Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7-8-9

2011.01.08

 Néha úgy érzem, az álmaim valóságosak. Gyakran megtörténnek, de nem mindig úgy, ahogy én akarom. Valamikor túl jól, valamikor túl rosszul sülnek el. Álmunkban olyan világban járunk, ami csak a miénk. Nem birtokolhatja senki más, senki nem lehet részese, abban a gyönyörben, abban az élményben, amit álmainkban látunk. De amikor álmainkban olyan dolgok történnek, amit legszívesebben elfelejtenénk, olyankor azt érezzük, bárcsak másoknak is lenne ilyen borzalmas álmuk. Az eszeveszett gondolataink nem engedik felfogni azt a tényt, hogy másoknál is van ez így. Csak mi nem vagyunk képesek ezt megérteni, amikor az a megrázkódtatás ér minket, hogy nem vagyunk hajlandóak semmire sem figyelni. De mi is az az álom? A tudósok a mai napig nem tudják megmagyarázni, hogy miért álmodik az ember. Talán a vágyainkat képzeljük álmunkban, vagy a félelmeinket? Az alvás, avagy az álom olyan tudatmódosulás, ahol az emlékezeti képek és a képzeleti képek időlegesen összekeverednek. De miért pont az emlékezetei? Mi van, ha olyan álmodunk, ami meg sem történt velünk? Erre már nem kaphatunk választ. 

Sakura aznap este rosszat álmodott, csak feküdt, míg a fejében összekeveredtek a félelmei. Látta magát, amint a versenyen összeesik, leesik a deszkáról, mert elfelejtette, hogy mit kell csinálnia. Látta az álmában, amint Karin legyőzi, amint elnyeri tőle a díjat, és kárörvendően az arcába röhög. Mocorgott. Egyszer mintha bele is rúgott volna valamibe. Majd felriadt. Verejtékezett. Nem emlékezett az álma minden egyes részletére, de elcsodálkozott magán. Ez csak egy hülye álom, nyugtatta magát. Remegett. Megpróbálta megnyugtatni magát, hogy ez csak egy rossz álom volt. Mély levegőket vett, majd visszafeküdt, arra a puha valamire, amin feküdt. De nem a fotel volt az…

- Sakura! – suttogta valaki. Kinyitotta a szemét, majd Sasukéval találta szemben magát. Egy darabig nézte a mosolygós fiút, majd felült. Egész végig Sasukén feküdt. Mikor erre rádöbbent tűzpiros lett a feje, majd felállt. Lépett egy lépést hátra, mire hanyatt esett. 
- Ne!! Anyu kérlek ne! Még korán van! – motyogta Naruto. Sakura a földön ült, majd ránézett az órára. Fél kilenc. Amilyen gyorsan csak tudott felugrott, és rohant a konyhába, reggelit csinálni. Sasuke csak döbbenten nézett utána. Tekintetét végig járatta a társaságon, és halványan elmosolyodott, majd visszafeküdt a földre. 

