Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


La haine cruelle

2011.01.08

    Konoha kapuja nyitva állt. A hideg esőcseppek hatalmas tócsákat alkottak a szabaddá vált területen, még a Nap sem világította meg. Sírt az ég, mint ahogy az elmúlt pár hónapban is. Konoha romokban állt, füstölgő házak, égő roncsok, halottak borították az egykori virágzó falut. De mostanra már csak egy hatalmas roncstelep maradt. 

   Egy férfi sétált az utcán. Arcát vágás nyomok tarkították, ruhája piszkosan, szakadtan lógott testén. Szemében még mindig az a harag parázslott, ami már akkor is, amikor az ellenség belépett Konohába. Hogy hogyan? Azt senki sem tudta. Egyszerűen csak felbukkantak, mintha valaki idevarázsolta volna őket. Életek vesztek oda a hatalmas csata alatt, de mindegyik ninja az utolsó erejéig küzdött. Beleértve Narutót is. Ökölbe szorított kezekkel ült le arra a padra, ami még sértetlenül állt egy fa alatt. Legszívesebben felordított volna tehetetlenségében, hogy a végső pusztulástól nem tudta megvédeni szeretett faluját. 
   Felismerés söpört végig mindkét tagján, ahogyan a szél felé fújta az ismerős chakrát. 
   - Te meg mit keresel itt? – kérdezte kertelés nélkül. Valahol a háta mögött egy gúnyosan vigyorgó férfi tűnt fel. 
   - Tán nem kéne itt lennem? – hallatszódott a felelet. Naruto nem rezzent össze; jól ismerte ezt a hangot, holott már hetekkel ezelőtt hallotta utoljára. Elméjében azonnal felrémlett a hófehér arc a hollófekete hajjal és szemekkel. Kezei egy pillanat alatt szorultak ökölbe. 
   - Minek jössz vissza, ha már elérted azt, amit akartál? – érdeklődött. – Mindent elpusztítottatok… 
   - Még nem értem el mindent – szakította félbe régi barátját. – Még egy valami hátra van. 
   - Mi? – Naruto hátrapillantott a válla felett, egyenesen a férfi sötét szemeibe. – Még is mi lehetett az, ami a nagy Uchiha Sasukénak még nem sikerült? 
Éles gúny ült Naruto mondata végén. Sasuke összehúzta a szemöldökét, gyűlölettel izzó tekintettel meredt riválisára. Pontosan kiérezte Naruto hangjából a gúnyolódást, de nem tudta érdekelni. Most csak egy dolga volt: véghez vinni azt, amiért jött, méghozzá a lehető leghamarabb. A falut eltiporni nem volt a nehéz, és megszerezni sem lesz azt a kincset, ami néhány lerombolt utcányira van tőle. Legszívesebben már most elment volna érte, de ki akarta élvezni azt a látványt, ahogy Naruto elkeseredetten szemléli a kipusztult Konohát. 
   - Egy olyas valami, aminek cseppet sem örülnél – húzta félmosolyra ajkait. Naruto most az először összerezzent. Borzalmas képek lepték el elméjét, kezei remegtek az ingerültségtől. 
   - Hozzá ne merj nyúlni! – sziszegte, a dühtől akadozó hangon. – Ha egy lépéssel is a közelébe merészkedsz… 
   - Akkor mi lesz? 
Naruto nem felelt, Sasuke ellenben szélesen vigyorgott. Nem akarta kivárni a beszélgetés végét. Szemvillanásnyi idő alatt vált köddé, ott hagyva a kétségbeesett Narutót, aki tudta: nem tudja megállítani egykori barátját.
   Más helyen tűnt fel. Naruto lelőhelyétől néhány utcányira, egy még félig megmaradt lakóház erkélyén térdelt, szemét konokul a lenti világra függesztve. A romos utcán sérült shinobik és egyszerű emberek feküdtek egymás mellett, vérző sebekkel ellepve. Közöttük néhány medic ninja szaladt, ellátva sebeiket, hogy el ne veszítsék őket. Sasuke szeme csak egy pillanatra futott végig a tömegen, de az igazi látványt csak az a nő adta, aki most épp minden erejét összeszedve gyógyított egy férfit. Sasuke arcára gúnyos mosoly szökött. Úgy gondolta, nem is baj, ha lefárasztja magát, mielőtt találkoznának. És annak a találkozásnak nem lesznek olyan emlékei, ami a nőben kellemes bizsergést váltana ki. Elnézte a hófehér bőrön a vércseppeket, amik szinte örömmámorral töltötték el. A csapzott haj, az aggodalomtól csillogó szemek, és a remegő végtagok, amivel kötözte a sérült végtagokat, ezek mind-mind fokozták diadalittasságát. A nő végül felállt, izzadság cseppjeit letörölte homlokáról, majd rámosolygott a mellette álló szőke nőre. 
