Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1-2-3

2011.01.08

 „Csend van. Biztosan most készítik az új tervet…”

Tokió, egy népes város, mint a legtöbb ország fővárosa. Repülő indult innen, több száz utassal, egyenesen Konohába, ahol a béke és a megnyugvás uralkodik.

Koránt sem…

A sorok közepén, négy fiú terpeszkedik, kik közül van, aki alszik, van, aki csupán gondolkodik, de van, aki bámul kifelé az ablakon, unaloműzés gyanánt. A négy fiú között, két fekete, egy vörös és egy szőke van, akik Konohába indultak néhány órával ezelőtt sürgős ügy miatt. Tekintetük hűvös, bár a vörösnek inkább izgatott. De azt senki sem tudja, hogy miért. 
- Na, végre találkozhatok a húgommal – dörzsölte össze tenyerét.
- Kissé izgatott vagy – jegyezte meg halkan a mellette ülő fekete. Egy idősek lehettek, s tőlük csak két évvel lehetett fiatalabb a másik fekete és a szőke. 
- Mióta van neked húgod? – kérdezte hirtelen a szőke, mire mindhárom fiú összerezzent.
- Mióta vagy te fent? – vonta fel szemöldökét a másik fekete. A szőke fiú elvigyorodott, majd a mellette ülő vörösre emelte tekintetét. 
- Nos? 
- Nem mondtam nektek, hogy van egy húgom Konohában? – értetlenkedett. Három barátja megrázta a fejét. – Akkor most mondom. 
- Érdekes – jegyezte meg a fiatalabb fekete. A vörös elhúzta a száját, majd előre nézett és lázasan töprengeni kezdett. Hm, vajon mit akarhat tőlünk? Azt mondta, hogy egy hozzám közel álló személy is benne van az ügyben, de miért nem tudhatok róla? Remélem, nem a húgom az, bár azt kizártnak tartom, de akkor is, eléggé érdekes. Izgalmakat sejtek, alig várom már – gondolkodott el magában. A repülő lassan ereszkedni kezdett, s már a bemondó nő is jelzett. 


Nagyot sóhajtva keltek fel a székekből és cuccaikkal együtt ballagtak le a repülőről. 
- Végre, egy kis kikapcsolódás – nyújtózkodott a szőke, amikor leértek a földre.
- Nem szórakozni jöttél ide – emlékeztette az idősebb fekete. – Sok dolgunk van itt.
- Igen, igen, tudom – legyintett a szőke, majd a másik két fiúhoz fordult. – Menjünk.
Azok ketten csak bólintottak, majd miután megfogták cuccaikat, elindultak az utca felé. Lágy szél fújdogált, kicsit összeborzolva a fiúk haját. Az utcán nyüzsögtek az emberek, sokak siettek valahova, de volt olyan is, vagyis olyanok is, akik boltok, üzletek előtt állva, beszélgettek. A napi hírekről, pletykákról, vagy csak simán érdeklődtek a másik hogyléte felől. A négy fiú elment ezek az emberek mellett, egyenesen abba az utcába, ahol szálláshelyük volt. Az ember, aki Konohába rendelte őket, ő vette nekik ezt a lakást, hogy ne kelljen fizetni a hotelek miatt. A fiúk fogtak egy taxit, majd azzal hazamentek. A ház egy hétköznapi faház szerűség volt, egy emelettel és egy hatalmas garázzsal. A fiúk, cuccaikat megfogva beléptek, majd alaposan körülnézve, ledobták a csomagokat a nappali közepére. 
- Hogy az a – szitkozódott a vörös, amikor elesett egy narancssárga sporttáskában. Miután kiegyenesedett, körülnézett a nappaliban. Két fotel, egy kanapé, egy tévé, egy szekrény, egy étkező asztal és néhány szék volt csupán a berendezési tárgy. A falakon tájképek lógtak, de a fiúk figyelmét, cseppet sem kötötte le. A nappaliból egy ajtó nyílt, ami a konyhába vezetett. Egy normális konyha volt, szekrényekkel, pultokkal, mosogatóval, hűtővel. Az ablakokon kék függöny lógott, melynek túloldalán a szomszéd ház udvara volt, ahol most egy ütött-kopott autó állt. 
- Remélem, a szomszéd nem a hangoskodásáról híres – nézett ki egy perce az ablakon az idősebb fekete, majd ismét bement a nappaliba. A ház tiszta volt, s ez azt az érzést keltette a fiúkban, hogy járt itt valaki pár napja. Kevéske por volt már a szekrényen és a tévén. A fiúk most az emeletre mentek, ahol egy kisebb folyosó terpeszkedett, s onnan öt ajtó nyílt. Mindkét oldalt kettő-kettő, s a szemben lévő falon is egy. Mellette két virágcserép állt. Az első négy szoba egyszerű hálószoba volt, egy szekrénnyel és egy franciaággyal. Az ötödik ajtó volt a fürdőszoba, ahol fehér csempék uralkodtak a kád, a WC és a csap alatt/mellett. A négy fiú csak egy pillanatra nézett oda be, majd kiléptek az ajtón és a nappaliba mentek le, ahol már azon nyomban megszólalt a csengő, ahogy leültek a kanapéra. A vörös szitkozódva állt fel, s nyitott ajtót, ahol egy ősz hajú, maszkos férfi állt. 
- Üdvözletem – biccentett. 
- Hatake Kakashi, ezer éve nem láttak, öreg – veregette meg vállát a vörös.
- Ahogy én sem titeket Sasori – bólintott a Kakashinak szólított férfi. – És nem vagyok öreg. 
Sasori elfintorodott, majd beengedte a férfit.
- Mi járatban? – érdeklődött tőle.
- Én hívtalak ide titeket, nemde? – nézett Sasorira Kakashi. A fiú csak bólintott, majd ledobta magát a kanapéra, míg a férfi a fotelbe ült és végig nézett a másik három fiún.
- Egek, de megnőttetek – sóhajtott.
- Látom még mindig meg van a jó modorod – vigyorodott el az idősebb fekete.
- Tudod jól, Itachi, hogy vannak emberek, akik tartózkodnak az erőszaktól, könnyű őket megtéveszteni néhány kedves szóval – nézett rá Kakashi. Itachi bólintott, majd kibámult az ablakon. 
- Mi történt itt mostanában? – kérdezte a fiatalabb fekete.
- Háborúk, Sasuke, háborúk – csóválta meg a fejét a férfi, majd hátra dőlt a kanapén. – Orochimaru egy perc nyugtot sem hagy nekünk, folyamatosan támad minket, a bandát. Azért hívtalak titeket, ide, hogy segítséget nyújtsatok nekünk.
- Rendben – bólintott Itachi.
- De izgi – nevetett fel a szőke.
- Naruto, te még mindig ugyanolyan bolond vagy, mint régen – mosolyodott Kakashi. Naruto grimaszolva felállt, majd az ablakhoz lépett. Kint esett, és villámlott.
- Milyen segítséget kell nyújtanunk? – kérdezte Sasori.
- Le kell rendezni ezeket az ügyeket, nem egyedül vagyok ennek a frontnak a vezetője, többen is vagyunk, mindenkinek különböző feladata van. Ők adnak feladatot, persze köztük én is, s azokat kell végrehajtanotok. Több emberünk van, abból kettő itt tanul a Konoha Highban. Majd, ha eljön, az ideje bemutatom őket nektek, s nekik is kell majd segítséget nyújtanotok. Senki sem dolgozik egyedül, de van, amikor ők igen, s szeretném, ha Sasuke és Naruto segítséget nyújtatnak nekik, a küldetésekben, mert annyira szabad utakon mozognak, hogy az már nem jó – mondta a férfi. A négy fiú bólintott, majd összenéztek, s biztosak voltak abban, hogy e percben mind a négyen ugyanarra gondolnak: Kik lehetnek azok?
- Nektek is be kell iratkoznotok oda. 16 és 18 évesek vagytok, még be tudtok iratkozni – folytatta a vendég, mire mind a négy fiú rákapta a tekintetét.
- Hogy mi? – kérdezte Itachi. – Sasorival most lennék végzősök, miért kell pont most beiratkozni? 
- Azért, hogy megtaláljátok az a két személyt, plusz, több szem többet lát, több fül többet hal, hátha megtudtok valamit Orochimaru terveiről – vont vállat Kakashi.
- Ne mond, hogy egy rakás 15, 16, 17 és 18 éves között lesz olyan, akit Orochimaru befogad emberének – hitetlenkedett Sasori.
- Ne becsüld le a fiatalságot, ti is itt vagytok, plusz van még kettő, aki a Konoha Highba jár – emelte fel mutató ujját a férfi. Sasori bólintott, majd lemondóan sóhajtott. 
- Rendben.
Kakashi elégedetten bólintott, majd odaadott két lapot a fiúknak és felállt. 
- Az órarendetek. A 10/a Narutoé és Sasukeé, a 12/c Sasorié és Itachié. Holnap már mehettek, beírattalak titeket – mondta, majd kiment a házból.
- Óriási – sóhajtott Sasuke.
- Tök jó lesz – reagálta le izgatottan Naruto.
- Ja, találkozhatok a húgommal – értett egyet vidáman Sasori. Sasuke és Itachi sóhajtott egy nagyot, majd felballagtak szobájukba.