Tíz perc múlva egy lány viharzott be a nappaliba és elkiáltotta magát:
- ÉBRESZTŐ! KILENC ÓRA! – kiáltotta. 
- Jesszusom, mi történt? – ült fel riadtan Hinata. Sakura az órára, majd az asztalra mutatott. 
- Reggel van? Kilyukad a gyomrom! – panaszolta ásítva Shikamaru. Sakura egy grimaszt küldött neki, majd kiment a nappaliból. A többiek lassan ébredeztek. Gaara egy jót nyújtózkodott, majd odasétált az étkező asztalhoz.
- Mi a kaja? – kérdezte. 
- Krumplipüré fasírttal – jött a válasz a konyhából. 
- Vagyis szomorúfűz – jegyezte meg Neji. Mindenki rápillantott, de ő csak lustán nézett vissza rájuk. – Most mi van? 
- Mi az, hogy szomorúfűz? – kérdezte Tenten. Neji csak egy nagyot sóhajtott, kiszedte a részét, majd egy nagyot harapott a fasírtba.
- Fasírt, azaz fa sírt. Tehát szomorúfűz – adta meg a magyarázatot, miután lenyelte a falatot. Nagyot sóhajtott, amikor barátai 2 percig megállás nélkül röhögtek, vagyis majdnem mindenki. Naruto a homlokát ráncolta.
- Pedig ez már nagyon régi vicc. Mit nem értesz rajta Naruto? – kérdezte Neji. Naruto ránézett, majd a barátaira is. Azok csak értetlenkedve néztek rá. 
- Mi az, hogy szomorúfűz? Mi köze a fa sírtho… ? – Naruto itt elakadt. Egy ideig tátott szájjal ült, majd kitört belőle a nevetés, amit akár vonyításnak is lehetett volna nevezni. Barátai egy emberként csaptak a homlokukra.
- Köszönöm Istenem! – motyogta Gaara. 
- Te jó ég, Naruto! Ne menjél el katonának! – kiáltotta ki a konyhából Sakura.
- Miért? – nézet fel az Uzumaki. Sakura tálcával a kezében visszatért, lerakta az asztalra, majd a rajtuk lévő poharakba üdítőt töltött. 
- Mert, mire rájössz, hogy az ellenséget lelőni kell, addigra meghalsz – mondta egy halvány mosollyal. Barátai erre is elkezdtek röhögni, mire Naruto csak egy sértődött grimaszt vágott Sakura felé, de ő se tudta megállni mosoly nélkül. Abba hagyták a nevetést, amikor Ino kijelentette, hogy enni akar. Leültek az asztalhoz, és elfogyasztották a reggelit.
- Mitől vagy ilyen bánatos Sakura? – kérdezte Hinata.
- Rosszat álmodtam, meg ma lesz a verseny – sóhajtott a lány. Kevés dologban volt biztos, de abban igen, hogy barátai aggódnak érte és, hogy meg kell nyernie ezt a versenyt. Minden áron. 
- Hú, tényleg! Ma lesz a verseny. Egyed azt még meg, és megyünk edzeni! – állt fel Temari. Felkapta az üres tányérokat, kivitte a konyhába, azt elmosogatta, és visszament Sakura tányérjáért is. Utána a lányok felmentek a szobájukba – Sakura kivételével, mindenki a bőröndjével -, hogy átöltözzenek. 
Ino egy halványlila rövidnadrágot vett fel egy fehér toppal és egy fehér edzőcipővel, aminek az oldalán egy lila csík húzódott. Tenten egy zöld halász nadrágot vette fel, amit egy fekete övvel dobott fel. Felülre egy szintén zöld pánt nélküli felsőt vett fel, a nyakába pedig egy szív alakú medált rakott. Egy strandpapucsot vett fel, amin zöld virágok voltak. Temari egy fekete pólót húzott, amin a saját neve szerepelt és egy fehér térdnadrágot, aminek mindkét oldalára fekete virágokat hímeztek. Hinata egy egyszerű kék toppot vett fel, egy halványkék miniszoknyával és egy kék balerinacipővel. Haját egy kék hajgumival lófarokba kötötte. Sakura a szörfözésekhez használt öltözetét öltötte magára, ami egy zöld térdnadrágból és egy zöld bikini felsőből állt, de a szél miatt, most rávett egy rózsaszín toppot. Felvett egy szintén rózsaszín strandpapucsot és magéához vette a szörfdeszkáját. 
- Mehetünk? – kérdezte Sasuke. Sakura bólintott, majd kimentek. Magához vette a kulcsát, majd miután mindenki kiment a házból bezárta az ajtót. 
- Ki tud vezetni közületek? – kérdezte, miután bezárta az ajtót. Barátai összenéztek.
- Mindenki tud. Asszem… - nézett körül Ino. A többiek csak bólogattak.
- Jó, akkor úgy kérdezem, hogy ki tud, úgy vezetni, hogy ne tudja összetörni az autómat – mosolygott. 
- Én – jelentette ki vigyorogva Naruto. 
- Naruto. Ha te vezetsz, még út se marad, nemhogy autó – nézett rá Sasuke, mire ő csak egy karba fonta a kezét, és fintorgott egyet. Sakura türelmetlenül végig nézett. 
- Majd én vezetek. Nekem van legrégebb óta jogosítványom – emelte fel a kezét Neji. Sakura odadobta neki a kulcsot, majd elmagyarázta neki, hogy mivel indítja el a kocsit, mivel nyitja ki a garázs ajtaját. 
- Te nem jössz velünk? – kérdezte Sasuke. 
- Én deszkával megyek a vízen. Ti mellettem jöttök az úton – mosolygott. Sasuke csak bólintott, majd beszálltak a kocsiba, amiben igen kényelmesen elfértek kilencen. Sakura addigra már kisétált az utcára, és elindult arra a partra, ami mellett út is volt. 
- Túl lassú vagy! – kiáltotta ki az első ülésről Tenten. Sakura csak mosolygott egyet.
- Neji, erre! – mondta neki, amikor elindult jobbra. Ott volt egy út és az mellett az óceán. Sakura átment az úton, ki a vízre, míg Nejiék az úton várakoztak. Sakura már eléggé bent volt, a deszkán feküdve jelzett a fiúnak, hogy indulhatnak. Neji vette a jelet, rá is lépett a gázra. Sakura is felállt a deszkán, és a hullámoknak köszönhetően gyorsan tudott „menni”. Az autó gyorsabb volt ugyan, de hát sima úton könnyebb menni, mint egy hullámokkal teli vízen egy szörfdeszkával. 