   - Ch – horkant fel Sasuke, majd a következő pillanatban megint semmi jelét nem lehetett látni, hogy egykor ott guggolt azon az erkélyen. 
   A nő házában állt, bent a sötétségben. Csak az utcáról kiszűrődő fény hatolt be az ablakokon, ami megvilágítást adott a ház belsejének rendezettségéről. Sasuke konokul fordította el a fejét, miközben benyitott a szobákba, amik a szemközti folyosón helyezkedett el, s amikor megtalálta a szobát, amit keresett, beosont rajta, s várt. Várt volna akár a végtelenségig is, de nem volt véges a türelme. Ha a nő nem jön, kénytelen lesz utána menni, amit egyáltalán nem akart. Azt szerette volna, ha a nő a két karjával kovácsolt csapdába esik bele, és olyan kiszolgáltatottá teszi magát, ahogyan Sasuke szeretné. A férfi szemei előtt már lepergett a mai este, minden részlet ki volt dolgozva, még az az idióta Naruto sem tudna bezavarni. Talán hiba volt annyi mindent elkotyogni neki, habár lehet, hogy azt hiszi, Hinatával akarja megvalósítani tervét. 
   Sasuke felkapta a fejét, amikor meghallotta a bejárati ajtó csapódását. Az ajtó alatti résen beszűrődött a fény, amikor a ház lakója felkapcsolta az előszobában a világítást. Árnyéka még nem látszódott, de Sasuke bármelyik pillanatban észreveheti, ha a nő közeledik ehhez a szobához. Ismét lejátszotta a jelenetet, ahogy a mai találkozásuk fog zajlani. Gúnyos, de ugyanakkor gonosz vigyor csusszant ajkaira. S akkor az árnyék közeledett, majd az ajtó kinyílt, és egy sötét, női árny lépett be a szobába. Az ajtót nyitva hagyta, de Sasuke azonnal becsukta, amint az érkezett az ágyhoz lépett. Hirtelen dermedt meg, de ennek látszólag semmi jelét nem mutatta. 
   - Mit keresel itt? – kérdezte. Sasuke megforgatta szemeit. Pont, mint Naruto, gondolta gúnyosan. 
   - Mit számít? – vonta fel szemöldökét. A nő összerezzent mély hangjára, és egy pillanatra megremegtek tagjai. Nem ilyen körülmények között akart találkozni régi szerelmével. Főleg, hogy a falut is porrá tiporta már. Haját hátrasimította, majd határozottan fordult a férfi felé. Sasukét örömmel töltötte el a látvány; a sérülések a karján és arcán, szoknyája és felsője szakadtan lógott testén, haja kócos volt. 
   - Nem hiszem, hogy ok nélkül jöttél be a házamba – vonta fel szemöldökét a nő. – Te sosem cselekszel feleslegesen. Feltételezem hát, hogy van valami szándékod. 
Sasuke tett egy lépést a nő felé. A válasz egy bizonytalan hátramenetel volt. 
   - Csak nem félsz tőlem? – vigyorodott el. – Haruno Sakura. 
Sakura összevonta a szemöldökét. 
   - Tűnj el a házamból! – követelte. – Semmi keresni valód itt! Konohát már így is porrá zúztad, a jelenléted még most sem kívánatos a környéken.
Sasuke éles, hideg kacajt hallatott, de Sakura csak feszülten bámult éjfekete szemeibe. Sasuke egy pillanat alatt termett a nő előtt, akinek csak egy enyhe meglepettség futott át az arcán. A férfi szája szegletében gúnyos mosoly ült, miközben közelebb lépett Sakurához, olyannyira, hogy mellkasuk már szinte eggyé vált. Sakura hátrálni akart, de lába az ágyba ütközött. Félelem járta az egész testét, tudta, hogy az ágy közeléből, de főként Sasuke közeléből el kell szabadulnia. Agya vészesen járt a lehetséges kijáratokat keresve, amit Sasuke meg is mosolygott. Mintha megérezte volna a másik félelmét, ami ismét csak örömmámorral töltötte el. Végsőkig akarta kínozni a nőt, csak hogy kielégületlen vágyait orvosolja. 