Másnap reggel kicsattanó hangulatba jött le a négy fiú a nappaliba.
- Tök jól aludtam, ez az ágy nagyon kényelmes – nyújtózkodott Naruto, majd megitta a kikészített kávéját.
- Ne, attól csak még jobban felpörögsz – nevetett fel Sasuke, majd hátára kapta a táskáját. – Jöttök?
- Én még fel sem öltöztem – szólalt meg Itachi, majd felspurizott, amint meglátta, hogy Sasori és Naruto is fel van öltözve. Mikor lejött, táskáját a hátára kapta és együtt léptek ki a házból. Itachi kocsija a garázsban pihent, s most azzal is mentek a suliba. Itachi ült a volán mögé természetesen, mellé Sasori, s a hátsó ülésre Sasuke és Naruto. Így indultak el, s így gyorsabbak is voltak. A suli kicsit volt messze, néhány utcányira csak, s szerencsére parkolója is volt, ahova a sok diák állt be kocsijával. Itachiék is így tettek, majd kiszállva az autóból körül néztek. Sárga, és hatalmas volt a Konoha High School, látszott rajta, hogy erős iskola. A nap még jobban megvilágított, s emiatt a fiúk hunyorítottak is egy kicsit. A kapu felé vették az irányt, ahol temérdek diák állt. 
- Ezek meg mire várnak? – kérdezte felvont szemöldökkel Sasuke.
- Azon a lapon, amit Kakashi adott, írták, hogy háromnegyed nyolcig nem lehet bemenni a suliba – felelte Sasori. Megálltak a beton közepén és tekintetüket átjáratták a diákokon. Nem volt rajtuk egyenruha, szokásos, hétköznapi ruháikban virítottak. A legtöbben a padokon ültek, úgy beszélgettek, de a fiúk észrevették, hogy volt, aki a fának dőlve nyomta a szöveget, de volt olyan is, aki a parkolóban, a kocsijának támaszkodva tervezte a mai napot barátaival. Sasori a szemével körbepásztázta az embereket, hátha felismeri húgát, de eddig nem sokra jutott.
- Az ott… - kezdte hirtelen, amikor megpillantott egy kékes hajkoronát.
- Tessék? – fordult hozzá Itachi, majd követte barátja tekintetét. 
- Az ott nem Hinata? – kérdezte magától Sasori, majd tett előre egy lépést, de akkor a lány felismerte. Arcára hatalmas mosoly ült ki, majd intett nekik, hogy menjenek oda. A négy fiú azon nyomban teljesítette a kérést és odaléptek a padhoz.
- Te jó isten, Sasori mit keresel te itt? – állt fel a lány.
- Hinata, te jó ég, ezer éve nem láttalak, mi van veled? – kérdezte mosolyogva Sasori. Miközben jól elcsevegett a lánnyal, addig a három fiú végig pásztázta Hinatát. Közepes magasságú, karcsú alkat volt, egy kék csőszáru nadrágot és egy fehér topot viselt, egy kék tornacipővel. 
- A húgomat nem láttad? – terelte el a témát Sasori, mire Hinata felnevetett.
- Semmit nem változtál, ő neked a legfontosabb, nemde? – kacsintott rá a fiúra.
- Azért te is változtál – nézett végig rajta. – Mindenhogy.
- Köszönd a húgodnak – vigyorodott el Hinata, mire Sasorinak lefagyott az arcáról a mosoly.
- Te jó ég – csóválta meg a fejét. – Ja, egyébként, ők itt Uchiha Itachi, Uchiha Sasuke és Uzumaki Naruto. Srácok, ő itt a húgom legjobb barátnője, Hyuuga Hinata. 
- Szia – köszönt a három fiú, köztük Naruto vigyorogva. 
- Sziasztok – mosolyodott el Hinata.
- A húgom hol van? – kérdezte ismét Sasori, mire Hinata is iskolára mutatott.
- Ott benn, büntetése van Kankuróval – vont vállat.
- Büntetés? – vigyorodott el Itachi. – Tiszta bátyja. 
- Azért ne fesd falra az ördögöt – jegyezte meg Sasori. – Mit csinált.
- Felgyújtotta az igazgatói irodát – felelte könnyedén Hinata. – Persze véletlenül. 
Tette hozzá, látva Sasori borzadó arcát.
- Tényleg olyan, mint én – mondta ijedten a fiú, ekkor azonban kinyílt az iskola kapuja és kirepült rajta egy vödör festék, s utána egy fiú.
- Ez meg mire volt jó? – kiáltotta el magát.
- Arra, hogy megtanuld, hol a helyed – hallatszódott az ingerült válasz. A kapu azonnal becsapódott, s a fiú letörten biggyesztette le ajkait, majd mikor meglátta Hinatát, integetni kezdett neki. Gyorsan felpattant és odafutott.
- Srácok, ő itt Sabaku no Kankuro – mutatta be a fiúknak Kankurót. – Kankuro, ő itt Haruno Sasori, Uzumaki Naruto, Uchiha Itachi és Uchiha Sasuke. 
- Hello – emelte fel kezét Kankuro. – Várjunk csak… te Haruno vagy? Te vagy Sakura bátyja?
Sasori bólintott, majd az iskolára nézett.
- Ő hajított ki? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Ja, a húgod elég agresszív – vonta meg a vállát Kankuro. 
- SABAKU NO KANKURO! – kiáltotta bentről valaki. 
- Ajaj – nyögte Kankuro, majd leült a padra és várt. Ekkor kicsapódott az iskola kapu és egy nyakig festékes, dühös lány lépett ki rajta. Egyik oldalát fehér festék borította, a másik megmaradt eredeti állapotában. Hasonló viselete volt, mint Hinatának, csak neki zöld nadrágja és zöld tornacipője, de topja fehér volt. Haja a csípőjéig ért, s a legfurcsább, hogy színe rózsaszín volt. Smaragdzöld szemei dühtől csillogtak, majd kezét ropogtatva elindult Kankuro felé. Ám megtorpant, amikor észrevette a vigyorgó Sasorit. Elkerekedett a szeme, száját is enyhén eltátotta, majd hatalmas vigyor ült ki arcára és elkezdett futni a fiú felé. Sasori egész testével szembe fordult vele, majd átkarolta a lány derekát, amikor a nyakába ugrott, s lábait átfonta a derekán. Sasori a hirtelen jött súlytól megpördült néhányszor, de sikerült megállnia. A lány minden erejével szorította a fiút, miközben arcát Sasori vállába mélyesztette.
- Jól van Sakura, azért ennyire régen nem láttuk egymást – nevetett fel Sasori.
- Annyira hiányozták – suttogta Sakura. Ránézett bátyjára, majd leugrott a földre. Belefúrta tekintetét a fiú barna szemeibe, majd ismét megölelte. 
- Egek – sóhajtott, majd átölelte Sakurát. 
Mikor elengedték egymást, a társaság felé fordultak. 
- Srácok, ő itt a húgom, Haruno Sakura – mutatta be a lányt a fiúknak. – Sakura, ők itt a barátaim, Uzumaki Naruto, Uchiha Itachi és Uchiha Sasuke.
- Ti testvérek vagytok? – kérdezte Sakura a két Uchihától, akik bólintottak. Sakura elmosolyodott, majd alaposan végig mérte a három fiút. Mindegyiket szimpatikusnak találta, bár Sasuke és Itachi szemében megvolt az a ridegség, mint a fekete semmiben. 
- Mi a pálya Hinata? – fordult végül barátnője felé, aki az óta elbeszélgetett a három fiúval. Neki sem volt rosszabb véleménye róluk, de Narutót tartotta a legszórakoztatóbbnak. Sakura és Hinata barátnője, Yamanaka Ino is megérkezett később, s őt is bemutatták a négy fiúnak. Sasorit még nem ismerte, akkor lettek igazán jó barátok, amikor Sasori és Sakura útja külön vált. Inónak hosszú szőke haja volt, hozzáillő kék szemekkel, amik megcsillantak, amikor Itachira nézett. Sakura lemondóan sóhajtott erre, majd beinvitálta a társaságot az iskolába, ugyanis most épp ügyeletes volt. 
- Egyébként miért vagy festékes? – kérdezte Sasuke Sakurától. 
- Kurenai azt mondta, hogy fessük ki a suli földszintjét, amit sikeresen szétrúgtak a diákok – magyarázta a lány. – Büntetés, amiért felgyújtottam az irodáját.
Ránevetett Sasukéra, aki szintén elmosolyodott.
- Tökre hasonlítasz Sasorira. Ő is ezt csinálta, amikor még az előző sulinkba jártunk – vigyorodott el, mire Sakura döbbenten nézett rá.
- Tényleg? – hitetlenkedett, majd elmosolyodott. – Jó hallani.
Beléptek a kapun, s egyenesen a felsőbb emeletekre mentek, ahol az osztálytermek voltak. Kankuro, Hinata, Sakura, Ino, Naruto és Sasuke a 10/a osztályterme felé mentek, míg Itachi és Sasori a 12/c-be. 
- Hogy gyújtottad fel az irodáját? – ült le Sasuke, Sakura mellé, aki eközben a leckét másolta le Hinatáról. Sakura felemelte fejét és zöld szemeivel Sasukét kezdte el fixírozni.
- Véletlen volt, a pályán tűzijátékozni akartunk és én bedobtam az ablakán, és felrobbant – mesélte Sakura, s mosoly csúszott szájára. Sasuke felnevetett, majd felállt és egy köszönés kíséretében átült Naruto mellé, aki Sakura mögött ült. 
- Ez a lány – elmélkedett a fiú.
- Mi az? – nézett rá Sasuke, mire Naruto megrázta a fejét.
- Mi lenne? Semmi – vágta rá.
- Rájöttél valamire? – érdeklődött barátja. 
- Nem, csak Hinatán gondolkoztam – pirult el halványan Naruto, mire Sasuke felnevetett.
- Ha már a lányoknál tartunk, Sakura se semmi. Pont, mint a bátyja – mondta. – A tűzeset… mintha Sasori csinálta volna.
Naruto elvigyorodott, amikor eszébe jutott az emlék. 
- Ja, az nagyon nagy volt. Azt csinálta Sakura is? – érdeklődött. Sasuke bólintott, újabb vigyort kicsalva Narutóból. 




