelteti és lehet, hogy én is benne vagyok - magyarázta a lány. 
- Miből gondolod? - kérdezte Sasuke és egy apró pillantást vetett Sakurára. Társa Karint fürkészte kételkedve, de ugyanakkor töprengve is. A lány kinézett az ablakon, egyenesen a kombájnra.
- Azt gondolod, hogy a kombájnban ülő ember figyel téged? - szólalt meg Sakura és hitetlenkedve meredt az említett járműre. - Azt nem hiszem.
Karin felkapta a fejét és döbbent pillantást lövellt a lány felé. Körmeit kopogtatta az asztalon és eltűnődve bámult ki az ablakon.Elindult a kombájn, állapította meg, majd ismét Sakurára nézett. 
- A köd miatt nem látna be ide. Ráadásul messze is van - viszonozta a pillantást a lány.
- Sakura, a hajad ködben is feltűnő - jegyezte meg Sasuke, mire Sakura küldött felé egy szúrós pillantást. Karin kuncogva figyelte őket, majd felállt és az ablakhoz lépett. Egy alak lépdelt a szántóföldön a kombájn felé, s egy gyors pillantást küldött a ház felé, de hirtelen megtorpant. Karin egyből lebukott. 
- Mi van ott? - kérdezte gyorsan Sakura ijedten. Sasuke egyből felállt és észrevétlenül kinézett az ablakon. 
- Közeledik - tájékoztatta a két lányt. - Erre jön. 
Sakura egyből felpattant és Sasuke mellé osont. Francba, gondolta kétségbeesetten, majd megragadva Sasuke és Karin karját, a kijárathoz kezdte el őket húzni. 
- Ne arra! - állt meg Karin és a bejárati ajtó melletti szobába ment, húzva maga után Sakurát és Sasukét. A szobában csak egy szekrény és néhány festmény állt, melyek közül a legnagyobb a szekrény mellett állt. Nonfiguratív dolgot ábrázolt, mindenféle színnel. Sakura értetlenkedve pillantott Karinra, de mielőtt szóvá tehette volna kételkedését, miszerint itt biztos megtalálják őket, avagy itt nem tudnak kimenni, hála az ablak- és ajtóhiánynak. Karin ekkor a nonfiguratív festmény emelte le a falról -Sasuke természetesen segített-, és egy kis ajtó tűnt fel. Karin kinyitotta és egy bokor bukkant elő. Sűrűn nőtt ágai tökéletesen takarták a kis ajtót, ki nem lehetett rajta látni. Karin guggolva osont ki az ajtón és intett Sakuráéknak, hogy kövessék. Sakura várakozva pillantott Sasukéra, de az intett a fejével, hogy menjen előre. Karin kiegyenesedve pillantott körbe, majd hátrasandított. Sakura már mellette állt, Sasuke pedig most egyenesedett ki. 
- Az ólba megyünk, gyertek utánam és nagyon figyeljetek - mondta halkan Karin és elindult a szemben álló ól felé. Sakuráék követték, egy pillantást váltva. Az ól ajtaja zárva volt, Karin nagy nehézségek árán tudta csak kinyitni kulcsával. Kapucniját a fejére húzta és beosont az építménybe, amiben az autója állt. 
- Sasuke, te vezetsz - fordult az említett felé Karin. - Nagyon remélem, hogy tudsz vezetni, mert a lövési képességeidet nem ismerem, Sakuráét viszont igen, meg a sajátomat is, szóval jobb lesz, ha a biztonság kedvéért mi lövöldözünk, te pedig vezetsz.
- Biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdezte aggódva Sakura. Sasukétól kapott egy szúrós pillantást. 
- Miért? - kérdezte Karin, ügyet sem vetve Sasukéra. 
- Hát... - Sakura habozott. - Én még nem láttam Sasukét vezetni, épp ezért nem is kockáztatok.
Karin elvigyorodott és megveregette a lány vállát.
- Nyugi - mondta halkan. - Ha Sasuke összetöri az autómat, áshatja a sírját és írhatja a végrendeletét. De most az a legfontosabb, hogy észrevétlenül el tudjunk tűnni innen. Na, beszállás!
Sasuke beszállt előre, míg Karin és Sakura hátulra, fegyverrel a kezükben, majd Sasuke beindította a motort és rátaposva a gázra, kihajtott az ólból.
- Jobbra indulj - figyelmeztette Karin. - A francba észrevett minket, Sakura! Bukj le!
Sakura egyből lebukott és kapucniját a fejére húzva kinézett az ülések mögül. Az idegen futott feléjük, s ő fegyverével bemérte, de mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, Karin lefogta a kezét.
- Ne csinálj ostobaságot - förmedt rá a lány. 
- De hát... - méltatlankodott Sakura, de Karin csendre intette, majd kinézett a kocsiból. Sasuke azóta visszahúzta a tetőt, így most csak az ablakon keresztül figyelhették a mögöttük zajló életet. Karin sóhajtva dőlt előre, de hirtelen legördülő sziklák állták el útjukat. Az autó csikorogva állt le, majd mindhárman felnéztek. Semmi nem volt ott.
- Most fordulhatunk vissza - csapott a kormányra Sasuke.
- Ezeket arrébb tudjuk görgetni, nem olyan nagyok - vont vállat Sakura.
- Ezeket a nagyokat? - kérdezte Karin. - Kizárt dolog. 
- De, ha a kisebbeket kitoljuk, elférünk mellette - jegyezte meg Sasuke, az állát vakargatva. A két lány összenézett, majd helyeseltek és kiszálltak az autóból. Sietve futottak oda kövekhez és kezdték el legurítani őket, majd mikor már csak néhány kő maradt az úton, lámpák fénye tűnt fel a ködben, Karin autója mögül.
- A francba - szitkozódott Karin és Sakurával együtt Sasukéhoz futottak és beszálltak a kocsiba.
- Adj gázt! - kiáltotta Sakura, mikor feltűnt a kanyarban egy fekete BMW.
- Hogy az a... - fordult előre Sasuke és teljes erőből rátaposott a gázra és áthajtott a maradék kövön. Az autó pattant egyet. Döcögve indult tovább, Sasuke alig tudta kézben tartani, majd miután sikeres talpra álltak, rátaposva a gázra, elhajtottak. Sakura hátrapillantott, de a fekete BMW még mindig követte őket, a sűrű ködben lámpája kísérteties volt. Dühösen fordult előre, az előtte lévő ülést markolva. Karin végig gubbasztott, kapaszkodna, hátra sem fordulva, nehogy észrevegyék. Le kell valahogy ráznunk, gondolta magában. Gondolkodásából Sakura hangja hozta vissza.
- Nézzétek! - mutatott az út szélére. Két csuklyás férfi állt az út szélén, majd mikor Sakuráék elhagyták őket, s a fekete BMW feléjük közeledett, ugrásra készen álltak.
- Ezek is üldözni akarnak minket - nézett a visszapillantó tükörbe Sasuke és egy éles kanyart vett. Az autó hátulja ütközött a kerítéssel a farolás közben.
- Mit csinálsz? - förmedt rá Sakura. - Az útra figyelj, majd szólunk, ha baj van!
- Sakura, ha nem vetted volna észre, most is elég nagy baj van - nézett rá Sasuke a visszapillantó tükörből.
- Igen, mert nem tudsz vezetni!
- Még hogy én nem tudok vezetni? - kérdezett vissza hitetlenkedve Sasuke.
- Elég volt, hagyjátok abba - kiáltotta Karin, megelőzve Sakura replikáját. - Sasuke tud vezetni, de nem ártana az útra figyelnie, Sakura te pedig ne dirigálj neki.
Egyik érintett sem szólalt meg, helyette küldtek egymás felé egy szúrós pillantást, majd Sasuke vezetett tovább, míg Sakura megfordult, hogy kinézzen, de abban a pillanatban lebukott, amint egy golyó áttörte az üveget.
- Francba - kiáltotta Karin. - Sasuke, adj gázt!
A fiú egyből engedelmeskedett és tövig nyomta a pedált.
- Fordulj fel itt a mellékúton - szólt hirtelen Sakura és a jobboldalon feltűnő földútra mutatott. Sasuke egyből cselekedett. 
- Nagyon ereszkedik a köd, az orromig sem látom - morogta és hajtott tovább egyenesen, de a földút hirtelen elfogyott és már csak a fűn hajtottak.
- Ne, állj, lehajtasz a hegyről - kiáltotta Karin, de már késő volt. A kocsi alól hirtelen elfogyott a föld és már csak zuhant. Egy utolsó sikítás hallatszódott, majd elnyelték őket a habok.

