Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


17-18-19-20

2011.01.08

    Naruto és Hinata boldogan mentek haza a kórházból. A rossz idő sem tudta elvenni hangulatukat, mert érezték, hogy még sosem voltak ilyen boldogok. Bár Naruto egy kicsit félt is, s ezt Hinata is látta, ezért megszorította a fiú kezét.

- Mi a baj Naruto? – kérdezte.
- Neji – felelte Naruto, s ebből Hinata mindent megértett. 
- Nyugi, majd én lerendezem a bátyámat, de most megpróbálom nem túlzásba vinni – legyintett. Naruto félősen nézett rá, mire Hinata elmosolyodott, és megcsókolta a reszkető Narutót. 
- Menjünk – indítványozta a fiú, s most megint útnak indultak. 


10 perc alatt otthon voltak, legalábbis a lányok kollégiuma előtt, s meglepetésükre épp jöttek velük szemben a barátaik. 
- Hát ti? – kérdezte megdöbbenten Naruto.
- Mi az? Arra számítottál, hogy ameddig nincsenek itthon a lányok, addig csinálhatsz még egy gyereket Hinatának? – förmedt rá Neji, mire a lány arca pipacspiros lett a dühtől. 
- Neji, kérlek, hagyd őket – nézett a fiúra Tenten. 
- Nem! Most már elegem van. Eddig türtőztettem magam, de most már vége! – kiáltotta és neki indult Narutonak. Egyik öklét felemelte és ütéshez készült, de akkor Hinata odaállt Naruto elé.
- Neji, állj! – sikította Ino, nem sok sikerrel. A fiú csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy unokahúga ott van, de megállni már nem tudott.
- Hinata, kérlek, állj el az útból – mondta egyszerre Naruto és Neji.
- Nem! – Hinata szavai keményen csengtek, pont úgy, mint reggel, mikor a jég ezerrel kopogtatta az ablakpárkányt. Ekkor azonban Hinata egy rántást érzett, s a következő pillanatban a földön fekve találta magát Sakura mellett. Neji így szabad utat nyert, és egy hihetetlenül erős ütést mért Narutora, aki ennek a következtében elvesztette az egyensúlyát és hátra esett.
- NEJI – sikította Hinata és Tenten. 
- A vita még nincs eldöntve Uzumaki. Mélységesen meg fogod bánni, hogy ezt művelted Hinatával – sziszegte Neji, Naruto arcába. Az Uzumaki nem felelt, csak felállt. Orrából ömlött a vér, a könyökét pedig felhorzsolta az eséstől. 
- Miért nem vagy hajlandó felfogni, hogy Hinata nem a lányod? – kérdezte. Neji szemei összeszűkültek, s ismét neki rontott Narutonak. 
- Fiúk!!!! – sikította Hinata, Sasuke, Gaara, Shikamaru és Kankuro felé fordulva, akik csak kérdőn néztek rá. 
- Mi az? – kérdezett vissza Sasuke.
- Sasuke drága, ne légy ilyen bunkó a kismamával – mosolygott rá Sakura Sasukéra, aki csak elmosolyodott, majd odalépett kedveséhez, és forrón megcsókolta. 
- Nem lehetne máshol romantikázni? Épp egy bunyó közepén vagyunk – nézett rájuk Gaara. Sasuke vigyorogva rákacsintott barátjára, majd ismét Sakura ajkait vette célpontba, aki ezt, cseppet sem bánta, de nem is kell rajta csodálkozni. Legalábbis barátaik szerint.
- Hát, ezek meg mit csinálnak? – kérdezte egy hang a hátuk mögött, mire Sakura kikukucskált Sasuke válla fölött. 
- Hát, ti meg? – szólította meg a mögöttük álló embereket. 
- Hallottuk a sikítozást, gondoltuk megnézzük, mi lehet az – vont vállat Itachi. Ino egyből elmosolyodott szerelme láttán és egy forró csókot nyomott ajkaira. 
- És ti kik vagytok? – kérdezte Sakura és rámutatott Itachi mellett álló kisebb csoportra. 
- Ő itt Pein, Konan, Zetsu, Kisame és Tobi – mutatta be sorjában az embereket Itachi. 
- Apám ez kellemetlen, még több ember – lépett oda melléjük Shikamaru, Temarival az oldalán. 
- Ez az a kellemetlen fickó, akiről, azt mondtátok, hogy kerüljük a kellemetlen környezetét, mert túl sok kellemetlen mondata van? – kérdezte Deidara Sasukéra pillantva, aki csak vigyorogva bólintott egyet. 
- Ez még kellemetlenebb, hogy a hátam mögött kellemetlen információkat szállítotok. És ki ez a sok ember? – nézett végig Konanékon. 
- Ez a kellemetlen – jegyezte meg Sakura egy mosoly kíséretében. 
- Talán az agyad nem képes felfogni ezt a sok nevet? – kérdezte gúnyosan Sasuke.
- 200-as IQ-val fel tudom fogni, csak épp kellemetlen, hogy már ilyen sokan nézzük a verekedést – mutatott hátra Shikamaru, mire Sakura, Sasuke és Temari egyszerre fordultak meg álló helyzetükben. Naruto és Neji ki voltak fulladva, Hinata remegett, Tenten és Matsuri mellette álltak és csitítgatták, Gaara és Kankuro pedig csak álltak. 
- Állítsátok már le őket – zokogott Hinata, s szemét eltakarta, hogy ne lássa a két fiút. 
- NEJI! – sikította Tenten, de a fiú még mindig nem reagált. Tovább ütötte Narutót, aki néhányat ki tudott védeni, de volt, amelyik eltalálta. Mindketten tele voltak sérülésekkel, Neji feje vérzett is, Narutónak pedig kisebb vágások, horzsolások voltak a testén, arca pedig piroslott a rászáradt vértől. Hinata arcáról patakzott a könny, Matsuri csitítgatta, Tenten pedig néha-néha bekiabált a fiúknak. Sakura odaszaladt Hinatához, és intett a fiúknak, hogy állítsák le Narutót és Nejit. Azok csak bólintottak, majd Ino, Temari és Konan Hinata köré vegyültek.
- Ez nagyon nem tesz jót neki – suttogta Ino. Sakura bólintott egyet, majd a fiúkra nézett. Egyelőre nem sokra mentek, további ütéseket mértek egymásra. Naruto gyomorszájon vágta Nejit, s ő ez által vért köhögött. Majd miután magához tért, ismét neki futott Narutónak, fejét a hasába fúrta, és ellökte. Naruto a hirtelen jött ütéstől vért köhögött fel, majd Nejivel együtt a földre kerültek. Sasuke ekkor utánuk futott és egy hirtelen mozdulattal szétválasztotta a két fiút. Itachi, Deidara, Hidan, Pein, Kisame, Zetsu, Gaara és Kankuro egyből ott termettek, hogy segítsenek Sasukénak. Tobi pom-pom lány módjára mozgott, miközben Shikamaru csak állt.
- Ez olyan kellemetlen – tette a homlokára a kezét, s lemondóan megcsóválta a fejét. – Tobi, kérlek, hagyd abba, annyira kellemetlenül hülye vagy.
- Tobi nem kellemetlen, csupán életörömmel teli – vetette oda karba tett kézzel Tobi. Shikamaru csak sóhajtott, majd tovább figyelte a küszködő fiúkat.
- Nem kéne, oda menni, segíteni? – kérdezte hirtelen Tobi. Shikamaru ehelyett csak előkapta mobilját és tárcsázott egy számot.