Az órák unalmasan teltek el, s a diákok később már azon kapták magukat, hogy ideje hazamenni. Sakura, Hinata és Ino leváltak a fiúktól, s egy búcsú kíséretében elmentek. Sasori, Naruto, Itachi és Sasuke házuk felé vették az irányt, ahol kapott SMS jóvoltából, Kakashi várt rájuk. Valóban így volt, az ősz hajú, maszkos férfi, a ház előtt várta őket, miközben az eget kémlelte. 
- Épp ideje volt – bólintott, mikor meglátta a négy közeledő alakot.
- Jól van, még hosszas búcsú volt – legyintett Naruto.
- Kikkel? – érdeklődött Kakashi.
- Sasori húgával és két barátnőjével – felelte Itachi.
- Sakurával? – kérdezte a férfi, mire minden szempár részegeződött.
- Ismered? – hökkent meg Sasori.
- Konohában élek, Sakura egy igazi bajkeverő, alig van olyan ember, aki ne ismerné – bólintott Kakashi. Sasori felnevetett, majd kinyitotta az ajtót és beengedte a többieket. 




- Szerinted miért jöttek Konohába? – kérdezte Sakura Hinatától, amikor hazaértek. Ők ketten együtt laktak, Ino viszont a szüleivel, akik nem engedték, hogy külön éljen 16 évesen. Sakura és Hinata szülei egy éves konferencián vannak, így nem bánták, ha a két lány összeköltözik addig. 
- Nem tudom, mindenesetre Sasori jól meglepődött, amikor meglátott engem – nevetett fel Hinata.
- Ja, megváltoztál. Régen teljesen odavoltál érte – mosolyodott el Sakura. – Milyen volt vele ismét találkozni?
Hinata megrántotta a vállát.
- Jó – mondta. – Elvégre régi barát.
- Szereted még? – érdeklődött barátnője.
- Nem – felelte határozottan Hinata. – Már csak barát.
Sakura elégedetten bólintott, majd elterült az ágyon. 
- Holnap újabb küldetés – mondta halkan. Hinata bólintott, majd lecsukta a laptopot, amivel eddig babrált, majd befeküdt a saját ágyába. 
- Tök fura, hogy ma délutánig bent kellett maradni a suliban – tűnődött el. – Sasori három barátja tök rendes.
- Ja, bár még mindig gyanús, hogy pont most váltottak sulit. Sasori és Itachi már végzős, minek jöttek pont most?
- Jó kérdés – vont vállat Hinata. – Elmondod Sasorinak a titkunkat?
- Dehogy – rázta a fejét Sakura. – Tuti kiakadna, ha megtudná, hogy harcolok a jó oldalán, hogy leaprítsam Orochimarut és az embereit. Kihez is megyünk holnap? 
- Ankóhoz. Abban a motelban lakik a főúton – felelte Hinata. 
- Ja, Ankónál mindig robbantós akciókat kapunk, kíváncsi vagyok, hogy mit kell majd csinálnunk – mosolyodott el Sakura. Hinata bólintott, majd lehunyta a szemét és jó éjszakát kívánt barátnőjének, aki követte példáját, s szemét behunyva elaludt. 



- Na, mondjad – ült le Itachi a kanapéra.
- Holnap lesz az első küldetésetek, tőlem – felelte Kakashi. 
- Mégis mi? – kérdezte Sasuke. 
- Nyugi, csak egyszerű csere lesz, drogokkal – legyintett a férfi.
- Drogokkal? – nézett rá döbbenten Sasori. 
- Van egy híres üzletember, aki Orochimarunak szállítja az anyagot, a Berhman Hotelnél. Egyszerű, a feladat. Ketten kicserélitek a drogot arra az anyagra, amit holnap hozok nektek, a másik kettő őrködik – vont vállat Kakashi. 
- Ez sima ügy lesz – bólintott Naruto. Kakashi helyeslően bólintott, majd felállt és az ajtóhoz lépett.
- Holnap 10-kor – nézett még hátra. – Sziasztok!
A négy fiú összenézett, majd felballagtak szobájukba, s egy hatalmas csattanással, egyszerre csapták be. Az ágyak is egy reccsenéssel üzenték a lenti bútoroknak, hogy gazdájuk épp most rogyott le rájuk… 

Persze, már megint esik az eső. 


"Soha ne próbálj feltűnő lenni, mert könnyen elárulhatod magad..."