 

*

 

   Telefoncsörgés zavarta meg az épp hazakészülő Narutót és Hinatát. A köd sűrűn ereszkedett, a lámpák hatástalanok voltak, így Naruto megállt az egyik kisétkezde parkolójában és felvette a telefont.
- Hallo? - szólt bele. - Asuma, szia! Épp most beszéltünk Kurenai-jal. Lényegtelen, lökjed, mit akarsz! Mi? Máris indulunk. Hol? Értem, azonnal megyünk! 
Naruto lerakta a telefont, majd gyorsan irányt váltott. 
- Fene ebbe a ködbe - szitkozódott. 
- Mi történt? - kérdezte halkan Hinata. 
- Asuma hívott - felelte Naruto. - Azt mondta, hogy néhány idióta drogdiller lenyúlta a teherszállító furgonjainkat és most azt megpakolva akarják elhagyni Konohát. 
- Azt nem hagyhatjuk - nézett rá Hinata, mire Naruto komoran bólintott, majd bekanyarodott és kihajtott a főútra. A köd gyorsan ereszkedett, már a pislákoló fényeket sem lehetett felfedezni a távolban. Hinata zavartan fészkelődött és hunyorogva próbált valamit felfedezni a ködben. A kocsi ekkor rándult egy nagyot és lefordult a főútról. Hinata szeme elé kapta a kezét.
- Hé, nyugi - tette a vállára a kezét Naruto és rámosolygott a mellette ülő lányra, aki viszonozta a mosolyt, szorosan markolva a biztonsági övet. Az autó két hegy között ment át, az egyik úton, elérkezve ezzel egy újabb főútra.
- Nincs senki az utakon - jegyezte meg furcsállva Naruto.
- Ebben a ködben kész csoda, ha valaki ki mer merészkedni az utcára - fordult felé Hinata. - Orochimaru tökéletes időpontot választott. 
- De arra nem gondolt, hogy nem vagyunk ostobák - nevetett fel Naruto, de nyomban elhallgatott, mikor Hinata megcsípte a karját.
- Au - szisszent fel a fiú. - Ez meg...
- Nézd! - szakította félbe a fiút Hinata és előre mutatott. Az út szélén három jól ismert furgon állt, melynek sofőrjei az autók mellett álldogálva beszélgettek egy futó pillantást vetve a mellettük elhaladó autóra. Naruto és Hinata egy darabig a visszapillantó tükörből figyelték őket, majd mikor elég messze voltak tőlük, felhajtott egy mellékútra és megálltak.
- Hárommal nem bírunk el - nézett Narutóra Hinata, majd gyorsan előhalászta a telefonját és füléhez emelte, miután bepötyögött valamit.
- Kakashi - szólt bele a telefonba. - Sürgős segítség kellene, ezek meg hárman vannak, nem bírunk el velük! Mi az, hogy nem tudsz kit küldeni? Kakashi, ne szórakozz velem! És Shino? Hogy micsoda? Na, ne! Jól van, akkor megoldjuk, szia!
- Na? - kérdezte Naruto, aggódó pillantást vetve a lányra. Hinata egy darabig tehetetlenül lóbálta a telefont, majd a zsebébe dugta.
- Nincsenek emberek - mondta végül.
- Mi? - Naruto hitetlenkedve meredt a lányra. - Hogy-hogy?
- Történt egy kis konfliktus a banda és egy másik banda között, most épp háború van - felelte aggódóan Hinata.
- Háború? 
Hinata bólintott. 
- Ezt egyedül kell elintéznünk - motyogta a lány. Naruto komoran bólintott, majd a visszapillantó tükörbe nézett, ahol néhány apró fényfoltot vélt felfedezni. A három furgon elindult. Itachi kocsija az egyik bokorban húzódott meg, teljesen elkerülve a furgonokban ülő emberek figyelmét. 
- Terv? - eredt a nyomukba Naruto. 
- Két perc - mondta lámpalázasan Hinata és ijedten megmarkolta a sebváltót, amikor Naruto hirtelen elindult. 
- Hinata! - kiáltotta Naruto, mikor a sebváltó előrecsúszott. Az autó ugrott egyet, és elsodorta az utolsó furgont, ami most felborulva ért földet az út mentén. A másik két furgon megállt és a sofőrök értetlenül néztek a felborult autóra, majd Narutóékra. Egyből fegyvert rántottak és lőni kezdtek. Hinata lebukott az ülés, elé, míg Naruto kiszállt és fegyverével kezdte el lőni a nem messze álló embereket. Egyet el is talált, aki most vérezve esett össze. Társa lenézett rá, majd mikor felemelte a fejét, gyilkoló szemmel meredt Narutóra. Karját felemelte és elsütötte a fegyvert, de a golyó célt tévesztett, ugyanis Hinata az utolsó pillanatban lerántotta a földre Narutót. Egy fegyvert kapott elő, majd a kocsi alól megcélozta az egyik lábát és lőtt. Naruto eközben felemelkedett és megcélozta az egyiket, de őrá is céloztak. Mielőtt azonban lőhetett volna, egy golyó fúródott a bokájába és ő meghúzva a ravaszt összeesett. A golyó lyukat fájt az egyik furgonba és egy éles csattanás hallatszódott. A levelek zördülése ahhoz képest semmi volt. Az embereke ijedten néztek össze. Hinata és Naruto értetlen pillantást váltottak, majd amikor látták, hogy kigyulladt az furgon, egyből „világfájdalmas arcot" vágtak. Naruto egyből elindult az autó felé, de Hinata megállította. 
- És a furgonok? - kérdezte. Naruto egyből felkapta telefonját és a füléhez emelte, miután bepötyögött néhány számot. 
- Kakashi, gáz van! - kiáltotta, mikor meglátta, a két induló furgont. Hinata egyből pisztolyt fogott és mindkettő kerekeit sorban kilőtte, mire azok csikorogva sodródtak tovább az úton.
- Az egyik autó ég, mit csináljunk? - Hinata a homlokára csapott. Basszus, gondolta. Hallotta még Naruto hangját a távolban, majd a fiú hangja elnémult, mikor letette a telefont, egy jó erőteljes „szia"-val. Hinata elmosolyodott, majd fegyverével leütötte az első -neki háttal álló- férfit, aki ájultan esett össze. Lépteket hallott maga mellől és nem sokára meg is pillantotta a jól ismert szőke hajkoronát. Naruto, gondolta magában. A fiú mellette futott a két furgonig, s Naruto fegyveres kezét emelve, fejbe lőtte az egyiket. Habozott és ezt Hinata is észrevette. 
- Embert ölni nem könnyű - jegyezte meg halkan. - Az elején. Majd belejössz.
Hangja megremegett, s Naruto furcsállva emelte fel a fejét.
- Te már megszoktad? - kérdezte.
- Még mindig irtózom a gondolattól, hogy embereket kell ölnöm. De ha muszáj, akkor muszáj - vont vállat félénken Hinata, majd felemelte fegyverét és főbe lőtte a másik ember. 
- És Itachi kocsija? - kérdezte Hinata, mire mindketten az említett tárgy felé fordultak. Az autó borzalmas állapotban volt, az ablaka betört, horpadások voltak az ajtón és az eleje füstölt.
- Itachi ki fog nyírni - nyelt egy hatalmasat Naruto.