Néhány perc múlva ott voltak a verseny helyszínén. Még nem volt tizenkettő, de nem is egyből a versenyre jöttek, csak gyakorolni. Sakura jól tudta, hogy a versenyzők általában eldugott helyeken gyakorolnak, nehogy mások el tudják lesni mozdulataikat. Az autó is leparkolt, Sakura pedig kijött a partra. 
- Szóval itt lesz a verseny – nézett körül Temari. – Olyan, mint a többi part.
- Ja – motyogta Sakura. – Én megyek gyakorolni. – És már ment is az óceánra. 
- Remélem sikerül neki legyőznie ezt a Karint – mondta Ino. Barátai bólintottak. Sakura már nagyon bent volt. Csak kisebb hullámok voltak, de tudta, hogy a versenyen jelennek majd meg az igazi hullámok. Minden verseny előtt úgy érezte, hogy szétveti őt az izgalom. De mindig, amikor kiúszik a vízre, úgy érzi, mintha a víz eggyé válna a testével. Jól érzi magát a vízen, engedi, hogy elszabaduljon a lelke, hogy csak a víznek éljen, ne figyeljen másra, csak a mozdulataira.
„…ne is figyelj nagyon semmire, csak hogy jól érezd magad, és, hogy jól tudj teljesíteni. Akkor válik belőled igazán jó szörfös, ha nem csak azt hagyod, hogy a víz irányítson, hanem az eszed is. Nem mindig kell az ösztöneidre hallgatni Sakura. A szörfben nem, ha versenyezel. „
Így mondta nekem Tsunade, gondolta Sakura. Tsunadénak mindig remek ötletei vannak, mindig tudja, hogy hogyan vidítsa fel az embert. Már csak egy óra a versenyig, és Sakura úgy suhan, ahogy csak tud. Külön engedélye van arra, hogy itt legyen, ezért nem ijedt meg a közeledő versenyfelelősöktől. Barátai viszont igen. Ezt látta rajtuk, ezért kiúszott a partra.
- Sakura! Szabad neked ilyenkor itt lenni? – kérdezte Hinata.
- Persze, külön engedélyem van rá.
- Nem fogják kérni? – kérdezte Ino. Sakura megrázta a fejét.
- Nem, mert Tsunade személyesen beszélt velük.
- Ki az a Tsunade? – kérdezte Naruto.
- Az edzőm – mondta Sakura. Igaza volt. A versenyfelelősök csak biccentettek neki, majd tovább mentek.
- Eléggé ijesztő figurák – súgta Sakura fülébe Tenten. Sakura csak bólintott, majd a kapu felé fordult. A versenyzők lassan megérkeztek. Az első, aki belépett az Tsunade volt, egyből rohant Sakura felé.
- Sikerült gyakorolnod? Felkészültél? Minden rendben? Jól vagy? Egész éjjel nem aludtam, izgultam, hogy mi lesz veled, ha nem gyakorolsz – ölelte meg a lányt, akiből kifogyott a szusz. 
- Egy kicsit sikerült gyakorolnom, Nem teljesen készültem fel. Minden rendben, de nem igazán vagyok jól, és jó lett volna, ha aludsz – válaszolta Sakura, miután sikerült kibontakozni az ölelésből. Tsunade aggódó pillantása, mintha belülről fürkészte volna szerencsétlent. Ekkor kopogtattak a vállán. Sakura megborzongott az undortól. Nagyon jól tudta, hogy ki az, aki a háta mögött áll, és alig várja, hogy a szemébe hányjon valami sértést. Megfordult, és ugyanazzal az undorító vörös hajjal és barna szemmel találta szemben magát, akihez egyáltalán nem volt hangulata. 
- Szia, Plakáthomlok Sakura! A madarak azt csicseregték, hogy elfelejtettél gyakorolni. Csak nem fel akarod adni? Jobban tennéd. Hidd el! Nekem is eléggé későn szóltak, hogy verseny lesz, de mivel vagyok olyan okos, hogy egyből neki álljak gyakorolni – mondta kárörvendően Karin. Szemüvege mögül diadalmasan nézett Sakurára. A Haruno csupán gyűlölködve figyelte ellenfelét. Bármit megadott volna azért, hogy csak egyszer pofán üthesse a lányt. Szerencsére legyőzte ezt a kísértést, mert nem akart kiesni a versenyből. De akkor legalább Karin is kiesne. De meg kell nyerni ezt a versenyt, már csak nem is Karin miatt. Persze minden vágya az volt, hogy legyőzhesse, de ez már többször is megtörtént. 
- Neked is szép jó napot, Karin. Látom az eszedet még mindig nem sikerült visszaoperáltatni. Cseppet sem csodálkozom, mivel nincs mit visszaoperáltatni, mivel nem is volt semmi, abban a rém ronda fejedben – vágott vissza vigyorogva Sakura. Karin csak összehúzott szemekkel nézett rá, majd tekintete tovább siklott ellenfele barátaira. Kaján mosoly csúszott a szájára, amikor megpillantotta Sasukét. 
- Szia, szépfiú, a nevem Karin, hidd el! Sakurával nem érdemes barátkozni. Fuss inkább utánam – lépett az Uchiha elé.
- Kösz, inkább nem. Vedd nyugodtan sértésnek, de hányok tőled – lépett néhány lépést hátra Sasuke. Karin erre csak tátogott, majd egy utolsó kihívó pillantást vetve Sakurára, elviharzott. 
- Szép volt Sasuke! – mosolygott rá a fiúra Sakura. Ő is visszamosolygott. 
- KÉREM A VERSENYZŐKET A HELYÜKRE! – hallatszott egy hang. Sakura megfordult. 
- Sok sikert! Itt leszünk veled, és szurkolunk neked – ölelte meg barátnőjét Ino. 
- Köszönöm! – suttogta a lány. Megölelt mindenkit, Sasukét egy kicsit hosszabban, ami csak Inónak tűnt fel, és elment. Egy utolsót még hátra kacsintott, majd odaállt egy szőke lány mellé. 
- Hajrá Sakura – suttogta Tsunade.