   - És ha nem? – suttogta. Sakura nagyot nyelt, próbálta kikerülni a férfit, de az konokul elzárta előle a kijáratot. 
    - Engedj el! – jött a következő utasítás, amire Sasuke válasza csak egy gúnyos mosoly volt. – Kérlek! 
A férfi nem felelt, helyette egyre csak tolta az ágy felé. Unták már ezt a macska-egér játékot, főként Sakura. A lehető leghamarabb el akarta innen küldeni Sasukét, de azon nem látszódott, hogy mehetnékje van. Hirtelen lobbant fel benne a düh, és egy szempillantás alatt tolta el magától Sasukét. Szeme káprázott, s a még mielőtt elérhette volna az ajtót, két kéz szorult a csuklójára, háta a falnak csapódott. Fájdalmas nyögés szaladt fel a torkán a hirtelen jött lökés miatt, és riadtan nézett fel Sasuke dühös tekintetébe. 
   - Azt hiszed, hogy el tudsz futni? – sziszegte. – Hát nem! 
Sakura ezt tudta jól, attól a pillanattól kezdve, ahogy az Uchihába futott a saját szobájában. Már csak azt nem tudta, hogy mit akar tőle egykori csapattársa, merthogy semmi jót, abban biztos volt. 
   - Mit akarsz tőlem? – Szinte kétségbeesetten mondta ezt ki, ami Sasukéból egy diadalmas mosolyt csalt ki. Érezte, ahogy a nő remeg a két karja közt, ez jelentette számára a legnagyobb boldogságot. Mások szenvedésének látványa éppolyan mozgatója volt, mint az, hogy meg akarta ölni Uchiha Itachit. Tulajdonképpen nem is értette, miért pont Sakura kell neki, de valahogy még is úgy érezte, ő az, aki úgy tudja megadni mindazt, amit már hónapok óta igényel, hogy teljes mértékben eljusson odáig, ahová mindig is szeretett volna. 
   Nem érdekelte a szerelem. Nem érdekelte, hogy ezzel örökre eltiporhatja Sakura önbecsülését, az sem érdekelte, hogy ezzel esetleg fájdalmat okoz a nőnek. Észre sem vette, hogy már egy ideje lehajtott fejjel áll Sakura előtte, míg a nő szinte kővé válva mered előre. Ideje cselekedni, gondolta, felhördülve az élvezettől. Egy szempillantás alatt nézett a nő smaragd tekintetébe, ami mintha egy kicsit kijózanodott volna. 
   - Mire készülsz? – kérdezte rémülten, most először megmozdulva. Sasuke nem felelt, helyette az irányítást rábízta a testére. Sakura kezeit még mindig erősen szorította, majd lassan a nő nyakába temette az arcát, magába szippantva annak kellemes illatát. Mert kellemes volt, még neki is, és ezen ő lepődött meg a legjobban. Sakura szíve irtózatos gyorsaságot vett fel, mikor megérezte a férfi felhevült testének belső bizonyítékát. Először csak apró csókokat kapott a nyakára, mígnem azt felváltotta Sasuke nyelve, s egyre csak falta a nyakát. Legszívesebben felnyögött volna az élvezettől, már így is hatalmas önfegyelemre volt szüksége, hogy ne essen neki itt és most Sasukénak. Még mindig nem volt fogalma róla, mit akar a férfi tőle, de kezdte megrémíteni a másik szokatlan viselkedése. 
   - Fejezd be! – préselte ki fogai között indulatosan, mire Sasuke belekuncogott a nyakába, majd egy pillanatra elvált tőle. 