 

*

 

   Sorban álltak egymás mellett az autók, indulásra készen. Az ablakokban emberek támaszkodtak, információt átadva a versenyzőknek. A köd még jobban ereszkedett, s ezt csak most lehetett látni a völgyben. A poros földút szélén a növények egybe mosódtak a fallal, a szél meglengette ágaikat.
- Ereszkedik a köd - nézett fel az égre Kakashi. - Az nem jó. 
- Nagyobb esély lesz a csapdák felállítására és mi sem fogjuk látni az utat - jegyezte meg Gai. Tenten komoran hallgatta őket, majd megszorította karját. Ez nem jó jel, gondolta. Ha Dosu akcióba lép, nem biztos, hogy túlélik a fiúk. Valamit tennünk kell.
Hirtelen egy kéz ragadta meg a csuklóját és húzta az autóhoz, majd mielőtt feleszmélhetett volna, közvetlen közelről csodálhatta Neji szemeit. Jézusom... - gondolta, s a meglepettségétől hátra esett. Neji komoran nézett rá, majd visszaült az ülésére, mikor Lee az autóhoz lépett és beszállt egy hatalmas vigyorral az arcán. 
- Jól van Lee, körözd le ezeket a pancsereket - biztatta Gai és megveregette a fiú vállát. 
- Köszönöm Gai-sensei! - Neji és Tenten felvonta a szemölödkét, majd egymásra pillantottak. A lány az óta feltápászkodott Kakashi segítségével, s most rákvörösen tekintett a fiú arcába. Neji egy utolsó bíztató mosolyt küldött felé, majd kinyitotta a száját. Szeret, gondolta Tenten, mikor kiolvasta Neji tátogását. Te jó ég... Egy nő lépkedett lassan első helyen álló két kocsi elé, és megállt közöttük. A köd miatt homályos külsőt vett fel, de a kezében lévő tűzvörös kendőt tisztán lehetett látni. Lassan emelte fel a kendőt, mire az összes autóban beindult a motor. Lee elvigyorodott és kivillantotta fogsorát a mellette állókra. Neji csak nyugodtan meredt előre, majd elfordította fejét és Tentenre nézett. Lee visszapillantott, s mikor a nő lecsapta a kendőt, rátaposott a gázra.
Vigyázzatok magatokra! - hallották még Tenten utolsó mondatát. Az autók sorban indultak el, s leghátul kettő már össze is ütközött. Lee görcsösen markolta a kormányt, s elfordította, mikor az egyik neki akart jönni. 
- Ezt ne csináld Lee! - förmedt rá Neji. - Ebben láthat gyengepontot. Menj te neki!
- De hát az autó akkor összetörik - méltatlankodott Lee, mire a mellette ülő fiú a homlokára csapott. És még azon aggódtam, hogy összetöri az autót, morfondírozott magában. Lee hirtelen vett egy éles kanyart és eredt tovább a többi autó után. Egy rozoga hídon mentek át - amit állítólag nem rég építettek újjá -, ami az utolsó versenyző alatt leszakadt. Hatalmas csobbanással esett le az alattuk lévő folyóba és merült el. Neji furcsállva pillantott vissza a leszakadt hídra.
- Ez furcsa - jegyezte meg.
- Micsoda? - kérdezte Lee.
- Ez a híd most volt újjáépítve - mondta Neji. - Hogy szakadhatott volna le?
- Lehet, hogy rosszul építették ujjá - vont vállat Lee. A hegy lábánál található kanyart élesen vették be, szorosan az előttük haladó autó mögött. Az út porzott, néhány méterre lehetett csak ellátni, a szemben lévő autók lámpája, mint két hatalmas világító szem, úgy fénylett. Lee földig taposta a pedált, s mielőtt Neji szólásra nyithatta volna a száját, egy szikla gördült le, egyenesen feléjük.
- Gázt! - kiáltotta Neji, s Lee egyből engedelmeskedett. A szikla épphogy csak súrolta az autó hátulját, s tovább gurult, átszakítva a kerítést, az alattuk futó útra esve. Franc! Neji összeszorította szemeit, majd egyből ki is nyitotta. Lee már az előttük haladó autó mellé ért, melyből egy maszkos férfi nézett vissza rájuk. Szemeit összehúzta és a falhoz préselte Nejiék autóját. A kocsi oldalán csikorogva hagyott nyomott a szikla, majd Lee hirtelen lefékezett, így a másik autó a kiálló fának hajtott. Lee kikerülte. Rátaposva a gázra vett egy éles kanyart, s nyomban fel is tűnt a távolban, pislákolva az előtte haladó versenyzők autójának lámpája. Neji hátrapillantott, de semmit nem látott; nem látta az utat és nem látott villogó lámpákat. Borzalmas a köd, gondolta. Hirtelen valami nekicsapódott az autónak és a kerítést átszakítva leesett valamire, ami hangos csattanással fogadta Nejiéket.