 

- Hajrá Sakura – suttogta Tsunade. Sakura ezt már nem hallotta, de hátra fordult, és felmutatta hüvelykujját a nőnek. Tsunade elmosolyodott. Sosem tudná megbocsátani magának, ha a lánynak valamilyen baja esne. Sakurát lányaként szerette, olyan szigorú volt hozzá, amennyire egy anyának lennie kell. Sakura neki öntötte ki a lelkét. Jól emlékezett arra a napra, amikor a lány sírva rohant hozzá, hogy a szülei meghaltak, akkor is tőle várt támogatást, amit a nő meg is adott neki. Sakurának azóta mindennél fontosabb Tsunade. Tőle tanult meg szörfözni, vele együtt volt az első versenyén, ami előtt az edzéseken mindig bátorítóan mosolygott mesterére.


„ - Hidd el Tsunade! Nem fogsz csalódni bennem! Én leszek a legjobb tanítványod, és végig csinálom a versenyt, akár az életem árán is! – mosolygott a nőre a fiatal Sakura.
- Azért nem kell túl hajtanod magad, Sakura! Ez még nem olyan durva verseny – mosolygott vissza Tsunade.”
Tsunade erre az emlékre, mindig mosolyogva gondolt vissza.


***


- Sakura mintha remegne – suttogta oda Inónak Hinata. A szőke csak bólintott, de mosolyogva nézett barátnőjére. Nem tudta eldönteni, hogy szabad-e most zavarni Sakurát, de odasétált hozzá. A rózsaszín épp egy pohár vizet folytatott le a torkán. 
- Komolyan, mint egy rossz álom – suttogta, amikor Ino odaért hozzá. 
- Csak gondolj Sasukéra – vigyorgott. Sakura megkövülten meredt rá. 
- Sasukéra? – kérdezett vissza. A szőke csak nagyokat bólogatott. Sakura egy darabig hitetlenkedve nézett Inóra, aztán a hátát a kis háznak vetette. 
- Azt hiszem, hogy csak nekem tűnt fel, hogy hosszabb ideig ölelgetted, mint bárki mást – mondta Ino. Kellemetlen helyzet, gondolta Sakura. Ilyen is csak ritkán történek meg velem, hogy a legjobb barátnőm a nyakamba sóz egy fiút, aki nem is az esetem. Öntelt, egoista barom. A tekintetéből ki lehet venni. De mégis olyan helyes. Ha az a hülye Naruno nem zavar be, akkor már megcsókolt volna, de szerintem jobb is így, töprengett a lány. Ino csak elégedetten mosolygott barátnője piros fején. 
- Tudod, mindig is úgy éreztem, hogy én vagyok a legszerencsésebb ember a világon. Egészen addig, amíg meg nem haltak a szüleim. Egy szerencsés embernek nem halnak meg a szülei. Egy jó embernek nem halnak meg a szülei. Mi rosszat tettem, hogy így áldott meg a sors? Remélem nem mondtad el a többieknek, hogy meghaltak – nézett fel Sakura Inóra.
- Nem. Tudom, hogy ez csak a te dolgod, nem tartozik másra. Igaz barátnőd vagyok – Az utolsó mondatnál már mosolygott. Sakura is visszamosolygott. 
- SAKURA HARUNO – kiáltották be. Az említett ránézett barátnőjére. Ő csak bátorítóan mosolygott, majd megölelte a lányt. Miután kibontakoztak az ölelésből, a szőke visszament barátaihoz, a rózsaszín pedig a zsűrihez. A zsűrisek sok sikert kívántak neki, majd elindult a víz felé. Néhány méterre megállt tőle, majd visszanézett barátaira. Ők csak mosolyogtak, Hinata, Tsunade és Ino a kezüket összekulcsolva imádkoztak. Legalábbis annak tűnt, gondolta Sakura. Ránézett Karinra, aki még mindig kihívó nézéssel nézett rá. Majd egy másik embert is észrevett. Vörös haja volt és eszméletlen felső teste. Elmosolyodott, amikor észrevette. Ő is visszamosolygott. Sasuke összehúzott szemmel figyelte a jelenetet. Sakurának volt még egy kis ideje a kezdés előtt, ezért intett a vörösnek, hogy jöjjön közelebb. 
- Szia, Sakura! Gondoltam megnézlek, és sok sikert kívánok neked – mosolygott a fiú. 
- Köszi, Sasori! Szurkolj értem, mert alig gyakoroltam – suttogta neki. A fiú csak mosolygott.
- Neked nem kell gyakorolni. Te gyakorlás nélkül is fantasztikusan szörfözöl – mosolygott Sasori. Sakura elvigyorodott, majd egy puszit nyomott Sasori arcára, és megölelte. A jelenetet látva, valaki fortyogott dühében.
- Nyugi, haver! Lehet, hogy ez csak egy baráti puszi volt – mondta Naruto. 
- Aha, persze – mormogta Sasuke. 