   - Nem tehetsz ellene semmit! – sziszegte. Tekintetük szorosan egymásba kapcsolódott, Sakura érezte, hogy most fogyott el az Uchiha türelme. Szinte jött a pokol. Sasuke abban a minutumban neki esett, ahogy Sakura a bizonytalanság legkisebb jelét is felmutatta. Ajkukat mintha mágnes vonzotta egymásnak, úgy pattantak össze. Idegeik már a fonal legvégén táncoltak, s Sakura hiába ellenkezett. Sasuke jóval erősebb volt nála, és ez a csók ripityára törte az ellenállását. Hisz oly’ finom csókot kapott! Sakura védőbástyái egy pillanat alatt törtek darabjaira, és szinte hevesebben viszonozta a férfi gesztusait. Megint vesztett. A Sasuke iránti vágy felülkerekedett józan eszén, ami csak azt sugallta, hogy ne adja meg magát, azonban a szíve csak őt kívánta, és ez ellen nem tehetett semmit. Sasuke minden egyes porcikáját kívánta, s ezt fordítva is állt. A férfi szinte megőrült a nő iszonyatos hevessége miatt, hatalmas önkontrollra volt szüksége, hogy ne teperje le egyből. Szépes, lassan akarta eltölteni a mai estét. Ki akarta élvezni a pillanatokat, és csak magára gondolt. Sakura egyáltalán nem is jutott az eszébe.
   Unta már az egy helyben álldogálást és azt, hogy karjai csupán csak a falat támasztják, Sakurától elzárva a menekülési lehetőségeket. Cselekedni akart, hisz magának azt ígérte, hogy minél hamarabb túl lesz ezen, de most… Sakura alaposan rátett egy lapáttal a határozottságára. Most már csak arra vágyott, hogy a nővel egyek legyenek egy pillanatra, az idő már nem is érdekelte. Ha már úgysem találkoznak többet, akkor élvezzék ki az együtt létet. Gúnyos mosoly szökkent arcára, mikor ajkaik hirtelen elváltak, s felkapta az ölébe a nőt. Sakura szinte reflexszerűen zárta körbe a férfi csípőjét két lábával, oly’ szorosan, mintha soha többé nem akarná elengedni. Minden porcikájuk sajgott már az elfojtott érzelmektől, csak tippelni lehetett, hogy melyikük bírja tovább. Fehér ujjak szántották fel Sasuke éjfekete hajtömegét. Sakura ujjai közül apránként csúsztak ki a tincsek, visszahullva a többi közé. Sasuke egyre csak a nő derekát ölelte át szorosan, keze néha-néha becsúszott a vérvörös topp vagy a szoknya alá. 
   Ajkaik ismét elváltak, és perzselő tekintettel meredtek egymásra. Sakura a vágytól tompuló aggyal hallgatta mindkettőjük heves szívdobogását, mely mintha a visszaszámlált volna. 3…2…1… Sasuke felhördülve szakította el a faltól Sakurát, hogy vele együtt a nő ágyára dőlhessenek. Tekintete lángolt, szinte égette az alatta fekvő kunoichit, de az most már nem ijedt meg. Immáron tudta, mit akar a férfi, és valahogy úgy érezte, hogy eddig is tudta. Csupán csak képtelen volt beismerni az igazságot. Hogy ő akarta-e? Még ő sem tudja. Esze és szíve mást-mást mondott, és ő nem volt képes eldönteni, melyikre hallgasson. Hisz ésszerű lett volna, ha ellöki magától Sasukét, és elmenekül, de ez teljesen képtelenségnek tűnt, mivel a férfi nem csak hogy gyors, hanem erős is, és még a lökés után a karjaiba kaparinthatta volna ismét a törékeny női testet. Sakura megint csak megremegett, ajkaik ezennel elváltak. 
   - Hm – fűzte a helyzethez Sasuke. Szeme diadalmasan csillogott, mikor a nő kiszolgáltatott testére nézett. Már nem sokáig bírta ezt a visszafogottságot. – Látom, az ellenállásod ripityára tört – súgta a fülébe.
Sakura sajnos kénytelen volt neki igazat adni. Nem bírta elviselni, hogy a férfi mindig győz, de nem tudott mit csinálni. Ez van, és kész. Ő már csak egy báb, amit Uchiha Sasuke kedve szerint rángathat, anélkül, hogy minimális ellenállást el kelljen viselnie. Sakura szeméből kigördült egy könnycsepp. 
   - Csak szeretnéd – sziszegte a hirtelen támadt dühétől, és lelökte magáról a férfit. Akaratán kívül vitt chakrát karjaiba, melynek hatására Sasuke a földön landolt. Sakura nem totojázott. Lebukfencezett az ágyról, és az ablak felé rohant. Agya már jóval előrébb járt, és meg sem lepődött, amikor Sasuke bukkant fel előtte. Pontosan erre számított, s átkozta magát ostobaságáért. 