 

*

 

   Mit is mondott Shikaku? Ma találkozom a fiával?
Temari lassú léptekkel közelítette meg a kocsmát, ahol tegnap járt. Az ajtó csukva volt, nyilván a hatalmas köd okozta hideget nem akarták beengedni. Az utca teljesen kihalt volt, Temari furcsállva nézett körbe. Jobb kezét kihúzva a zsebéből, megfogta a jéghideg kilincset és lenyomva azt, belépett a kocsmába. A helyiség szokatlanul csendes és nyomasztó volt, alig volt ember bent. Temarinak egyből feltűnt a tegnap is látott pókerező csoport, akik most unottan, szivarral a szájukban figyelték a lapokat. Temari érzelemmentes arccal sétált oda a pulthoz és ült le az egyik székre. 
- Egy pohár whisky-t - motyogta, sunyi mosollyal az arcán. A copfos férfi megfordult és mosolyogva pillantott a lányra.
- Temari, hát eljöttél? - kérdezte boldogan. 
- Ja - hagyta rá Temari. - Helyzet?
- Nem sok - vont vállat Shikaku és egy újabb poharat vett elő, hogy megtörölje. A lány eltűnődve figyelte a pulton rohangáló pókot, majd egy hirtelen mozdulattal agyoncsapta. 
- A pókok szerencsét hoznak - jegyezte meg Shikaku.
- Nem érdekel - vetette oda mogorván a lány és csupasz ujjaival leszedte kesztyűjéről a pókot és letette a pultra, mire Shikaku rosszallóan elfintorodott, majd a kukába söpörte a pókot. Temari elmosolyodott, majd egyik kezén támaszkodva figyelte a férfit, miközben a poharakat törölgette.
- Kérsz valamit? - kérdezte hirtelen. Temari bólintott.
- Egy pohár vizet - motyogta. 
- Helyes, nehogy igyál a találkozás előtt - nevetett fel Shikaku, mire Temari elfintorodott. Egykedvűen kortyolgatta az ásványvizet az üvegből, majd lerakta és az ajtó felé fordította a fejét. Egy fiú jött be az ajtón és indult el a pult felé. Temari gyorsan lekapta róla a tekintetét és az eddig fején pihenő kapucnit még jobban a fejére húzta. Shikaku ekkor megfordult és mosollyal az arcán üdvözölte a fiút. 
- Shikamaru, fiam! - Kezet fogott Shikamaruval és Temarira nézett. - Örülök, hogy eljöttél, be szeretnék mutatni neked valamit. 
Temari megremegett és szemét szorosan összeszorította, majd mikor egy kéz szorult a vállára, megfordult. Shikamaru lusta tekintetével találta szembe magát, aki most enyhén felemelte a szemöldökét. Csak ezt ne, csak ezt ne! - gondolta. Shikamaru hirtelen a kezét nyújtotta, és apró mosolyra húzta ajkát.
- Nara Shikamaru - mutatkozott be. Temari egy darabig elhűlten nézte a kezét, majd óvatosan megrázta a fejét és gúnyosan elmosolyodott.
- Sabaku no Temari.
Kínos csönd állt be közöttük, még mindig egymás kezét fogva. Shikaku ott állt mellettük, de végül a pult mögé osont. Shikamaru és Temari még mindig egymás fürkészték, s amint ezt a férfi megunta, megköszörülte a torkát. Shikamaru és Temari egyből elengedték egymás kezét, és Shikakuhoz fordultak. Temari elvörösödött és eltekintett jobbra, míg Shikamaru zavartan megköszörülte a torkát és leült a pulthoz. 
- Na, szóval, Shikamaru! - kezdte el Shikaku. - Temari is benne van a bandában.
- Hogy mi? - kérdezett vissza a fiú. - Hogyan?
- Jiraiya hívott minket. Segítünk - vont vállat Temari. 
- Kellemetlen - mondta Shikamaru, mire a lány felvonta a szemöldökét és belekortyolt ásványvizébe. Furcsa egy srác. De olyan helyes! Shikaku, ezért hálával tartozom neked! 

„Sosem tudtam, hogy a verseny csak egy játék, vagy élet-halál harc..."

 


   A hatalmas köd még mindig tombolt Konohában, és ez nagyban akadályozta az egyik zsákutcában zajló harcot. Fegyverdördülések, sikolyok és kiáltások töltötték meg azt a szögletet és a környéken lakó emberek kétségbeesetten menekültek a háború elől. Néhány autó állt lezárva a kiutat, s mögöttük lövöldöztek az emberek. Karjukon jól felismerhető volt a csuklópánt, melybe egy levélmintát karcoltak. Az autókon golyók nyoma látszódott, a kerekek laposak voltak, melyek mögött az emberek guggoltak, hátukat az autónak vetve. Éles sikítások rázták meg a környéket és senki sem avatkozott bele. Vércseppek szállingóztak, folytak egybe a nedves betonon. Néhány halott ember feküdt a hideg úton, és azokat megvilágította a közeledő autó. Csikorogva fékezett le és szállt ki belőle három ember, akik most futva közelítették meg társaikat. Csuklójuk megvillant a kocsi lámpájának fényében, belevilágítva a levélforma réseibe. Egy szemüveges, ballonkabátos fiú kezdett el lövöldözni. Két társa lekuporodott az autók mögé és onnan tüzeltek. Emberek sokasága esett össze holtan, de a közeledő autók csak még több ellenségre következtettek. Farolva fékeztek le társaik előtt és kipattanva az autóból, lőni kezdték az újonnan érkezetteket. 
- Kiba - szólt a ballonkabátos, mire a Kiba bólintott. Bukfencezve ugrott az egyik autó mögé az alatt lőtte az emberek lábát. Ezt még Hinatától tanultam, gondolta és még látta, hogy összeesnek az emberek. 
- Shino - szólt a ballonkabátosnak. - Saival feltartjuk őket, menekítsd ki a házban lakókat, mint ahogy mondtad.
Shino bólintott és szemüvegét megigazítva elfutott, fegyverrel a kezében. Ballonkabátja lebegett utána, s most megfordult és fejbe lőtte az egyik embert, aki most holtan rogyott össze, akár egy marionett bábu, amit levágtak a kötelekről. Shino betört az első házba és végignézte a szobákat, de mindegyik üres volt. 