Az eső nyomai nem tűntek el másnapra. Az utakon nagyméretű pocsolyák sorakoztak, a földeken sár uralkodott. A nap ugyan sütött, de a levegő továbbra is hűvös volt, ami miatt az utcán járkáló embereken végigfutott a borzongás. A falu szélén, egy barackszínű ház állt, melynek lakói már rég felkeltek, így a madarak felkeltő csiripelése kudarcba fulladt. Most épp cuccaikat válogatták, miközben reggeli, élénkítő gyümölcsteájukat szürcsölgették. 
- Jaj, mit vacakolsz? – mérgelődött Sakura. – Nem öt napos kényszernyaralásra megyünk.
- Jól van, de azért érdemes lenne valamilyen fegyvert vinni oda – egyenesedett ki Hinata. Sakura megcsóválta a fejét, s letette bögréjét az asztalra. 
- Jó, neked ritkábban voltak Ankóval küldetéseid, mint nekem, így nem tudhatod, hogy Anko miként működik – kezdte el Sakura.
- Ezt tökre úgy mondtad, mintha Anko egy robot lenne – vigyorodott el Hinata, mire Sakura is elmosolyodott. 
- Szóval, Anko ad fegyvert, mert amiket ő használ, azokat mi nem tarthatunk itthon, ugyanis azt a zsaruk hamar érzékelni tudják. Ne kérdezd, hogy miért, nem tudom. Azt meg pláne nem, hogy Ankónál miért nem észlelik… Kakashi nem árulta el – tárta szét a karját. 
- De jó, akkor nem kell cipekedni – vigyorodott el Hinata, mire Sakurából kiadott egy ingerült nyögést. Hinata végül mindent értően bólintott, majd felkapta telefonját és zsebre dugta. Sakura is felállt, majd kulcsát megfogva kimentek a házból, egyenesen a garázsba, ahol a kocsijuk állt. 
- Apám, Kakashi aztán ad a megjelenésre – ámult el Hinata, mikor észrevette a fekete Lamborghinit. Sakura sóhajtott egy nagyot.
- Direkt mondtam Kakashinak, hogy ne ezt hozza, nem ünnepségre megyünk.
Hinata vigyorogva végig simított a kocsi oldalán, majd Sakurához fordult. 
- Menjünk – bólintott. A lány megeresztett egy vigyort, és beült a kormány mögé. Hinata kissé sértődötten ült be mellé, és ránézett.
- Én miért nem vezethetek ilyenkor? – kérdezte.
- Azért, mert sietünk és én tudok úgy gyorsan vezetni, hogy ne tegyek kárt az autóban – felelte gúnyosan Sakura és rákacsintott barátnőjére. 
- Én is – nevetett fel Hinata, mire barátnője rácsapott a homlokára.
- Ja, ez már a hatodik autónk, abból az ötből kettőt felrobbantottál, kettőt ripityára törtél, egyet pedig elsüllyesztettél, szerintem az óta is a tenger fenekén rohad – nevetett fel végül. Hinata is elmosolyodott, majd méltatlankodva hozzátette:
- Azok csak véletlenek voltak, nem tehetek róla, hogy nem szeretnek a kocsik. 
Sakura mosolyogva megcsóválta a fejét, majd beindította a motort és kiálltak a garázsból, aminek az ajtaja automatikusan bezárult mögöttük. Sakura száguldozva indult el az utakon, egyenesen a faluszéli motelbe, ahol egyik megbízójuk, Mitarashi Anko lakott. A nőnek szürke haja és szeme volt, mely mindig kemény szigort és rátermettséget tükrözött. Kemény feladatokat adott az embereinek, amelyek általában Konohán kívül voltak. Legtöbbször társat kaptak emberei, hogy együtt hajtsák végre küldetéseiket, melyek Sakura és Hinata tapasztalatai szerint általában robbantásosak voltak. Hinata az első perctől fogva megkedvelte Anko küldetéseit, Sakura viszont nem igazán szeretett a lánnyal menni, ugyanis a küldetés vége mindig sikerrel, és mínusz egy autóval zárult. Sakura köztudottan rajongott a kocsikért, s sosem vette jó néven, ha barátnője porrá zúzza, avagy robbantja őket. Sakura elmosolyodott az emléken, majd tovább száguldozott az utakon. Hinata ilyenkor legszívesebben sikító frászt kapott volna, de helyette mindig csak a vigyorgásra jutott idő, ráadásul nem akarta Sakurát felidegesíteni. Közel jártak már a motelhez, s ez mindkét lány megnyugtatta némileg. A rendőrök felfigyeltek már a gyorsaságukra, de megkönnyebbülésnek számított, hogy azt hiszik, ez utcai verseny. Nem is tudják, hogy milyen súlyosat tévedtek. Hiába vannak a rendőrök, mikor nem tudják, mi rejtőzik a felszín alatt, várva, hogy feltörjön, elfoglalja a világot. Sakura megmarkolta a kormányt, s szeme sarkából látta, hogy Hinata is ezeken töpreng, ugyanis ökölbe szorította a kezét, majd sóhajtott egy nagyot.
- Nyugalom – mondta halkan Sakura. – Elsöpörjük Orochimarut, bármi áron.
Hinata elmosolyodott, majd kipattant a kocsiból, amikor megérkeztek a motel elé. Bevárta Sakurát, s együtt léptek be a motelbe, ahol nem volt senki más, csak a fogatlan recepciós, aki mindig vigyorgott, amikor megérkeztek. Sakura és Hinata nem álltak le vele beszélgetni, egyenesen a 24-es szoba felé vették az irányt. Az ajtó ütött-kopott volt, a 24-es szám kezdett lekopni. Sakura sietve bekopogott, majd néhány másodperc múlva, egy fiatal nő nyitotta ki az ajtót. Szürke szemei idegesen villogott, majd mikor meglátta a két lányt, egyből beinvitálta őket. 
- Épp ideje volt – szólalt meg hirtelen, amikor becsapta az ajtót és viharzott be a konyhába. A két lány ledobta magát a kanapéra, majd vártak a nőre, aki időközben vissza is tért egy tálcával a kezében. Letette a dohányzó asztalra, s elvett a három pohárból egyet, s a két lány követte példáját. Beleszürcsöltek a mézesített teába, majd a nőre függesztették tekintetüket.
- Pontosak voltunk Anko – jegyezte meg Sakura.
- Legközelebb inkább szólj, hogy mikor jöjjünk, hogy ne kelljen ránk várnod – szólt Hinata is.
- Tudom, hogy pontosak voltatok, csak épp most ment el az egyik emberem, minél előbb meg akartam szabadulni tőle, ezért abban reménykedtem, hogy előbb jöttök – vont vállat Anko. – De térjünk rá a mai napra. Ismét robbantásos akciót kaptok, s igyekezzetek olyan helyre dugni az autót, ahol nem csak, hogy nem veszik észre, de nem is tehettek kárt benne. 
Sakura sokatmondó pillantást vetett Hinatára, aki zavartan kezdett fészkelődni a helyén. Anko nem mosolyodott el, mély levegőt vett, és folytatta. 
- Nos, ha jobban belegondolok, nem kell robbantanotok – tűnődött el, észre sem véve, Hinata csalódott pillantását. – Lényegtelen, Orochimaru egyik marihuána raktárát kell megsemmisítenetek. 
- Hogy mi? – hitetlenkedett Sakura és összenézett Hinatával.
- Raktár? És mi az, hogy egyik? – értetlenkedett Hinata. 
- Orochimarunak több raktára van, ahol drogokat raktároz, de mindegyik eldugott helyeken van, csupán néhány található itt Konohában, a többi a falunk kívül van – magyarázta Anko. – Kisebbek és nagyobbak egyaránt, s elméleteim szerint érdemesebb a kisebbekkel kezdeni, s csak azután célba venni a nagyobbakat. A legkisebb fent van a hegyen.
Sakura és Hinata ijedten összenéztek.
- De, ha azt fel kell robbantani, akkor nem csak a robbanás kelt feltűnést, hanem a legördülő sziklák – tiltakozott Sakura.
- Vág az eszed, mint a borotva, Sakura! – bólintott elismerően Anko. – Fogalmam sincs, hogy Orochimaru, hogyan gondolkodik, de egy épületet mégsem építhet a hegyre. Viszont érdemesebb lett volna, mert akkor az ellenség nem merné felrobbantani. Mégis úgy döntött, hogy csupán a növényeket termeszti ott fenn, néhány őrszemmel. Ez a legvédtelenebb hely, s úgy érzem, ide kéne először mennetek. 
A két lány bólintott, majd felálltak.
- És mivel robbantsuk fel őket? – kérdezte Hinata.
- Csak égetni fogtok – jelentette ki Anko.
- De az is feltűnő, ráadásul a levegőben el fog terjedni a marihuána – szólt Sakura.
- Ma égetés van, a környéken sok lesz a füst, de az, amit ti égettek, nem lefelé száll, hanem fölfelé, így nem okoz kárt – magyarázta Anko és átnyújtott két óriási táskát. – Egyikben vannak a lángszórók, a másikban két mesterlövész puska, azaz két Springfield. Ezt tudtam szerezni, de hatásosak. 
Sakura és Hinata átvették a két táskát, ami nem volt épp könnyű. Elköszöntek Ankótól, majd kijöttek a szobából, s a kocsi felé vették az irányt. A hátsó ülésekre bedobták a két táskát, majd elindultak a cél felé. Nem hangzott el köztük sok szó, csak annyi, hogy hol fognak megállni, honnan lőnek, egy szóval, megbeszélték, hogy mi a stratégia. Sakura leparkolt a hegy tövében, és Hinatával felmentek a két táskával. A hegy csúcsára érve, bebújtak két bokor mögé, s onnan leskelődtek. Marihuána ültetvények voltak, hat sorban, s csak néhány őrszem járőrözött. 
- Egy… kettő… három… négy – számolta meg az embereket Hinata. – Csak négyen figyelik. Ez tényleg nem maximális védelem.
- Egyszerűen levadásszuk őket, nincs benne semmi – legyintett Sakura, majd kivette az egyik Springfield-et a táskából és bemérte vele az egyik embert. Hinata ugyanígy tett, majd egyszerre húzták meg a ravaszt. A két férfi holtan esett össze, míg a másik kettő értetlenkedve nézett körbe. A lányok őket is lelőtték, majd elrakták a két fegyvert, s a lángszórókkal elindultak az ültetvények felé. 
- Egek, hogy képes valaki ilyet termeszteni? – fintorodott el Hinata, s elkezdte felgyújtani az ültetvényeket. Sakura elmosolyodott, majd követte barátnője példáját, s néhány perc alatt végeztek is.
- Ez túl könnyű volt – jegyezte meg Sakura.
- Nem egészen – felelte aggódóan Hinata felmutatott az égre.
- A francba – szitkozódott Sakura, mikor megpillantotta a rendőrség helikopterét. A két lány gyorsan elfutott, majd bedobta a lángszórókat a táskába, lefutottak a hegyről, egyenesen a kocsihoz. Bepattantak az autóba és a csomagokat hátra dobva, elindultak. Sakura gyorsan hajtott el a helyszínről, ügyesen kikerülve az autókat. Hinata töprenget, így cseppet sem zavarta az, hogy bármikor beleeshetnek a tengerbe.
- Min gondolkodsz ennyire? – kérdezte Sakura, amikor már normális tempóba közlekedett. Hinata rápillantott, majd ismét az utat kezdte figyelni.
- Azon, hogy honnan tudták meg a zsaruk, hogy ott van egy marihuána „gyár” – mondta végül.
- Nem biztos, hogy tudták – rázta meg a fejét Sakura. – Szerintem egyszerűen csak járőröztek, és a levegőben érezték a marihuánát. 
- Tudtam én, hogy ez a küldetés nem veszélytelen – csóválta meg a fejét Hinata. – Na, taposs a gázba, akarok venni egy jó meleg fürdőt.
Sakura elmosolyodott, majd Anko motelje felé tartott, hogy átadják a fegyvereket. Anko elégedettséggel fogadta a hírt, miszerint a küldetés sikeresen végződött, s átadta megérdemelt pénzét a két lánynak. A két lány említette a rendőröket is, de Anko osztozott Sakura véleményén, miszerint csak járőröztek. A küldetésnek ez volt a buktatója, mert égetéskor ellenőriznek a zsaruk, de még mindig biztonságosabb, ha azokon a napokon égetnek, amikor lehet, mintsem akkor, amikor nem lehet. 
- Nyugtalanította a zsarus story, láttam rajta – mondta Hinata, amikor már a kocsiban ültek.
- Lehet, de majd elmondja, ha akarja – felelte higgadtan Sakura. – Engem is nyugtalanít, de egyelőre nem tudunk mit tenni. De feltétlenül beszélnünk kell Kakashival. 
Hinata lemondóan sóhajtott, majd kiszállt a kocsiból, amikor megérkeztek. Sakura beállt a garázsba, míg Hinata kinyitotta a bejárati ajtót, s ment be. 