   - Hányszor mondjam még el? – kérdezte ridegen Sasuke. – Nem tehetsz ellene semmit! Hidd el, egyszerűbb lenne, ha hagynád magad! 
   - Azt már nem! – vágott vissza Sakura a kétségbeeséstől eltorzult hangon. 
   - Az előbb még nem ellenkeztél. 
   - Az az előbb volt! 
Sasuke gúnyosan mosolyodott el, majd magához húzta a nőt, és ismét az ágyon voltak. Ajkaik szinte összeértek, tekintetük szorosan összekapcsolódott. Sakura remegett a férfi teste alatt, száját szorosan összeszorította, hogy még véletlenül se viszonozza, ha esetleg megcsókolná. 
   - Senki sem vehet el tőlem! – sziszegte Sasuke a nő fülébe. Sakura tagjai egy pillanat alatt váltak merevvé, miközben riadtan belenézett a férfi szemeibe. Ismét hallotta a visszaszámlálást, majd mikor elérkezett a vég, szorosan összezárta a szemeit. Nem tud ellenállni! – Csak ez visszhangzott a fejében. Túl gyenge Sasukéval szemben, még egy nagyon erős ütést is kivéd. Nem tehetett mást. Halvány reménysugár sem bontakozott ki a csupa rossz mellett, így Sakura kénytelen volt feladni. Néhány másodpercre hunyta le a szemét, mielőtt véglegesen Sasukénak adta volna magát. A férfi ismét nyert. 
   Sasuke már akkor látta a nőn, hogy feladta, mielőtt lehunyta volna a szemét. Hiába, egy Uchiha akarata mindig szent, ezt pedig egy olyan fajta virágszál, mint Haruno Sakura, nem tudja megmásítani. Azonban úgy tűnt, újraépültek a védőbástyák. Sakura szeme izzott a haragtól, és egy füstfelhő kíséretében eltűnt Sasuke alól. Nem mehetett messzire. Chakrája alig volt a gyógyítások miatt, így csak a folyosóig jutott el. Szinte érezte, ahogy kinyílik a szobaajtó, és Sasuke közelít felé. Ő csak tehetetlenül ült a falnak támaszkodva, rettegve a férfitól. Sasuke közvetlen előtte állt meg, s hosszú másodpercekig nézte a földön ülő nőt. Sakura a két térde közé temette arcát, karjait teste mellett pihentette, s nem nézett a férfira. 
   - Miért ellenkezel ennyire? – kérdezte halkan Sasuke. – Tudod, hogy semmi értelme. 
   - Nekem is vannak érzéseim – szipogta Sakura. – Még ha téged nem is érdekel. Elegem van abból, hogy úgy táncolok, ahogy te fütyülsz!
   - Ez az élet rendje. 
Sakura kezei ökölbe szorultak. Az élet rendje? Ő nem akar ilyen életet. Nem akarja, hogy Sasuke teljesen kihasználja őt, hogy sárba tiporja, és kedvére tehessen vele mindent, ami neki tetszik. Azt már nem! 
   Felnézett Sasuke két szemébe, melyek olyan ridegen pásztázták őt, mint még soha. Sakura nagyot nyelt; miért akarja ennyire bizonygatni, hogy semmi nem fog ma este történni? Mert igenis fog! Hisz egy Uchiha akaratát nem lehet félvállról venni. 
   - Az már a legkevésbé sem érdekel, hogy te nem akarod – folytatta Sasuke. 
   - Keress valaki mást, aki hagyja magát – kiáltotta Sakura. – Ne rajtam verj le mindent!
Sasuke arcára gúnyos mosoly húzódott, majd a nyakánál fogva talpra állította a nőt. 
   - Az nem kihívás – mondta. – Amúgy is… csak téged akarlak. Senki mást! 
Sakura ezt még jó néven is vette volna, ha nem épp ilyen helyzetben lennének. Már így is úgy remegett, mint a kocsonya, most még azzal is szembesülnie kellett, hogy Uchiha Sasuke semmi pénzért nem engedné el. Valahogy úgy érezte, több van a háttérben egy puszta szeretkezésnél. 