- Kiba - ordított Sai és fejbe lőtte a fiúra támadót. Kiba hálás mosolyt villantott rá, majd tekintetével keresni kezdte a többit.
- Ez a rohadt köd - szitkozódott. Haja teljesen nedves volt a szállingózó ködtől, mely még a kapucnin is áttört, ami a fiú fején pihent. Sai sorban lövöldözött, és mikor töltött lebukott az autóhoz. 
- Jól vagy? - kérdezte Kiba, és mikor Sai bólintott, a többi emberhez fordult. A kiáltások és tompa puffanás hallatszódott egyre erősebben és egyre többször, míg nem Shino ziláltan telepedett le egy kisbabával a kezében Sai mellé. 
- Felelőtlen szülők - fintorodott el Kiba. 
- Most mi legyen? - kérdezte Sai és magasra emelte fegyverét. Nem kapott választ. A zsákutca kihalt volt.
- Ez így nem mehet tovább - hallotta Shino hangját. - Konohamaru, Udon, Moegi, vigyétek őt el, jó messzire, mi eltereljük őket.
- Igenis, Shino-san - húzta ki magát egy Moegi és intett a két fiúnak, hogy menjenek. A lány átvette Shinótól a kisbabát, majd mindhárman elfutottak. Kiba megkönnyebbülten sóhajtott fel. 
- Szabad a pálya - morogta Shino és két fegyverrel a kezében kikukucskált az autó mögül. A köd még mindig hatalmas volt, a nedves talaj egybefolyt a vértócsákkal. Emberek szuszogását, nyögését nem lehetett hallani, és ez csak még jobban fokozta Shinóék balsejtelmeit. Kiba lihegve szemlélte a ködöt az autó mögül, de semmit nem látott. A köd szokatlanul sűrű volt, nem kezdett el osztódni, ezzel egyáltalán nem lett megkönnyítve a dolguk. Sai szólásra nyitotta a száját, de pont elkapta Shino tekintetét, aki jelezte, hogy ne szólaljon meg. Mutatóujját a szájára rakta - amit ugyan Sai nem láthatott, mert kabátja eltakarta -, így Sai csöndben maradt. Shino furcsálló mozdulatot tett és fegyverét elővéve, kinyújtotta karját, és kiugorva az autó mögül lőtt. Éles kiáltás hallatszódott néhány méterre és egy ember rogyott össze. Fegyverek dördülése hallatszódott. Shinoék és a banda többi tagja lőtte az ellenséges gyülekezet embereit, a zaj visszatért a zsákutcába. A házak kihaltak voltak, az egyik teljesen lőszer nyomos volt. Már nem voltak sokan. Egyre kevesebb fegyverdördülés hallatszódott, s Kiba kezdte érezni, hogy nemsokára vége. Nyertek.

 

*

 