Hangos kopogás hallatszott egy faház ajtaján. Az étkező asztalnál ülők egyszerre kapták oda fejüket, majd felállt az egyik és az ajtóhoz lépett. 
- Kakashi? – kérdezte döbbenten, amikor megpillantotta az ősz hajú maszkos férfit. Kakashi fürgén belépett a szobába, majd a másik három fiúhoz lépett.
- Mi a baj? – kérdezte Sasori, amikor megpillantotta Kakashi arcán a szorongást. 
- Sietnetek kell, Orochimaru veszélyt észlelt – vágott a közepébe a férfi. 
- Hogy-hogy? – nézett rá értetlenkedve Naruto.
- Anko most küldött ki két embert a hegyre, hogy gyújtsák fel a marihuána ültetvényeit, s Orochimaru jelentést kapott a zsaruktól.
- A zsaruk Orochimarut segítik? – állt fel döbbenten Sasuke. – Az lehetetlen.
- Nem segítik, csak épp most mondták a hírekben, hogy két rendőrt holtan találtak, s minden bizonnyal Orochimaru volt a tettes, ugyanis az a két rendőr kapta az információt, hogy marihuánát égetnek fent. 
A négy fiú összenézett, majd egyszerre álltak fel.
- És most mit csináljunk? – ült vissza vigyorogva Naruto.
- Most azonnal el kell indulnotok, az a fickó bármelyik pillanatban megérkezhet a hotelhez, és nektek kell elvennetek a kocsiját – állt fel Kakashi is.
- De ezt nem értem – rázta a fejét Naruto.
- Nem csodálom – vigyorodott el Sasuke, egy szúrós pillantást kapva barátjától.
- Mit keres az a fickó egy hotelnél, drogokkal és miért nem egyből Orochimarunak viszi? – érdeklődött Naruto.
- Kémeink jelentése szerint az a fickó először benéz a hotelbe, azután megy Orochimaruhoz.
- Nem lenne helyes követni inkább, hogy megtudjuk, hol van Orochimaru rejtekhelye? – kérdezte váratlanul Itachi.
- Honnan veszitek, hogy az a fickó Orochimaru rejtekhelyére megy? – vonta fel szemöldökét Kakashi.
- És te honnan veszed az ellenkezőjét? – érdeklődött Sasori.
- Kémeink jelentése szerint csak Orochimaru és a talpnyalója, Yakushi Kabuto tud a rejtekhelyről. Orochimaru emberei máshova szállítják az anyagot, nem a rejtekhelyre. Orochimaru nem mer kockáztatni, mégis igen gyakran csinálja – vont vállat Kakashi. A fiúk összenéztek, majd ismét a férfire.
- Oké, akkor nyomás – mondta végül Sasuke. Kakashi átnyújtott nekik egy dobozt, jelezve, hogy ezt pakolják be a kocsiba, és az igazi drogot hozzák a házához.
- Minek neked a drog? – kérdezte váratlanul Naruto.
- Nem kell – felelte Kakashi. – A többiekkel átvizsgáljuk, mert szerintünk nem hagyományos drogok, és aztán megsemmisítjük. 
A négy fiú meredten figyelte a férfit, majd végül bólintottak. Kakashi elégedetten elmosolyodott, majd kiment a házból, és utána a négy fiú, akik a garázshoz igyekeztek. Mikor kiálltak, Kakashi neki támaszkodott az ablaknak fél kezével és a fiúkhoz fordult.
- Sietnetek kell! – Ennyit, mondott, majd eltűnt. Itachi sóhajtott egy nagyot, majd rálépett a gázra, s az egyik kisutcán kihajtott a főút felé. 
- Óvatosan – szólt Sasori, majd kényelmesen elterpeszkedett mellette. Itachi elfintorodott, majd rálépett a gázra még jobban, ügyesen kikerülve az autókat. A Berhman Hotel nem volt messze, néhány perc alatt odaértek, s a mellette lévő kisutcában parkoltak le. Sietve kiszálltak az autóból, majd a falnak préselődve leskelődtek. Egy alacsony, kövérkés ember állt az ajtóban, és épp a telefonján beszélt valakivel.
- Hallasz valamit? – kérdezte Sasori, az előtte álló Sasukétól.
- Ha csöndben maradsz, akkor igen – felelte epésen Sasuke. Sasori megeresztett egy fintort, majd tovább leskelődött, s fél füllel hallgatta, hogy Sasuke mit mond. 
- Valami Mr. Goto-val beszél – mondta Sasuke.
- Nem Godo? – kérdezte Itachi. – Kakashi Godót mondott.
- Nem is mondott semmit – ellenkezett Naruto, de három barátja leintette.
- De igen, csak nem figyeltél – nézett rá Sasori.
-… rendben, Mr. Godo, meg van beszélve, jöjjön csak. Ja, hogy már itt van, annál jobb – nevetgélt fennhangon a férfi. A négy fiú sokatmondó pillantást váltott. Ekkor megjelent egy fekete BMW és leparkolt a férfi előtt.
- Üdvözlöm Mr. Godo – biccentett a férfi.
- Jó napot Mr. Joshuya – viszonozta a gesztust Godo. – Ha nem bánja, leparkolnám az autóm a garázsban.
- Ugyan dehogy – legyintett Joshuya és bement a hotelbe, amikor Godo elhajtott a parkolóba. A négy fiú megvárta, míg Godo bement a hotelbe, s csak azután mentek le parkolóba, ahol csupa milliókat érő autó volt.
- Na, gazdag pojácák a láthatáron – dörmögte Naruto. 
- Én és Itachi megyünk ki őrködni, ti ketten cseréljétek ki az anyagot – mondta Sasori és már el is tűntek. Naruto és Sasuke összenéztek, majd elindultak az imént látott fekete BMW felé. Egyből meg is találták, bár a rengeteg autó között nehéz volt észrevenni. 
- Na, nézzük – dörzsölte össze tenyerét Naruto, majd egy kis csipesszel felnyitotta a csomagtartót.
- Most sem kellett csalódnom a betörési képességeidben – vigyorodott el Sasuke, majd lerakta a dobozt a földre, ami eddig a kezében volt, s most elkezdték kipakolni a kocsiból a drogot. Itachi ekkor küldött egy figyelmeztető SMS-t, de a fiúk szerencsére épp most pakolták a csomagtartóba az anyagot, amit Kakashi adott. Nem tudták, hogy mi volt az, de Kakashit ismerve nem is akarták megtudni. Ekkor két alak közeledett futva hozzájuk, nevezetesen Sasori és Itachi.
- Gyorsan, most jön le, bújjunk el – mondta Sasori és bevetette magát a sarokban álló Subaru mögé, s mellé Itachi. Sasuke és Naruto a szemközti sarkot célozták meg, ahol egy Porsche állt. Ekkor egy magas, sovány arcú fiatalember jött le a parkolóba. Arca higgadtságot, de ugyanakkor szorongást tükrözött, s szemei alatt húzódó karikák kimerültségre utaltak. Talán Orochimarunak való szállítás okoz fáradtságot? – kérdezte magától Sasuke, s szemeit kissé összehúzta, amint a férfit figyelte, aki nem lehetett más, mint Godo. Autójához ment, majd beszállt és kihajtott a garázsból. Mikor a fiúk biztosra vették, hogy már messze jár, felálltak és a droggal megrakodva, kimentek a garázsból, de autójukhoz menve, megkerülték az épületet. 
- Egek, ez csak egy hajszálon múlott – dörzsölte meg homlokát Itachi. – Jó volt fiúk.
Az autóhoz érve, berakták a drogot a csomagtartóba és bepattantak a kocsiba és Itachi rálépett a gázra.
A házuk előtt Kakashi várakozott, a fiúk nem kisebb meglepetésére.
- Hát, te meg? – kérdezte Naruto, amikor kiszálltak az autóból. 
- Jöttem titeket tájékoztatni - felelte a férfi, és udvariasságból biccentett egyet a négy fiúnak, akik viszonozták a gesztust. – De térjünk a küldetésre. Sikeres volt?
- Igen, itt van az anyag – mutatott a csomagtartóra Sasori, mire Kakashi elégedetten elmosolyodott. 
- Nagyszerű. Pakoljuk át az én autómba! – Kakashi egy szürke Toyotára mutatott, s mikor a négy fiú bólintott, elkezdték átpakolni a drogot a kocsiba. Miután végeztek, Kakashi egy nagyot sóhajtva a fiúkhoz fordult.
- Jobb lesz, ha bemegyünk – mutatott a házra, s Itachi előre ment, hogy kinyissa az ajtót. A vendég beinvitálása után leültek a kanapéra, s a férfi belekezdett mondanivalójába. 
- A következő küldetéseteket is nálam teszitek le, de csak Itachi és Sasori. Sasukénak és Narutónak más dolga lesz, mégpedig összeismerkedni az új társukkal – mosolyodott el. Sasuke és Naruto összenézett.
- Máris megkapjuk? – kérdezte hitetlenkedve Naruto. – Azt hittem várunk pár napot.
- Nem vagytok kezdő játékosok, nem lesz baj belőle, ha most ismerkedtek meg velük – somolygott Kakashi, mint aki roppantul élvezi a helyzetet.
- Én rosszat sejtek – csóválta meg a fejét Sasori.
- Miért? – hökkent meg Kakashi.
- Azért, mert csak akkor szoktál ilyen fejet vágni, ha valami megdöbbentő dolog van – felelte a fiú. – Szóval, vagy ismerjük az illetőket, vagy nem tudom. 
Kakashi nem válaszolt. 
- Holnap reggel 6-kor indultok az utcai bandák beszélgetésére – fordult Itachihoz és Sasorihoz. - Én később fogok odaérni, de ott lesz jó pár banda tag, arról ismerhetitek fel őket, hogy a csuklójukra egy pánt van helyezve, amin egy furcsa levél szimbólum található. Ők tudnak rólatok, ha észrevesznek titeket, vagy integetnek, vagy odamennek hozzátok. Nem kell mást csinálnotok, mint figyelni a megbeszélésen és leállítani az embereket, ha kitör a bunyó.
Itachi és Sasori egymásra néztek, majd ismét Kakashihoz fordulva, bólintottak. A férfi elégedetten elmosolyodott, majd Sasukéhoz és Narutóhoz fordult. 
- Holnap reggel 7-kor találkozunk a raktárunknál, tudjátok, hogy hol van – nézett rájuk és a két fiú egyszerre bólintott. – Helyes. Ott lesz az a két ember, akik majd a társaitok lesznek. 
A két fiú ismét bólintott, mire Kakashi elmosolyodott.
- Ott találkozunk, és ne késsetek – emelte fel mutató ujját. Sasuke és Naruto megint bólintott. Kakashi ekkor felállt, majd egy köszönés kíséretében kivonult a házból.


 "Képtelenség. Rosszul érzed magad, amikor a lebukás szélén vagy, de, hogy titokban bukj le..." 

 

  Kopogtattak az ajtón, s erre a szobában tartózkodó két ember is felfigyelt. Az egyik felállt, majd sietős léptekkel az ajtónál termett és kinyitotta. Kakashi állt az ajtóban.
- Szervusz Hinata – biccentett. Hinata viszonozta a gesztust, majd utat engedett vendégének, aki erre belépett a szobába. Körülnézett, majd rámosolygott a szobában ülő másik lányra, nevezetesen Sakurára. 
- Hello Kakashi – emelte fel kezét Sakura, majd felállt. – Hozhatok neked valamit?
- Nem, köszönöm – intette le Kakashi, majd leült az egyik fotelbe. Sakura és Hinata a mellette lévő kanapén foglaltak helyet, s most várakozóan rápillantottak a férfire.
- Nem kaptok küldetést, megnyugodhattok – rázta meg a fejét Kakashi. – Csupán annyit szeretnék, hogy holnap reggel 7-kor legyetek a raktárunknál, be akarok mutatni nektek valakit, azaz valakiket.
Sakura és Hinata összenézett.
- Kiket? – kérdezték egyszerre.
- Azt majd ott – legyintett Kakashi. – És majd ott mondom el, hogy miért is kell őket megismernetek. 
A két lány bólintott, ami Kakashit elégedettséggel töltötte el, majd felállt, s egy köszönés kíséretében elhagyta a házat.
- Egek, minek kell megismerkednünk még több emberrel? – temette arcába a kezét Hinata, mire Sakura csak megrándította a vállát.
- Lehet, hogy fontos emberek – nézett barátnőjére. A lány nem válaszolt, csak feldöcögött az emeletre, majd egy hangos ajtócsapással bement a szobájába. Sakura nagyot sóhajtva dőlt hátra, majd bekapcsolta a tévét. 
-… égettek a 6-os főút menti hegyen, a rendőrség szerint marihuána ültetvények voltak… - mondta a hírmondó nő. Sakura arcára mosoly szökött, majd kényelmesen elterült, s hallgatta a híreket. A rendőrség jól következtetett, gondolta magában. – De fogalmuk sincs róla, hogy kié az a hely. Talán még a hullák alapján sem tudják kideríteni. Sakura felnevetett, majd miután abbahagyta a tévénézést, Hinata után ment. Fáradtan huppant le az ágyra, majd pár perc múlva, elkapta az álom. 