- Na, mennem kell – bontakozott ki az ölelésből Sakura. Rámosolyogott a fiúra, majd a víz felé futott, amikor a zsűri jelezte, hogy mehet. Sakura befutott a vízbe, ráfeküdt a deszkájára és elúszott vele. Eközben a távolban látni lehetett a hatalmas hullámokat. Mikor már elég közel voltak Sakura felállt, és elkezdte „ügyeskedését” a hullámokon. Mintha láthatatlan bójákat kerülgetne, úgy szlalomozott a hullámon. A hullám már szinte alagutat formált, amiben Sakura suhant. Teljes magabiztosság. Ezt érezte most. Eggyé vált a vízzel. Kiért az „alagútból” és egy ügyes mozdulattal a hullámra került. Az egyre kisebbedett. Két kezét maga mellé emelte, azzal tartva egyensúlyát. A hullám mögött már egy is feltűnt. Ekkor Sakurát elnyelte a víz. Mindenki egy emberként kapott lélegzet után. Barátai aggodalmas arckifejezéssel keresték a lányt. Ekkor felbukkant a második hullámon. De nem a tetején, hanem benne. A tetejére nem tudott felkerülni, anélkül, hogy észre ne vették volna. Siklott. A testéből szinte áradt a boldogság, a nyerni akarás, és a magabiztosság. A parton lévők közül mindenki elmosolyodott. Az aggodalom még mindig ott volt szemükben, de az öröm jele is, annak, hogy a lánynak semmi baja nem esett. De korai volt az öröm. Sakurát lerántotta valami a víz alá. Nem volt közel a parthoz, akik kint voltak alig látták őt, szinte pöttynek tűnt. A zsűri felállt. Sakura eközben újra felbukkant. Felkapta a deszkáját, és neki vágta a szörnyeteghez. Épphogy nem tört el. 
- Mi lehet az, amivel küzd? – kérdezte Tenten. 
- Nem tudom – Aggodalom csengett Ino hangjában. De egyből megtudta, hogy mi támadta meg barátnőjét. A víz alól egy cápafej bukkant elő. A lányok szájuk elé kapták kezüket. Tsunade átverekedte magát a tömegen és a versenyfelelős elé lépett. 
- Azt mondta ez a hely cápamentes! – hangja remegett a felháborodástól és rémülettől. 
- Gyorsan hívjanak egy mentőt! – kiáltotta valaki. Sakura és a cápa egyre beljebb jöttek. Sasuke futva elindult a vízhez, de egyből megtorpant, amikor a part széléhez ért. Egy kétségbeesett sikoly hallatszott. A legszívszorítóbb, amit valaha is halott. Ekkor felsikoltott mellette valaki. Barátai eközben odaértek mellé. Hinata volt a sikító. A víz egy vérben áztatott felsőt sodort a partra. A felső rózsaszín volt. Ino egyből felismerte.
- Ez Sakura felsője – sikoltotta. A parton eluralkodott a pánik. A versenyfelelős tárcsázta a parti rendőröket és a mentőket, hogy azonnal jöjjenek a helyszínre. 
- …egy versenyzőt megtámadott egy cápa… - hallották a versenyfelelős hangját. Néhány másodperc múlva felbukkant a vízen egy motorcsónak, amiben a rendőrök ültek. Sasuke nem várhatott tovább, cselekednie kellett. Sakura eltűnt a víz felszínéről. Sasuke beúszott, majd lemerült a víz alá. Távolabb megpillantotta Sakurát, ahogy a víz alatt a cápával küzd. Nem volt rajta a felsője, csak a bikini felsője. A bal karját sötét ér borította. Sasuke odaúszott. Elővette zsebkését a nadrágja zsebéből, és beleszúrta a cápába. A cápa vére a felszínre bugyogott. Sasuke egy újabb nagy sebet ejtett az állaton, mire az elúszott. Mindketten a felszínre úsztak. Sakura Sasukéba kapaszkodott, és kiúsztak a partra. Ott egy hatalmas tömeg várta őket. Az orvosok szétrebbentették őket, és elvezették a sebesült lányt. Hinatát az ájulás környékezte, amikor meglátta barátnője vérvörös karját. Inónak potyogtak a könnyei, a többiek dermedten álltak. Neji magához ölelte Tentent, aki szintén eltakarta a szemét, pedig ő mindig azon volt, hogy nem fél a vértől. Csak épp most látott először ilyen sérülést. Sakurát berakták a mentőautóba, és elvitték. 
- Gyerünk, menjünk mi is – indult el Shikamaru. Utána ment mindenki. Tsunade már rég elment. A parton egyedül a többi versenyző, az edzők, a versenyzőket támogató emberek, a zsűri, a versenyfelelős és Sasori állt. Látszólag sokkot kapott. 
- A verseny lefújva! – kiáltotta a versenyfelelős. Karin csak hápogott, pedig ő is holtsápadt volt. A versenyzők beszálltak kocsijukba, és elhajtottak. 