   - Engedj el! – szólalt meg halkan Sakura. Sasuke nagyot sóhajtott. 
   - Neked tényleg ennyire nehéz a felfogásod? – kérdezte. Sakura elszégyellte magát; szemét lesütötte, a földet pásztázta, nem mert ránézni a férfire. – Hm.
Kezét Sakura állára helyezte, és miután azt megmozdította, tekintetük szorosan összekapcsolódott. Sakura szeme csordultig volt könnyel, de ez Sasukét egyáltalán nem hatotta meg. Épp ellenkezőleg: örült neki, hogy láthatja. 
   Sakura dühösen rántotta a fejét Sasuke kezéből, és felvette a két méteres távolságot. Szeme káprázott a dühtől és a fáradtságtól, nem maradt semmi chakrája. A levegőt szaggatottan szedte, miközben olykor-olykor belenézett a férfi rideg tekintetébe. Látta benne a véges türelmet, hogy hamarosan a poklok poklát fogja megélni, amiért ennyire ellenkezett. Sasukénak azonban épp ez tetszett. Egy kis izgalom, hogy küzdenie kell azért, hogy a nő az övé legyen erre az estére. A falióra hatalmasat kondult. Nincs sok ideje már, hamarosan el kell tűnnie. Egy pillantásával világossá vált Sakura számára is. Nem menekülhet örökké, az Uchiha így is, úgy is rátalál, és lecsap rá. Durvábban a kelleténél, amit egyáltalán nem akart. Apró, szinte beleegyező sóhaj szaladt ki száján, akarata ellenére. A következő percben szemei kitágultak, mikor a lehető leggyengébb érintést megkapta Sasukétól. A férfi fehér ujjai óvatosan szántották fel rózsaszín hajtömegét, arcát és reszkető karjait, majd szorosan magához húzta. Hogy mit gondolhatott most? – Sakura ezt szerette volna a legjobban tudni. Gyűlölte, hogy a férfi arca olyan, mint egy napló: mélyen elrejtette érzelmeit. 
   Ajkaik ismét összeragadtak, amint elszakították egymástól a tekintetüket. Sakura ellenállása minimálisra csökkent, és ezt Sasuke is nagyon jól tudta. A nő remegése immáron alábbhagyott, ebből tudta biztosra Sasuke, hogy Sakura végleg nekiadta magát. Végre azt csinálhatott vele, amit akart. 
   Ajkaik szinte széttépték egymást a kölcsönös hevességtől, pattanásig fokozva ezzel a két személy idegeit. Egyikük sem cselekedett, még Sasuke sem, hisz most azt akarta, hogy a nő irányítson. Maga volt az örökkévalóság, ahogy egymásra várva feküdtek Sakura ágyán, egészen addig, míg Sakura kezébe nem vette az irányítást. Egy erős mozdulattal döntötte hátára Sasukét, s csípőjére ráülve nekiállt kibogozni az ingjéből. 
   Sasuke arcára ördögi vigyor kúszott, mikor az ing a földre került, és Sakurával az ölében felült. Ő nem finomkodott; a nő felsője hangos reccsenés kíséretében hullott a fehér anyag mellé, teljesen használhatatlanná válva. Sakura távoli neszként érzékelte csak felsője sorsát, minden idegszálával Sasukéra figyelt. Tekintetük ismét találkozott. Sakura akár meg is rémülhetett volna attól a tömény vágytól, ami a férfi szemében ült csak is ő iránta, de mégsem tette. Hisz ő is épp annyira vágyott a férfira! 
   Sasuke most már teljes egészében csodálhatta Sakura büszkeségét, melyekre most lecsapott, s úgy kóstolgatta, mint azt az ételt, amit akkor lát először. Sakura feje hátracsuklott, kezeivel görcsösen markolta Sasuke csupasz hátát. Nem bírta sokáig; erős mozdulattal döntötte hátára a férfit, majd nadrágját lehúzva róla, végigcsókolta annak fedetlen testét, egyre lentebb és lentebb. Sasuke teste azonnal összerándult Sakura apró nyelvére, mely szorgosan járt-kelt, felfedezve a legapróbb pontot is. A nő egy pillanatra nézett fel Sasuke arcára, melynek hatására diadalmas mosoly szökött az arcára.