   Egy bordó BMW fordult a főútra, s tartott Konoha felé. Az autóban egy nő ült, dühösen - és ugyanakkor kétségbeesetten - tűrte ki arcából hosszú fekete tincseit. Az anyós ülésen egy csuklópánt díszelgett, rajta egy ütött-kopott, de viszonylag jó állapotban lévő levélmintával. Néhány másodpercig tartotta rajta a szemét, s megmarkolva a kormányt, az utat figyelte tovább. Kihalt volt, bizonyára a nagy köd miatt. A nő érezte, hogy ez a nap más, hogy nem csupa móka és kacagás. A tegnapi sem volt az. Naruto és Hinata hirtelen felbukkanása, hogy menjen vissza a Rejtett Levél bandába és folytassa feladatát. Amióta az a szörnyű este megtörtént, azóta nem képes a társaságra és a feladatokra. Szomszédja, Marietta - egy angol származású fiatal nő - viselte gondját depressziós perceiben, s ő miatta tért vissza újra az életbe. Nagyon régen nem látta már azt a lányt, de nagyon remélte, hogy jó kezekben van. Néhány éve ment férjhez, egy Hayato nevű férfihez. Érdekes személyiség volt és rejtélyes. A nő nagyot sóhajtott. Talán meg kéne fogadnom Naruto és Hinata tanácsát? Talán visszatérhetek és lehetek újra a régi? - elmélkedett, végül leállt az út mellé. Kezébe vette a csuklópántot és ránézett. Most, vagy soha! Kibogozva, a csuklójára kötötte. Testét bizsergés járta át, vörös szemei felcsillantak, ő pedig magabiztosan tette egyik kezét a kormányra, másikat a sebváltóra. És elindult. Furcsán magabiztosan közlekedett a ködben, hála annak is részben, hogy senki nem volt az utakon - nyilván senki, nem mert kimerészkedni a ködbe. A nő elmosolyodott. A visszapillantó tükörbe nézett, ahol most egy fehér autó jött. Elszáguldott a bordó BMW mellett. A nő fülét megcsapta a részeges nóta, melyet a fehér autóban ülő embereke árasztottak magukból. A nő megcsóválta a fejét. Haját a füle mögé tűrte és kicsit lelassított, majd feltért az egyik útra. Egy falun hajtott át, melynek utcáin egyetlen ember sem lépdelt lassan, s ezt a nő igencsak aggasztónak találta. A boltok nagy része zárva volt, igaz, a nagyobbak és néhány kicsit működött. Amennyire lehet egy néhány száz lakost tartalmazó falut nagyboltokkal és kisboltokkal jellemezni. A faluból kiérve már csak néhány kilométer volt Konoháig. Az úton most már feltűnt egy-két autó, s ez némileg megnyugtatta a nőt. A város kezdett megtelni autókkal, s szerencsére a köd is kezdett felszállni. Elhaladt néhány étkezde mellett, de sóvárogva nézett utánuk. Gyomra hatalmas korgással jelezte vágyát, de a nő nem törődött vele, késésben volt - még akkor is, ha nem beszélt meg időpontot. Narutóval és Hinatával vajon mi lehet? És a többiekkel? Kakashit is ezer éve nem látta. 
    Egy ház előtt parkolt le, s kiszállva az autóból, sietős, de ugyanakkor bizonytalan léptekkel indult el az ajtó felé. Kezét felemelve, habozva kopogtatott be. Nemsokára kinyílt az ajtó és egy nő nézett ki rajta. Álmos tekintete és a szeme alatt húzódó karikák jelezték kialvatlanságát és az, hogy nem ismerte fel a nőt.
- Szia, Anko - biccentett a nő. Anko elvonta az egyik szemöldökét, majd óvatosan megrázta a fejét és döbbenten nézett a nőre. Arcára lassan boldog mosoly húzódott, majd a küszöbön álló jövevény nyakába vetette magát. 
- Kurenai - nyögte boldogan. - Gyere gyorsan!
Kurenai nem tétovázott, egyből beszökkent a lakásba. Anko a nappaliba vezette őt, ahol néhány ember ült, s akik most döbbent pillantásokat vetettek Kurenaira. A nő arcára szerény mosoly ült ki és felemelte kezét. 
- Sziasztok - motyogta.
- Örülök, hogy itt vagy Kurenai - biccentett Kakashi. - Nagyon hiányoztál már a csapatból.
- Miből gondolod, hogy visszatérek? - emelte fel egyik szemöldökét Kurenai, de közben igazat adott Kakashinak.