   Másnap reggel fáradtan ébredtek a ház lakói. Felkeltek az éjszaka közepén, ugyanis pár idióta, részegen heverve feküdt az ajtajukban, és énekeltek valami ismeretlen dalt. A két lány pipacspiros fejjel ment le a nappaliba, s onnan ki az ajtón, de egyből megtorpantak. Az ajtóban öt férfi fetrengett, egy-egy borosüveggel a kezükben és valami dalt énekeltek, természetesen hulla részegen. Sakura és Hinata egymásra nézett, majd ismét a férfiakra.
- Hello cicababák, akartok egy kicsit szórakozni? – állt fel kicsit ingadozva az egyik férfi. Hinata felnyögött, Sakura viszont elmosolyodott.
- Igen – felelte habozás nélkül, ezzel elérve, hogy mindenik kidülledt szemekkel nézett rá.
- Sakura… - kezdte volna el Hinata, de barátnője leintette, majd ágyékon rúgta a férfit, aki kiejtette a borosüveget a kezéből és összerogyott. Sakura arrébb rúgta, így most elgurult a lépcsőn. 
- Te kis ribanc – állt fel egy másik, majd elindult a lány felé. Sakura lekevert egyet a férfinak, aki emiatt megtántorodott és lezúgott a lépcsőn. Másik három férfi dühösen kezdte el méregetni a két lányt, majd az egyik Sakura tokra után kapott, de ekkor egy lövés dördült, még sem lehetett hallani. Ekkor azonban a férfi a karja után kapott. Szúró fájdalom hasított bele, s egy forró folyadékot tapintott meg. Hüledezve meredt véres kezére, majd Hinatára. A lány dühösen, fegyvert a kezében tartva állt, melyre hangtompító volt szerelve. A férfi összegörnyedt, majd még erősebben szorította karját. 
- Gyere – érintette meg vállát a másik férfi, s mind az öten elfutottak. Sakura döbbenten nézett barátnőjére, aki most leengedte a fegyvert és viszonozta a pillantást.
- Ezt azért nem kellett volna – suttogta Sakura, mikor Hinata eltette a fegyvert. 
- Bocs – felelte Hinata és bement a házba. – De nézd a jó oldalát, legalább nem fognak velünk kötözködni. Meg aztán, holnap már semmire sem fognak emlékezni. Vagyis nem ugrik majd be nekik, hogy ki lőtte meg.
Sakura felnevetett, majd hulla fáradtan baktatott fel szobájukba. Hinata követte, majd felugrott az ágyára és egy nagy sóhaj kíséretében behunyta a szemét. Viszont sokáig nem jött álom a szemére, ahogy barátnőjének sem. Így jutottunk a ma reggelhez. Nyúzottan, kimerülten keltek fel, de aztán a reggeli kakaó helyre tette őket. Csak most döbbentek rá, hogy a kakaó, sokkal jobb felébresztő, mint a tea. Halvány mosoly kúszott arcukra, majd gyorsan átöltöztek. Fél hét volt, vagyis el kellett indulniuk a raktárhoz. Sakura kiállt a kocsival, míg Hinata bezárta az ajtót, majd mikor a lány beült Sakura mellé, elindultak. A raktár 15 percre volt a háztól, s mikor ezek a percek leteltek, Sakura megállt egy barnás épület előtt, ami a domb tövébe volt építve. Kiszálltak a Lamborghiniből, majd elindultak a raktár felé.



- Itachiék már elmentek – közölte Sasuke Narutóval, amikor megpillantotta barátját, amint az emeletről lépkedett le. Naruto bólintott, majd fogta a kávéját és egyből megitta. 
- Á, ez forró – kiáltotta és elkezdett körbe-körbe futni. Sasuke csak megcsóválta a fejét, majd megitta a maradék kávéját és felállt.
- Gyere, Naruto mennünk kell – mondta. Milyen szerencse, hogy felöltözött, mert akkor tuti, hogy soha nem indulnánk el, gondolta magában, majd leütötte a szőkét, amikor még mindig rohangált. Naruto fájó fejét dörzsölgette, miközben kivonult a házból. Sasuke, miután bezárta az ajtót, a garázshoz ment. Itachi itt hagyta az autóját, ugyanis jöttek értük végül. Mos beszálltak az autóba, de egy cetlit is találtak benne:

„Ha összetöröd, kinyírlak! Itachi”

Sasuke megcsóválta a fejét, majd gázt adott és kiállt a garázsból. Naruto beszállt mellé, majd a cetlire tévedt a tekintete.
- Nocsak, látom Itachi mindenre gondol – vigyorodott el. Sasuke is elvigyorodott, majd elhajtott az említett raktár felé. Hamar odaértek, majd mikor kiszálltak az autóból észrevették a dombot, amibe a barnás épület volt építve. Naruto és Sasuke egyből odament, majd az ajtót kinyitva, beléptek. Sötét folyosóra értek, amit csak a falakon lévő gyertyák világítottak narancsszínűre. A folyosó végtelenül hosszúnak nézett ki, de itt-ott befordulókat pillantott meg a két fiú. Tettek előre néhány lépést, s nem sokkal azután egy kereszteződéshez értek.
- Én megyek erre – mutatott balra Sasuke. – Te menj arra.
- Biztos, hogy jó ötlet szétválni? – kérdezte Naruto.
- A hangunk visszhangzik – bólintott a fiú. – Ha kiáltasz, hallani foglak. 
Naruto bólintott, majd futva elindult a folyosón. Sasuke is befordult balra, majd minden ajtó mögé benézett, remélve, hogy a végén rábukkan Kakashira, de eddig nem ért el túl sok eredményt. Az ajtók mögött hatalmas szobák terpeszkedtek, amikben polcok, vagy üvegketrecek sorakoztak. Dobozok, fegyverek, ruhák álltak mindenhol, de mielőtt Sasuke megfigyelhette volna őket, tovább szaladt. Biztosra vette, hogy ezekben a percekben Naruto is a szobákat nyitogatja. De leginkább bátyján és Sasorin gondolkodott. Nagyon szerette volna tudni, hogy mi történik a gyűlésen, de tudta, hogy nem mehet most oda. A folyosó végén bekanyarodott jobbra, ahol egy fekete hajú fiú állt. Nem ismerte fel, de mégis közelebb ment hozzá. 
- Hé – kiáltotta, de ekkor robbanás rázta meg a helyet. Érezte, hogy a nyomás a falnak csapja, de aztán az is átszakadt. Még egy falnak csapódott, majd egy hirtelen jött fénnyel kísérve, a földre esett. Óvatosan feltápászkodott, s megpillantotta maga mellett Narutót. 
- Te meg mit keresel itt? – kérdezte halkan.
- Utánad jöttem – felelte Naruto és felsegítette Sasukét. A fiú egyből az előttük álló fekete hajú fiúra nézett, akit a folyosón látott. Szemei feketék voltak, akárcsak neki. Narutónak és Sasukénak egyből feltűnt a csuklójára helyezett pánt, amin egy levél szimbólum volt mintázva. 
- Te velünk vagy? – kérdezte Naruto.
- Ti velünk vagytok? – nézett rájuk a fiú. Sasuke és Naruto bólintott. – A nevem Sai.