   Sasuke nem bírta sokáig alul; derekánál fogva magára húzta a nőt, majd egy csók kíséretében a hátára fordította. Erős teste szinte összepréselte az alatta fekvő kunoichit, de annak mintha meg se kottyant volna. Hasonló szenvedéllyel csókolt vissza, és hagyta, hogy a férfi lehúzza róla apró nadrágját és szoknyáját. Fejpántja hangos koppanással landolt a többi ruha között, közvetlen ezután egymás szemébe néztek. 
   - Még mindig nem akarod? – kérdezte gúnyosan Sasuke. Sakura felhorkant. 
   - Tudtommal az sem zavarna, ha nem akarnám – vonta fel szemöldökét. Sasuke összehúzta a szemét. Nem akarta, hogy a nő játsszon vele, azt egyedül ő tehette meg. 
   Sokkalta követelőzőbb lett. Hatalmas erővel feszítette szét Sakura ajkait, s miközben nyelvük vad táncot járt, Sasuke keze egyre lejjebb kalandozott a nő testén, egészen a két lába közé. Sakura belenyögött a csókba, amint a férfi keze fedetlen szemérméhez ért. Sasuke követte ajkaival kezének útját, ezzel újabb kéjes sóhajokat kiváltva Sakurából. 
   Ismét csókban egyesültek.
   - Gyűlöllek – sziszegte Sakura. Sasuke arcára gúnyos mosoly szökött. 
   - És? – kérdezte. – Nincs szükségem rá, hogy szeress. Pedig bizony szeretsz!
   - Mire jó ez neked? – nézett rá a nő. 
   - Élvezem. 
   - Én nem! 
   - Dehogynem! Nem tudsz nekem ellenállni!
   - Túl biztos vagy a dolgodban!
   - Látom rajtad, hogy annyira akarod, mint én! 
   - Ch! 
Sakura konokul elfordította a fejét, hogy még véletlenül se nézzen bele Sasuke szemeibe. 
   - Akarlak – súgta a fülébe a férfi, majd lágyan belecsókolt a nyakába. Sakura összeszorította a szemét. Valamennyi ellenvetés maradt még benne, viszont itt fekszenek egymáson meztelenül, nagyon kevés kell már csak ahhoz, hogy beteljesüljön Sasuke akarata… és Sakuráé. Mert ő is akarta, gondolatban már rég szétmarcangolta a férfit. Lepergett előtte a szeretkezés kimenetele, de biztos volt benne, hogy Sasukéban ez teljesen máshogy zajlott le. Mindegy is, gondolta keserűen. Az Uchiha markából úgysem szabadul. 
   Sasuke ránézett a nőre. Kezdett benne erősödni egy érzés; akarta, hogy lássa a nőn a viszonzást. Nem is értette, miért fontos ez neki annyira, hisz Sakura kitárta már magát előtte. Sakura kinyitotta a szemét, és lángoló tekintetét a férfire szegezte. Döntött. Talán még meg fogja bánni, de most itt vannak, csak ők ketten, semmi nem választja el őket egymástól, mégis haboznak. Nem akart vacakolni; megcsókolta a férfit, de úgy, mint még soha. A legtöbb érzelmet vitte bele ebbe a csókba, ami még a férfit is meglepte. Tudatni akarta Sasukéval, hogy akarja, nagyon is. 
   Erős mozdulattal döntötte hátára a férfit, ráülve csípőjére. Sasuke diadalmasan elmosolyodott. 
   - Szerencséd van – sziszegte Sakura. 
   - Inkább csak igazam – vigyorodott el Sasuke. – Nem tudsz nekem ellenállni. 
   - Vagy inkább te nekem? – vonta fel szemöldökét a másik. Sasuke arca elsötétült; meg sem várta, hogy Sakura kezébe vegye az irányítást, és magába vezesse a férfi’ meredező hímtagját. Helyette felpattant a nővel az ölében, és hihetetlen gyorsasággal nyomta őt neki a falhoz. Sakura szemében most először tűnt fel némi rémület. Lábai a férfi csípője köré szorultak, kezeivel erősen szorították a férfi nyakát. 
   - És ha tényleg nem tudok neked ellenállni? – préselte ki fogai között Sasuke. – Akkor mi van? 
Sakura kacéran elmosolyodott, és felvonta szemöldökét. 
   - Nocsak, nocsak! – tűnődött el. – A nagy Uchiha Sasukénak van egyéb érzése a gyűlöleten kívül?