- Onnan, hogy a szimbólum a csuklódon van - hallott egy kísértetiesen ismerős hangot. Egyből bevillant képébe a borostás, fekete hajú férfi képe, s döbbenten fordult a hang irányába. 
- Asuma... - suttogta.

 

*

 

   Ino összehúzott szemekkel ült a kanapén, folyamatosan rajta tartva a szemét Jiraiyán. A férfi körbe-körbemászkált, folyamatosan hívva az embereket. Egyszer-kétszer rápillantott Inóra is, és olyankor mindig meghátrált a lány dacos tekintetétől. Ino továbbra is kitartóan figyelte a férfit, keresztbe font karokkal. Olykor-olykor pislogni is elfelejtett, amitől könny csordult szemébe. Nem csukta le hosszabb időre a szemét, nehogy a férfi valamit csináljon.
- Jól van, kisasszony, ideje beavatni néhány dologba - ült le vele szembe Jiraiya. Ino felemelte szemöldökét. 
- Igazán csinos ma - köszörülte meg a torkát a férfi.
- Maga pedig perverz - vetette oda Ino. Jiraiya fülig vörösödött. 
- Értelmetlen eltitkolni a női nemhez viszonyuló érzelmeinket - emelte fel a fejét. - De ez nem tartozik ide. Nemrég értesítettem bandánk többi tagját is, hogy Önt elfogta egy Orochimaru nevű gengszter és mi kiszabadítottuk.
- Nem maga szabadított ki - csattant fel Ino.
- Az részletkérdés - legyintett Jiraiya türelmetlenül. 
- Itachi és Sasori mentett meg - mondta a lány. - Meg a barátaik.
- Igen, vagyis az Akatsuki, akik hozzánk tartoznak, velünk vannak.
Ino hallgatott. Jiraiya várakozóan tekintett rá, majd mikor rájött, hogy a lány nem akar megszólalni, ő nyitotta ki a száját. 
- Maga rendkívül veszélyes és zűrös ügybe keveredett - kezdte el, mire Ino felemelte a fejét. - Orochimaru a város leghíresebb bűnözője...
- Akkor én miért nem hallottam róla sosem? - kérdezte epésen Ino.
- Azért, mert még sosem volt a rendőröknek szerencséjük hozzá, Konoha utcai bandái tudnak csak róla. A rendőrök nem tudják, mi zajlik a felszín alatt. Igyekszünk minél több embert beszervezni a bandánkba, hogy megvédhessük a várost. Néha vannak gyűlések, melyeken Konoha bandái tárgyalják meg a békét, nem mindig sikerrel koronázva azt. Feladatokat hajtunk végre annak érdekében, hogy Orochimaru ne tudja uralma alá venni Konohát. Muszáj megvédenünk a lakosokat. Nem tudom, hogy Ön, hogy kerül a képbe, de azt tudjuk, hogy Orochimaru rabolta el magát. Sejtéseink vannak legalább.
- Mit akar tőlem az a fickó? - kérdezte döbbenten Ino. - Mik a sejtéseik? Mibe keveredtem?
- Gyanúink szerint Orochimaru magán keresztül akarja tőrbe csalni a bandát - felelte lassan-kimérten Jiraiya. Ino meghökkent. 
- Miért pont rajtam? 
- Gondolkodjon. Ön Sakura és Hinata legjobb barátnője. A két lány pedig a legjobb ügynökeink közé tartozik. Persze nem a legjobbak, de az már részletkérdés. Orochimaru lehet, hogy úgy gondolja, ha valamelyik bandatagunk közeli ismerősét használj csalinak, akkor az adott hozzátartozó a megmentésére siet, és akkor végünk. 
Ino megremegett. Csali lennék? - kérdezte magától. Fejét lehajtotta és kezeire meredt. Remegett, egész testében. Jiraiya leült mellé és bíztatóan a vállára rakta a kezét. 
- Értesítetjük Sakurát és Hinatát, amint lehet - mondta. 
- Nem akarom, hogy ellenem forduljanak - suttogta Ino.
- Nem fognak - rázta meg a fejét Jiraiya. - Ha igaz barátai, megvédik magát. 
Ino hálásan rámosolygott a férfire, majd felállt és az ablakhoz lépett. A szomszéd ház udvarán egy család étkezett. Hirtelen villant agyába a saját családja. Egy karcsú, kedves mosolyú nő, és egy határozott kiállású férfi. Ino összeszorította a szemét. Ha egyszer... ha csak még egyszer láthatná őket...
De ott kell poshadnia nevelőszüleinél. Minden vágya az, hogy eltűnhessen onnan. Talán most lesz esélye?
- Beléphetek? - kérdezte magabiztos hangon.
- A bandába? - emelte fel szemöldökét Jiraiya.
- A bandába - ismételte meg Ino. A férfi összeráncolta a szemöldökét. 
- Be - mondta ki végül.