A mentőautó villámsebességgel száguldott végig a városon, egészen a kórházig. A mentőautóban egy lány feküdt. Vállán egy kötés volt, ami teljesen átázott a lány tűzpiros vérétől. Két orvos ott volt vele. Az egyik épp cserélte a kötést. A lány magánál volt. Üveges szemmel meredt a semmibe. Törte a fejét: Vajon lefújták a versenyt? Szinte látom magam előtt Karin sejtelmes vigyorát, futott át az agyán. Ránézett az orvosra. 
- Hogy érzi magát kisasszony? – kérdezte az orvos. A lány fájdalmasan mosolygott.
- Nem túl jól. Hogy van a vállam? – kérdezte. 
- Rendbe fog jönni. De az nagyon hosszadalmas lesz. Rengeteg vért vesztett, kisasszony. Egy cápaharapás, nagyon tönkre tudja tenni a végtagokat – mormogta. A lány ijedten nézett rá. Smaragdzöld szemeiben ijedség tükröződött, rózsaszín haja az arcába omlott. Az orvos bíztatóan mosolygott. 
- Már itt is vagyunk a kórháznál! Nyugodjon meg! Rendbe tudjuk hozni a vállát. Csak eltart néhány napig – mosolygott az orvos. A lányt ez csak egy cseppet nyugtatta meg. Hallotta, ahogy kinyitódik a mentőautó ajtaja, és leemelik őt, majd betolják őt a kórházba. Oldalra fordított a fejét. Egy szürke autó hajtott be a parkolóba. Az ő autója. Itt vannak a barátai. Visszafordította a fejét. A kórházban az őt toló orvoshoz egy nővér csatlakozott. 
- A kisasszony Sakura Haruno? – kérdezte a lánytól. Ő bólintott. – Ide tolja be, kérem!
A nővér a műtő ajtajára mutatott. Sakurát betolták oda. 

Eközben odakint ember lépteinek zaja hallatszott. 
- Hova vitték Sakurát Harunót? – kérdezte a recepcióstól Ino. A recepciós megnézte a lapjait, amit épp a kezében tartott. 
- A műtőbe. Ennek a folyosónak a baloldali sorának a negyedik ajtaja – mutatott egy folyosóra, közvetlen a recepciós fülke mellett. Ino megköszönte, majd elindultak a műtő felé. Onnan épp egy orvos jött ki. Felpillantott, és látta, hogy Inoék a műtőbe igyekeznek.
- Oda nem mehetnek be. Műtét folyik odabent – állította meg őket az orvos. 
- Bent van a barátnőnk… - kezdett bele Hinata, de az orvos közbe szólt.
- A műtét után talán bemehetnek, most hagyják az orvosokat, hagy gyógyítsák meg a sebesültet. 
Sebesültet. A szó jégtüskékként fúródott a társaság lelkébe. Sakurát az ügyest, Sakurát a legyőzhetetlent cápatámadás érte. Mi van, ha nem éli túl? - kérdezték magukban. 
- Sakura nem halhatott meg. És nem is fog – szólalt meg Ino, olyan ingerültséggel, mint még soha. De hangjában félelem csengett. 
- Sakura erős lány. Túl fogja élni – jelentette ki Naruto. Rápillantott barátjára. Sasuke a padon ült, közvetlen a műtő ajtajával szemben. Az Uchiha két kezébe temetette arcát. Látszott rajta, hogy töpreng, hogy verdesi a félelem és az aggodalom. Naruto egy kicsit elcsodálkozott. Odament barátjához, és leült mellé. 
- Minden oké? – kérdezte. Sasuke megrázta a fejét. – Ugye nem magadat hibáztatod? 
- Nem. Másra vagyok dühös. Arra a kurva cápára és azokra a buzi verseny felelősökre vagyok kibaszottul mérges. Ha gondoskodnak róla, hogy az a kurva cápa ne jelenjen meg, akkor Sakurának most semmi baja nem lenne – hangja remegett a felháborodástól. Naruto megveregette barátja hátát, majd felállt, és elkezdett fel-alá járkálni. Türelmetlenül várták a híreket barátjuk felől, de eddig semmi. Naruto még mindig járkált, Hinata aggódó tekintettel követte, Tenten Neji vállára hajtva a fejét, várt, Ino az egyik széken ült, és a kezét tördelte, Gaara mellette ült, és folyamatosan az ajtót bámulta, Shikamaru az ajtó mellett, a falnál támaszkodott, Temari, Narutóval együtt járkált. 
Ekkor egy magas vörös hajú fiú lépett oda melléjük. Egyből felismerték. Sasori volt, a magas, jó képű, kigyúrt testű, szépfiú, aki épp Sakurára hajtott. 
- Te meg mit keresel itt? – kérdezte Sasuke. Sasorival farkas szemet néztek egymással. 
- Mit érdekel az téged? Egyébként Sakurához jöttem. Csak tudnom kell, hogy van a barátnőm – mondta a vörös.
- Ezt a barátnő szót haverként értetted? – kérdezte Ino karba tett kézzel. Sasori rápillantott.
- Igen is, meg nem is – vonta meg a vállát. Sasuke összehúzott szemmel figyelte. Sasori figyelemre se méltatta. 
- Most mi bajod van velem? – kérdezte egy idő után. 
- Az, hogy rászálltál Sakurára – válaszolta Naruto, Sasuke helyett. Sasori felvonta az egyik szemöldökét, majd mérges, kihívó pillantást vetett Sasukéra.
- Ezt még folytatjuk! Egy kórházban vagyunk. Nem akarok még egy sebesültet – mosolyodott el gúnyosan. Sasuke is elmosolyodott.
- Csak nem magadra gondolsz? Egy dobozban vihetnék el a maradványaidat – mondta. 
- Ne hidd, hogy olyan hatalmas úr vagy! Csak egy senki vagy. Sakurának én tökéletesen megfelelek, de te kevésbé – válaszolt Sasori. Sasuke közelebb lépett, megragadta a fiú pólóját, és dühös pillantást vetett rá.
- Mit mondtál? – sziszegte dühösen Sasuke. Sasori tovább mosolygott, kiszabadította a pólóját, és elment. Sasuke dühösen nézett utána, majd ledobta magát egy székre. Még nem fejeztük be. Páros lábbal fogom szét rúgni a seggedet, gondolta Sasuke.