Sakura és Hinata egyből kiszúrta a szürke autót, ami a rejtekhely előtt parkolt.
- Ez tuti azoknak a kocsija, akikkel találkozunk – találgatott Hinata és Sakura bólintott. Együtt beléptek a raktárba, majd futva indultak el a szemközti folyosón. Benyitottak a legutolsó szobába, ahol Kakashi terpeszkedett egy kanapén.
- Á, látom megérkeztetek – mosolyodott el. – A többiek még nem.
- Pedig kint áll a kocsijuk – vont vállat Hinata.
- Akkor eltévedtek – vont vállat Kakashi és felállt.
- Chö, szánalmas – fordította el a fejét Sakura.
- Nem kell mindenkit lebecsülni Sakura – csóválta meg a fejét a férfi és kiment a szobából. Elindultak a folyosón visszafelé, majd egyszer csak megtorpantak. Hatalmas robbanás rázta meg a raktárt, s Kakashi, Sakura és Hinata egyből kapcsolt. Futni kezdtek a hang iránya felé, bár a visszhang miatt nem tudták pontosan behatárolni a hangot. De szerencsére jó irányba haladtak. Az folyosó vége le volt rombolva, a nap megvilágított a fal halványlila színét, melyen oválisok húzódtak. Kakashi, Sakura és Hinata a folyosó végére kezdett futni. Elől Sakura ment, s ő ért ki így a leghamarabb. Dühösen meredt Saira, majd lefékezett mellette, s lihegve fúrta szemeit a fiúra. Hinata és Kakashi és utolérte, akik közül a férfi Sasukéra és Narutóra emelte a tekintetét.
- Sakura? – szólalt meg hirtelen Sasuke és az említett megdermedt.
- Hinata? – csatlakozott Naruto. Hinata megpördült tengelye körül, hogy egyenesen a fiú égkék szemébe nézhessen. Sakura lassan oldalra fordította a tekintetét, hogy megfigyelhesse a fiút. Szája tökéletes „O” formát öltött, amint megpillantotta a döbbent Sasukét és Narutót.
- Hát ti? – nyögte végül.
- Kakashi – fordult Naruto a férfi felé. – Ők azok, akiknek be akarsz mutatni? 
- Igen – bólintott Kakashi. – De amint sejtettem, ismeritek egymást. Sasuke, Naruto, ők lesznek a társaitok.
- HOGY MI? – akadt ki a két lány. 
- Ezt most nem mondod komolyan? – hüledezett Sasuke. – Ők ketten?
- Ne becsülj alá szépfiú – sziszegte Sakura, mire Sasuke kajánul elmosolyodott.
- Nem becsüllek alá csinibaba – nyomta meg a csinibaba szót. Sakura dühösen kezdte el méregetni, majd Kakashihoz fordult, amikor megköszörülte a torkát.
- Öhm – kezdte el. – Csapat változtatások történnek. Lányok, tudom, hogy ti leginkább egyedül dolgoztok, s ez már veszélyes. Hinata megkapja Narutót társnak, Sakura pedig Sasukét. Ezentúl velük mentek küldetésekre és nincs ellenvetés – mondta, amikor meglátta Sakura tiltakozó arckifejezését. 
- Nem mehetek egyedül küldetésekre? – akadt ki végül. Kakashi megrázta a fejét.
- Állandó társatok lesz, segítséget nyújtanak – magyarázta.
- Nekem nem kell segítség – csattant fel Sakura.
- Fejezd be Sakura, Kakashit úgysem tudod meggyőzni – legyintett Hinata.
- Téged ennyire hidegen hagy ez az egész? – förmedt rá barátnője.
- Engem nem érdekel, hogy ki a társam – vont vállat Hinata. Naruto elvigyorodott, majd összenéztek Sasukéval. 
- Nekünk tökéletesen megfelel ez az álláspont – tárták szét karjukat, mire Sakura megkövülten meredt rájuk. Na, ne, gondolta magában. Könyörgő tekintettel meredt Kakashira, de ő nem reagált. Továbbra is meredten figyelte a két fiút, majd halvány mosoly csúszott ajkaira –igaz, azt nem láthatták, maszkja eltakarta fél arcát-, majd a két lányra nézett.
- Kitűnő – szólt könnyedén, s a két lány hátán végigfutott a hideg. – Akkor már indulhattok is az első küldetésetekre. 
- Máris? – akadt ki Hinata.
- Szerintem viccel – jegyezte meg Sasuke.
- Elmés megállapítás – epézett Sakura, ezzel kihívva egy kaján mosolyt a fiúból. Egek, hogy törölném le azt a vigyort a képedről, gondolta Sakura, majd dacosan elfordította a fejét.
- Nyugi, tényleg vicceltem – emelte fel védekezésképpen a kezét Kakashi. – De, hogy jobban megismerjétek egymást, egymásnál kell aludnotok. 
- MI? – akadt ki a négy fiatal. 
- Sasuke megy Sakuráékhoz, Hinata Narutóékhoz – vont vállat vigyorogva a férfi.
- Azt már nem – rázta a fejét Sakura, miközben folyamatosan hátrált. – Nincs semmi bajom Sasukéval, de, hogy egy napra össze legyek zárva vele…
- Miért, mi baj van azzal? – kérdezte Sasuke ártatlanul. 
- Hát… - Sakura habozott.
- Lényegtelen – legyintett Sasuke, majd Narutóval a két lányhoz sétáltak. 
- Holnap megyek mindkét házhoz, készüljetek – emelte fel mutató ujját Kakashi, majd intett, hogy elmehetnek. A négy ember egyszerre lódult meg és mentek ki az épületből.
- Mit keresel itt Sai? – fordult Kakashi Saihoz, akit, látszólag cseppet sem érdekelt, hogy milyen vita dúlt az előbb itt lévő emberek között.
- Yamato küldött, kell egy kis fegyver, megyünk, feltérképezzük a 2-es mellékút melletti hegyeket, völgyeket – felelte Sai. Kakashi bólintott, majd a négy fiatal után ment, Saival a nyomában. 


- Naruto, te vidd haza Itachi kocsiját, de szerintem ne törd össze – mondta Sasuke, amikor kiértek. – Mi meg megyünk a lányokéval ha… egek, ez aztán a pöpec autó.
Sasuke a Lamborghinihez lépett és alaposan megvizsgálta.
- Ejha – vigyorodott el. – Vezethetek?
- Még csak az kéne, hogy a roncstelepen végezzen – rázta a fejét Sakura, majd fogta a kulcsot és beült a kocsiba. – Szia Hinata, aztán ne rosszalkodj! Naruto, ha nem vigyázol, rá kitekerem a nyakad. Sziasztok!
Naruto és Hinata elköszöntek, majd elhajtottak. Sakura várakozóan nézett Sasukéra, aki most ráemelte tekintetét.
- Jössz, vagy maradsz? – mosolyodott el a lány. Sasuke meghökkenve nézett rá, majd beszállt mellé, és elhajtottak. Sakura a szokottabbnál is gyorsabb iramot diktált, mégsem ejtett egyetlenegy karcolást sem a kocsin. Sasuke ezt ámulattal díjazta, olykor-olykor rápillantva a lányra. Sakura előre meredt, de titkon zavarta a fiú, fürkésző pillantása. Haja az arcába hullott, elrejtve enyhén vörös arcszínét. 
- Hogy lehet így vezetni? – töprengett hangosan Sasuke, mire Sakura felnevetett. – Most mi az?
- Csodálkozol? – kérdezte a lány, le sem véve a szemét az útról.
- Egy kicsit – vont vállat a fiú. Sakura ekkor lefékezett a piros lámpánál. 
- Éhes vagyok – jelentette ki, amikor meglátott egy pizzériát.
- Most, hogy mondod, én is – tűnődött el Sasuke és ránézett a lányra. Mikor a lámpa zöldre váltott, Sakura befordult jobbra és megállt a pizzéria parkolójában. A két fiatal kiszállt, majd miután Sakura bezárta az autót, bementek a pizzériába. 
- Ülj le, addig rendelek – mosolyodott el Sasuke, majd a pulthoz sétált. Sakura a sarokban foglalt helyet, majd kinézett az ablakon. Sasuke pár perc múlva leült hozzá és ránézett.
- Mindjárt kész a pizza – mondta.
- Rendben, köszönöm – felelte Sakura, de nem nézett a fiúra. Sasuke egy darabig rajta felejtette a tekintetét, majd kibámult az ablakon. Mit fog ehhez szólni Sasori? Az lesz az első, hogy felhív és leordítja a fejemet, hogy vigyázzak a húgára, gondolkodott el, miközben a szaladgáló gyerekeket nézte. Sakura is őket követte tekintetével, majd felnézett a hegyre, ami ott volt velük szemben. Miért? Miért pont ő? Mit fog ehhez szólni Sasori? – elmélkedett magában, majd Sasukéra nézett, aki épp most állt fel. Vetett egy futó pillantást Sakurára, majd a pulthoz ment, átvenni a pizzát. Egy Hawaii pizzát tett le az asztalra, majd a lányra nézett, akinek az arcán most furcsa kifejezés jelent meg. 
- Ez a kedvencem – vigyorodott el Sakura, majd Sasukéra nézett.
- Sejtettem – mosolyodott el a fiú, mire a lány kérdőn nézett rá. – Sasorinak is ez a kedvence.
Sakura egy kicsit elszontyolodott, de aztán kivett egy szeletet és beleharapott. 
- Ritkán szoktam pizzázni – jegyezte meg, de inkább csak magának. Sasuke nem válaszolt, helyette tovább ette a pizzáját. A pizza hamar elfogyott. Sasuke –akármennyire is tiltakozott Sakura- kifizette az ételt, majd kimentek a kocsihoz. A kocsi –Sakura nagy megkönnyebbülésére- a helyén állt. A lány beült a kormány mögé, míg Sasuke mellé, majd elindultak. Mindketten feszültek voltak egy kissé, bár egészen más okokból, de a vége ugyanaz volt: Sasori. Sakura agya folyamatosan azon kattogott, hogy bátyja így meg fogja tudni, hogy… de mi van, ha ő is azt csinálja, amit ő? Sasuke agyában egyfolytában Sasori hangja kattogott, simán elképzelte, ahogyan a fiú leordítja a fejét, hogy vigyázzon a húgára, nem mintha nem vigyázna rá… Talán Sasori nem ellenezné, ha esetleg ők ketten…? Sasuke megrázta a fejét, majd kibámult az ablakon. Hatalmas szántó földek tárultak szeme elé, itt-ott legelésző szarvasmarhákat is megpillantott. A nap erősen sütött, a két fiatal egy kissé hunyorított is. Konohába érve, Sakura egyből saját otthona felé vette az irányt. Mikor odaértek, Sasuke kíváncsian tekintett fel a házra, majd bevárta Sakurát, aki azután előre ment, és kinyitotta az ajtót. Sasukét betessékelte, majd sietve becsukta az ajtót, amikor ő is belépett. A kulcscsomót lerakta a szekrényre, majd levette cipőjét, és Sasukét megkerülve bement a konyhába.
- Na, Kakashi már ide is hozta a cuccomat – döbbent meg a fiú.
- Hogy jutott be? – nézett ki a konyhából Sakura. Sasuke megrántotta a vállát, majd leült a kanapéra. 
- Jó kis házatok van – jegyezte meg. Sakura morgott valamit, majd pár perc múlva visszatért két bögrével a kezében. Az egyiket átnyújtotta Sasukénak, majd a hatalmas üvegszekrényhez sétált, ami a tévé mellett volt. Elkezdett kutakodni benne, majd egy dossziét vett elő, miközben folyamatosan morgott valamit. Sasuke érdeklődve nézett rá, majd kissé megemelkedett a kanapén, s egyből visszahuppant, olyan lendülettel vetette le magát mellé Sakura. A lány arca kipirult az indulattól, majd lapozgatni kezdet a dossziékban.
- Ööö… - kezdte volna el Sasuke, de Sakura csendre intette. A fiú konokul hallgatott, de szemeit nem vette le a lányról. Olykor-olykor a dossziékra esett a tekintete, amikben képek és iratok voltak. Sasukén úrrá lett a kíváncsiság, közelebb hajolt Sakurához, hogy belekukkanthasson a dossziéba, mire a lány ránézett. Fejük összekoccant, s pár perc múlva vizes ronggyal hűtötték homlokukat.
- Hogy lehet ilyen rohadt kemény fejed? – préselte ki fogai között Sakura.
- Kellett neked rám nézned – vágott vissza Sasuke és hátradőlt a kanapén.
- Kellett neked olyan közel hajolni. Mit akartál? – nézett rá a lány.
- Megnézni mi van abban a dossziéban – vont vállat a fiú. Sakura összehúzta a szemeit, majd ismét kezébe vette a dossziét és odaadta Sasukénak. A fiú értetlenkedve nézett rá, majd mikor a lány egy „Nyisd már ki!” pillantást vetett rá, kinyitotta. Lapok voltak benne, belefűzve a dossziéba, s a lapokon írások és képek, különböző emberekről.