 

*

 

    Egy kis csapat tért be Konoha egyik pizzériájába és ültek le az asztalhoz. A köd kezdett feloldódni, már lassan el lehetett látni az utca végéig is. A csapat az egyik sarkot célozta meg és miután befészkelték magukat a két padra, odalépett hozzájuk egy férfi. 
- Mit hozhatok? - kérdezte. A csapat értetlenkedve nézett egymásra. 
- Ööö... - szólt Konan. - Kérnénk két óriás Hawaii pizzát.
- Azt nem szeretem - szólt közbe Kakuzu.
- Ne finnyáskodj - ripakodott rá Pein.
- Allergiás vagyok rá - jött a mentség. Konan felsóhajtott és ismét a férfire nézett, bájos mosollyal. 
- Egy óriás Hawaii pizzát kérünk és egy... - Segélykérően pillantott a többiekre. Volt, aki megadóan felemelte mind két kezét, jelezvén, hogy neki tökéletesen megfelel a Hawaii pizza. Kankuro ellenben bámult ki az ablakon.
- Én egy sonkásat kérek - mondta. 
- Sonkásat? - nézett rá Hidan. - Az olyan egyszerű. 
- Nem baj. Ki kér még olyan? - legyintett Konan. Néhányan feltették kezüket.
- Oké, akkor abból is egy családit - mondta Pein. A férfi biccentett, majd eltűnt. A pizzázó viszonylag tele volt, sokan összedugták a fejüket, olykor-olykor feszült pillantást vetve az emberekre. Itachi jól megnézte őket. Bal karjukon kis fém csillant meg, melybe egy pici hangjegy volt mintázva - amennyire Itachi ki tudta venni. Elmélyülten sugdolóztak, s ez rendkívül gyanús volt. 
- Hé, Sasori - bökte oldalba barátját, mire a fiú ránézett. - Én vagyok vak, vagy azok ott tényleg a Orochimaru emberei?
Sasori jól megnézte a kis csoportot. 
- Mi van be... - kezdte el értetlenkedve, de Itachi leütötte. 
- A karjukat nézd - mondta. - Ne ilyen feltűnően lehetőleg. 
Sasori gyorsan visszaült a székéra és Itachi válla fölött nézte tovább a „gyanúsítottakat". Az egyik felemelte kezét, így láthatóvá vált a kis hangjegy. Sasorinak „leesett az álla". Hogy az a... - gondolta. 
- Szerintetek miről beszélgetnek? - szólalt meg Deidara. 
- Derítsük ki - szólt Zetsu. - Tobi, húzzál hallgatózni.
Az említett tiltakozások közepette kisomfordált az asztal alatt és odakúszott a padhoz, ahol Orochimaru emberei ültek. Lábait felhúzta és „belepasszírozta" magát a padba, hogy jobban hallja, mit mondanak. Sustorgások töltötték meg a fülét, olykor-olykor ingerült nyögések, feleletek, kérdések, egyszer-kétszer erős káromkodás is. Tobi megremegett, mikor meghallotta a lényeget.