Tíz perc múlva kinyitódott a műtó ajtaja. Mindenki egyszerre állt fel, és aggodalmasan, félelemmel megtelt szemmel meredtek az orvosra. 
- Hogy van? – kérdezte Temari. 
- A műtét sikeres volt. A válla rendben van, de nem szabad nagyon megerőltetnie magát. A lány kimerült, most alszik. Bemehetnek hozzá, de ne keltsék fel – mondta az orvos, azzal elment. 
- Hála az égnek! – sóhajtott Ino, kezét a mellkasára helyezve. Gaara átölelte, majd benyitottak a műtőbe. Sakura az ágyon feküdt. Vállán egy vastag kötés volt. Szemei csukva voltak, élet jelét csak a mellkasa adott, ami fel-le mozgott. Barátai az ágya köré gyűltek. Még ilyenkor is gyönyörű, gondolta Sasuke, nem kis pírt ejtve az arcára. Barátainak ez feltűnt, de nem akarták szóba hozni. Leültek a székekre, és néma csöndben figyelték a lány egyenletes szuszogását. 
- Szerintem ma már nem fog felébredni – jegyezte meg Temari. – Haza kéne mennünk.
A többiek bólintottak, majd felálltak. Csak Sasuke maradt ülve.
- Te nem jössz Sasuke? – kérdezte meglepetten Gaara.
- Én még maradok – mondta, de szemét egy pillanatra sem vette le a lányról. Barátai megrántották a vállukat, és kimentek.
- Sasuke! Ha magához tér, azonnal hívj fel minket! – dugta vissza a fejét Ino. Sasuke bólintott. Mikor a szőke kiment, ismét a lányhoz fordult.
- Gyógyulj meg! – suttogta, majd egy puszit nyomott a homlokára. Az óra, mintha csigalassúsággal telt volna el. Sasuke örökkévalóságnak érezte azt a napot. Az elején még minden olyan gyorsan ment, most meg minden lassan. Mintha az idő összeesküdött volna ellene, hogy csak a szenvedéseire emlékezzen. Olyan lassan teltek el. Észre se vette, de elbóbiskolt. Feje lágyan hanyatlott Sakura ágyára. Szemeit becsukta, és elnyomta az álom.