   - Tudnád, milyen testi vágyaim vannak – vigyorodott el a férfi. 
   - Kíváncsian várom!
Sasukénak nem kellett több. Erősen feszítette szét a nő két combját, s belenézett Sakura szemeibe. Az még mindig kíváncsian és ugyanakkor gúnyosan fürkészte őt, szinte nem is reagált Sasuke hirtelen jött cselekedetére. A férfi most vadul csókolta meg, s elmerült a nőben. Erős volt, mely Sakurából nyögést váltott ki, és úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban megfulladhat. Sasuke elvigyorodott – felettébb tetszett neki a reakció, amit hímvesszőjével csalt ki Sakurából. A nő most összeérintette ajkaikat, mintha bátorítaná a férfit, aki cseppet sem késlekedett. Határozott, de ugyanakkor erőteljes lökéseket mért csípőjével, ügyesen koncentrálva arra, hogy még véletlenül se adja a nő tudtára, mennyire élvezi ezt a szeretkezést. Sakura egy pillantásával vagy érintésével az őrületbe kergette. Mellei a csupasz mellkasának nyomódtak, kéjes nyögéseit a fülébe kapta, ami csak még jobban ösztönözte a hevességre. Szinte beledöngölte a falba a nőt. 
   Sakura érezte, hogy fogy az ereje. Érezte magában a keménységet, amint újra és újra elmerül benne, mint valami patakban. Folyt róla a víz, már azzal sem törődött, hogy bele lett passzírozva a falba. Minden erejével Sasukét szorította, holott már rég összeesett volna a kimerültségtől, ha a férfi nem tartaná. Sasuke most ránézett Sakurára. Ereje kifogyóban volt, az utolsó lökéseket mérte a nőre, egészen addig, mígnem felhördülve érte el az élvezet tetőfokát. Arcát Sakura vállába temette, békésen szuszogtak, még azzal sem törődött, hogy a nő elengedi a derekát, és két lábra áll. Sasuke apró csókokat hintett a csupasz, felhevült nyakra, majd ismét felkapta, és vele együtt az ágyra dőlt. Tekintetük ismét összekapcsolódott, egymás ajkait kényeztették puha csókjaikkal, egymást ölelve. Sakura szorosan bújt a férfi karjai közé, mielőtt lehunyta volna szemeit. Úgy érezte, hogy már tényleg nem bírná tovább. Szíve lassanként állt vissza a rendes ütemére. Takaróval fedték el közösült testüket, egyikük sem akarta elengedni a másikat, még Sasuke sem. Újra és újra merültek fel benne a szeretkezés pillanatai, és még annak ellenére is tetszettek neki, hogy valójában nem is így tervezte el ezt az estét. Már csak el kell tűnnie, lelépni innen örökre a csapatával, maga mögött hagyni a kísértő múltat. Hogy arra gondolt-e, hogy mindezt Sakura oldalán kéne? Nem. Eszébe sem jutott, hogy ez a törékeny, gyenge női test valaha is mellette fog állni. Nem volt rá szüksége, már megkapta tőle azt, amit akart, még ha az csak egy puszta szeretkezés is volt. Se több, se kevesebb. Csupán csak jól érezték magukat, ami nem tűnt bűnnek. 
   Sokáig feküdtek így, és amikor Sasuke érezte, hogy Sakura elaludt, kibontakozott annak szoros öleléséből, és el kezdett öltözni. Újra és újra felpillantott az alvó nőre, mint aki attól tart, hogy bármelyik pillanatban eltűnhet. 
   Lassan sétált oda Sakurához, elnézve a békés arcot. Valamely szinten már most hiányzott neki. – Ezt a gondolatot azonnal elzavarta fejéből, de még egy utolsó csókot lehelt az enyhén szétnyílt ajkakra. 
   - Ég veled, Haruno Sakura! – súgta, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt, ott hagyva az alvó lányt, aki még nem is sejtette, hogy arra fog ébredni, hogy régi szerelme végleg elhagyta őt. Nyugalomban és békében, de közben egy hatalmas teherrel, ami az elveszítés fájdalmát hordozza magával. Nem is lehetett tudni, mi ütött a férfibe, de Sakura most már tudta, hogy ez tényleg csak egy puszta szeretkezés volt.

 

VÉGE