"Célpontok"

Sasuke, homlokát ráncolva olvasta el a feliratot.
- Célpontok? – nézett rá Sakurára.
- Kakashi nem beszélt erről? – vonta fel szemöldökét a lány. Sasuke megrázta a fejét.
- Még nem.
Sakura sóhajtott egy nagyot, majd ujjával az egyik arcképre bökött. Egy sovány és hófehér arcú, fekete hajú férfit ábrázolt a kép, amire mutatott.
- Orochimaru – előzte meg Sasuke.
- Pontosan – bólintott Sakura. – Úgy látom hallottál róla. Első számú célpont. A célpontok alatt, ne azt értsd, hogy embereket gyilkolunk. Ha tovább lapozol, láthatod, hogy a célpontok többsége épület, vagy egyéb ilyen dolog. Nem az emberekről szól főként, de az is van.
Sasuke bólintott, majd tovább lapozott. Sok ismeretlen, és ugyanakkor ismerős nevet fedezett fel benne. Itt-ott megállt, és érdeklődve olvasta el a jegyzeteket, amik alá voltak írva. Sakura homlokráncolva fürkészte Sasuke arcát, majd felállt és az ablakhoz lépett. Miért? Miért pont ő? Annyi ember közül válogathattál volna Kakashi, mégis Sasukét küldted el nekem segíteni. Miért? Mi volt az oka? Nekem nem kell segítség ezt te is tudod! – Sakura kikukucskált a függöny mögül, majd megfordult és Sasukéra nézett, aki még mindig a dossziét tanulmányozta. Sakura halványan elmosolyodott, majd ledobta magát a fotelbe, és behunyta szemeit. Sasuke most ráfüggesztette tekintetét, s elmosolyodott a látványon. Egy nagy sóhaj kíséretében becsukta a könyvet, majd odalépett Sakurához. 
- Sakura – szólította meg halkan, de a lány nem reagált. Hogy a francba lehet ilyen gyorsan elaludni? – kérdezte magától a fiú, majd sóhajtott egyet, és ölébe kapta a lányt. Sakura feje Sasuke mellkasának dőlt, úgy vitte fel a fiú. Benyitott az első szobába, majd letette az egyik ágyra. Óvatosan betakarta, majd kiment. Egyenesen a nappaliba ment le, ahol ismét kezébe vette a dossziét és lapozgatni kezdte. Sakurának több külön célpontja is van. Vagy lehet, hogy a bekeretezett alakok nem is azt jelzik? Esetleg végzett már velük. Az nem lehet, hisz a tagok között is van olyan, aki be van karikázva. – elmélkedett, miközben a bandatagokat vizslatta. Igen kevés volt köztük a nő, viszont rengeteg volt a férfi. Sasuke végigfutott mindegyiken, ami érdekelte, abba beleolvasott, majd felállt és visszatette oda a dossziét, ahonnan Sakura kivette, majd visszaült a kanapéra és bekapcsolta a tévét. 



Sasori és Itachi, egy autóban ültek, a hátsó ülésen. Előttük két jól ismert alak ült, két nagyon régi barátjuk.
- Hogy vagytok fiúk? – nézett a visszapillantó tükörből a két fiúra, a kormány mögött ülő vörös hajú fiú. Sasori halványan elmosolyodott, majd kinézett az ablakon.
- Jól – felelte. – Éljük az életünket, bár most félbe kellett szakítani mindennapjainkat egy kis akcióra. 
A vörös hajú fiú elvigyorodott, majd a mellette ülő, ősz hajú fiúra pillantott.
- Mit vacakolsz Hidan? – nézett ismét az útra. Hidan fogcsikorgatva szerelte vadonatúj iPodját, hangosan szitkozódva.
- Ez a szarság nem akar működni – sziszegte. 
- Inkább azzal rontod el, nem? – jegyezte meg Itachi, amikor észrevette, hogy Hidan az ablaknak ütögette az iPodot. 
- Fogd be Itachi! – förmedt rá, de Itachi csak mosolygott. – Pein, baszki, szereld már meg ezt a szart!
Pein felnevetett, de végül gyilkos oldalpillantásokat küldött Hidan felé.
- Ha nem látnád vezetek, és sajnos nem tudok plusz két kart növeszteni, hogy megszereljem azt a vackot – artikulált Pein.
- Miért nem? – értetlenkedett Hidan.
- Mi miért nem?
- Miért nem tudsz növeszteni plusz két kart?
Pein a fejéhez emelte egyik kezét, míg Sasori és Itachi dőlt a nevetéstől. 
- Azért, mert nem arra képeztek ki, hogy plusz két kézzel megjavítsam azt a vackot – epézett Pein.
- Nem is vacak! – csattant fel Hidan.
- De most mondtad – nevetett Sasori, s vele nevetett Pein és Itachi is. Hidan karba tett kézzel meredt előre, és idegesen vizslatta a tájat.
- És, hogy-hogy Konohába jöttetek? – kérdezte végül Pein.
- Kakashi iderendelt minket – vont vállat Itachi. 
- Nem fogjátok megbánni – vigyorodott el Hidan és hátra nézett. – A banda, egyenesen oltári, igaz, hogy vannak zűrök, plusz még a zsernyákok is, de simán le lehet őket szerelni, ha tudod a módszert. Sakuráék ebben a profik.
Sasoriban megállt az ütőér, még Itachi is eltátotta a száját. 
- Haruno Sakura? – kérdezte halkan.
- A francba, elszóltam magam – csapott a homlokára Hidan.
- Ügyes vagy – jegyezte meg Pein.
- A húgom benne van ebben az egészben? – csattant fel Sasori.
- Igen – bólintott Hidan. – Idejárnak a Konoha Highba, de gondolom, azt tudjátok.
- Nekik kell segíteniük Sasukééknak? – kérdezte Itachi.
- Ja, Kakasi említett ilyesmit. Sakura és Hinata azok, akik egyedül dolgoznak, de nehéz nekik elismerni, hogy senki nem dolgozik egyedül. Senki! – mondta Pein. – Sasuke és Naruto azért mennek segíteni nekik, hogy Kakashi ezt tudassa velük, mert az ilyeneket könnyű befolyásolni. 
- De Sakura nem olyan – fortyant fel Sasori. – Ő sosem árulna el minket.
- Pontosan – bólintott Pein. – De Kakashi jobbnak látja rávezetni őket, hogy igenis szükség van társakra. 
- Nem bízik a lányokban? – kérdezte Itachi, mire Hidan felnevetett. 
- Dehogynem, abban a két csajban van minden bizalma – mondta. – Sakura és Hinata… na, ők tényleg belevaló csajok. Mindig száz százalékosan hajtják végre a feladatokat, mert tudják, ha elrontanák, az katasztrófába fulladna. Bár, Sakura szerint az is nagy katasztrófa, hogy minden küldetés után elveszítenek egy-egy autót. 
- Mi? – akadt ki Sasori.
- A mostani autójuk a hatodik – bólintott Pein. Sasori és Itachi döbbenten összenéztek. 
- Ja, bazdmeg, nem tudod, hogy csinálják, de abból az ötből, kettőt felrobbantottak, kettő összetörtek, egy pedig senyved a tenger fenekén – vigyorodott el Hidan. Sasori borzadva nézett rá, majd Itachira.
- Na, ez rosszul érintett téged – vigyorodott el barátja.
- Mert? – érdeklődött Pein.
- Sasori imádja a kocsikat, teljes sokként érte, hogy ilyeneket műveltek vele – nevetett fel Itachi. 
- Na, szép, nem is a húgodért aggódsz? – förmedt rá Hidan. 
- Én még az alatt vagyok – borzadt el Sasori, majd gyorsan előkapta a telefonját és tárcsázott egy számot. – Sasuke? Nem fogok ordibálni, megkíméllek, de ha nem vigyázol a húgomra, kitekerem a nyakadat, megsütöm a tábortűznél, és kiakasztom a szabadságszoborra. Mi? Hogy honnan tudok róla? Akkora pletykafészket még sosem láttál, mint Hidan. Mi? Igen, itt van Hidan, meg Pein is. Mi az, hogy miért nem ezzel kezdtem? Sasuke felfogtad egyáltalán, hogy miről beszélek? A húgomról! Ha nem vigyázol Sakurára kinyírlak és odadoblak a halaknak. Mi az, hogy az előbb még arról volt szó, hogy kiakasztalak a szabadság szoborra? Sasuke, ne baszd fel az agyamat! Mi van?? Ha egy újjal is hozzáérsz, leszedem a fejed és összecsomózom a lábaidat a farkaddal. 
Észre sem vette, hogy az autóban ülők mindegyikét rázza a röhögés. Dühösen csapta le a telefont, majd barátaira nézett.
- Ti meg mit röhögtök? – méltatlankodott.
- Láttad volna az arcodat – nevetett Itachi. – Mint akit most vágtak pofon. 
- Kösz, tudom milyen érzés az, ha pofon vágnak – epézett Sasori.
- Miért… pofon... vágtak… már? – kérdezte Hidan, egy-egy röhögés sorozatot bevetve minden szó után. 
- Ja, Konantól akkora taslit kaptál tavaly – nevetett fel Pein. – Épp hajtok rá most.
- Na, ne, te csajozol? – méltatlankodott Sasori. – Ezt fel kell jegyezni. 
Pein a jobb kezét hátra lendítette, és sértő mozdulatot tett középső ujjával. 
- Mit kapjak be? – kérdezte döbbenten Sasori. 
- A faszomat – sziszegte Pein.
- Tudtam én, hogy langyi vagy – csóválta meg a fejét Hidan. 
- Kuss, mert bőrcsizmát csinálok belőled – ütötte le Pein. Barátja erre kinyújtotta a nyelvét, majd ismét kibámult az ablakon.
- Itt vagyunk – mondta, amikor meglátta a kis tömeget.