Másnap reggel Sakura magához tért. Oldalra fordította a fejét, és észrevette a szuszogó Sasukét. Halvány mosoly terült szét az arcán, és megsimogatta a fiú fejét. Az érintés elég volt, ahhoz, hogy felkeltse a fiút. Sasuke belenézett Sakura smaragdzöld szemébe. 
- Jó reggelt, Sasuke – mosolygott rá a fiúra. Sasuke is visszamosolygott, majd kiegyenesedett.
- Hogy érzed magad? – kérdezte. Sakura megvonta a vállát.
- Jól. A vállam még fáj, de amúgy nincs semmi bajom – mosolygott rá Sasukéra. A fiú szomorkásan elmosolyodott.
- Köszönöm – suttogta Sakura. 
- Mit? – kérdezte meglepetten Sasuke. Sakura közelebb hajolt hozzá. 
- Hogy megmentettél – suttogta Sasuke ajkaiba, majd száját az ő szájára tapasztotta. Sasukét meglepte a lány cselekedete, de örömmel viszonozta a csókot. Míg nyelvük vad csatát vívott, kinyitódott az ajtó, és ők szétrebbentek. Ino lépett be elsőként a szobába. A párocska próbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de már késő volt. Ino szeme ravaszul megcsillant. 
- Látom, felébredtél! – mosolygott, majd belépett a szobába. Utána jöttek a többiek: Gaara, Hinata, Naruto, Tenten, Neji, Temari és Shikamaru. Sakura rájuk mosolyogtt. 
- Hogy érzed magad? Totál kiakadtunk. Azt hittük nem éled túl – ült oda mellé Temari.
- Ne aggódj, Temari! Semmi bajom az égvilágon – mosolygott rá Sakura. Temari is elmosolyodott. 
- Borzalmas volt végig nézni, amit az a cápa tett veled. Még szerencse, hogy Sasuke utánad úszott. Ha nem ért volna oda, már nem élnél – mondta Hinata. Sakura ránézett Sasukéra, majd elmosolyodott. 
- Tudom, hogy ő mentett ki, már meg is köszöntem neki – vigyorgott. Ino szeme megcsillant. 
- És nem is akárhogyan – mosolygott ravaszul. Sakura küldött felé egy fintort, majd visszadőlt a párnák közé. 
- Beszélgettünk Sasori barátoddal – mondta Tenten. Sakura felkapta a fejét.ű
- Volt itt? – kérdezte. 
- Csak kint a folyosón – mutatott ki Tenten. – Sasuke elüldözte.
- Jaj, hát az nagyon nagy volt – kiáltott fel Naruto. – És még nincs vége.
Temari ráütött Naruto fejére, aki csak értetlenül pislogott rá. Temari a fejével Sakura felé bökött, és látta, hogy a lány teljesen sápadt.
- Nehogy nekem összeverekedjetek! – nézett rá Sasukéra. 
- Nyugi, nem fogunk. Csak nagyon fenn hordja az orrát – mondta Sasuke. Sakura elnevette magát.
- Min vesztetek össze? – kérdezte egy idő után. Sasuke már épp nyitotta volna ki a száját, amikor Gaara közbe szólt.
- Rajtad – mondta. Sakurának kikerekedett a szeme. 
- Akkor baj van – suttogta. Barátai értetlenkedve néztek rá. 
- Miért? – kérdezte Neji.
- Mert, ha Sasori egy lány miatt veszik össze valakivel, akkor bunyó van. De nagyon durva bunyó. Egyszer egy srác az intenzívre került miatta – magyarázta Sakura.
- Ez kellemetlen – mondta Shikamaru. 
- Ezzel most nagyon megnyugtattad – szólt közbe Hinata. 
- Ígérd meg, hogy nem fogsz verekedni, és vigyázol magadra! – fordult Sakura Sasukéhoz. 
- Vigyázok magamra, de hagyjam, hogy csak ő verjen? – kérdezte Sasuke.
- Nem! Kerüld el! – mondta Sakura. – Ígéred?
- De…
- ÍGÉRED?
- Igen! Megígérem – adta be a derekát az Uchiha. Sakura lágyan elmosolyodott. Barátai felálltak, majd kimentek. 
- Komolyan gondoltad az ígéretedet? – kérdezte Shikamaru.
- Muszáj lesz. De ha behúz nekem egyet, akkor vissza fogok ütni, az egyszer százas! – válaszolt Sasuke. 
- Majd közbe lépünk, ha elfajulna a dolog – tette a vállára a kezét, Ino. 
- Nem kell – morogta Sasuke. 
Kimentek az utcára, és a távolból egy magas alak jött feléjük. Sasori volt az.
- Asszem még nem fejeztük be, amit elkezdtünk – mondta mogorva arccal.
- Szállj, már le róla! – kiáltotta dühösen Temari, majd elmentek a fiú mellett. Sasori, Sasuke válla után kapott, maga felé fordította, és behúzott neki egyet. Sasuke a földre került. Vérző orrát tapogatva felállt.
- Ezt még megbánod! – ordította, majd gyomorszájon vágta Sasorit. A fiú vért köhögött, majd levegőt kapkodva felállt.
- ELÉG! – sikította Hinata. A két fiú nem hallgatott rá, hanem egymásnak ugrottak, és döhösen, véresen verték egymást. Tenten elszaladt, és hívott segítséget. Eközben Naruto, Gaara, Shikamaru és Neji próbálták szétválasztani a két fiút, de nem sikerült. Tenten már érkezett is vissza két nagydarab férfivel. Lefogták a két fiút, de nekik sem sikerült, ezért a négy fiú is beszállt. Nagy nehezen sikerült őket szétválasztaniuk. Öt méter távolságra elválasztották a két verekedőt. Csak most sikerült őket jobban megnézni. Mindkettő fiúnak az arcán kék zöld foltok voltak, orrukból és szájukból folt a vér. Bevitték a két fiút a kórházba, de külön szobába. A lányok csak dermedten álltak kint. 
- Sakurának igaza volt – suttogta Ino.
- Ezek megőrültek – suttogta Tenten is.
- Rég láttam ilyen verekedést – mondta Temari, és megcsóválta a fejét.
- Istenem – suttogta Hinata. Ők is bementek a kórházba. Sasukéhoz ment az útjuk. Mikor beléptek, látták, hogy egy orvos fertőtleníti a sebeket. A szobában csak a négy fiú volt, plusz még Sasuke. Mikor az orvos végzett, kiment a szobából.
- Mégis, hogy jutott eszedbe ilyen? – kérdezte Ino. Sasuke fáradtan pillantott rá. 
- Sakura megígértette veled, hogy nem fogsz verekedni. Most aztán dühös lesz rád! Mindkettőtöket! – folytatta a szőke. 
- Ő ütött meg először. Talán hagynom kellett volna magamat? – vágott vissza Sasuke. 
- Nem azt mondtam, hogy hagynod kellett volna magadat. Egyszerűen csak ott kellett volna hagynod – tette karba a kezét Ino. Sasuke megcsóválta a fejét, majd kinézett az ablakon. Sasori már ment hazafelé. Tsunadét is észrevette. Nyilván, most jött Sakurától. Talán tényleg nagy hiba volt ez a verekedés, gondolta az Uchiha.