- Hello haver, hogy s mint? – szólt bele a telefonba.
-…
- Az jó! Figyelj csak, lenne itt egy kis elintézni való. Naruto és Neji összeverekedtek és valakinek meg kéne állítani őket, de szélsebesen. 
-…
- Gyorsan kéne, szóval spurizz!
-…
- Nagyszerű, na csá!


Shikamaru lerakta a telefont, majd egy újabb sóhaj kíséretében a távolba meredt, ahol már látta is a feléjük futó segítséget.
- Ez kellemetlen – nyögte, mikor az érkező lefékezett előtte. – Lee, a verekedők mögötted vannak. 
Lee megfordult, majd elvigyorodott, és futva elindult közéjük. Egy-egy rúgással szétválasztotta a két fiút, majd elégedetten leült a földre, meditálni. A fiúk csak nagy szemekkel néztek rá, mint aki nem normális, majd gyorsan lefogták Narutót és Nejit, nehogy megint egymásnak essenek. 
- Köszönjük Lee – mosolygott rá Sakura, mire a fiú elpirult és meghajolt Sakura előtt.
- Semmiség szépséges Sakura-san, örültem, hogy segíthettem – mondta, felemelte kezét és csókokat küldött a döbbent Sakura felé. Sasuke egy ugrással ott termett és kilyukasztotta a képzeletbeli szíveket, amiket Lee küldött. A fiú letörten meredt rá, majd letörtsége dühbe torzult.
- Mégis, hogy mersz közém és a szépséges Sakura-san közé állni, te barom? – fortyant fel, kezeit ökölbe szorítva. 
- Mint már egyszer elmondtam. Sakura az én barátnőm, és nagyon nem szeretném, hogy elvedd tőlem. Nem, mintha lenne esélyed rá – nézett végig Sasuke Lee-n, mire az kiegyenesedett és behúzott egyet Sasukénak. 
- Hé! – kiáltotta Sakura. – Mégis mit csinálsz?
Lee elfutott, Sakura viszont továbbra is villámló szemekkel meredt utána.
- Jól vagy? – guggolt le Sasukéhoz, aki az ütés miatt a földre került. 
- Jól – nyögte Sasuke, majd elmosolyodott. – Nem volt olyan nagy ütés.
Sakura elmosolyodott, majd egyből el is komorult. Felsegítette Sasukét, és bemásztak a kapun, majd onnan Sakuráék szobájába. Sakura belökte az ablakot és bemászott. Sasuke utána ment, majd leült az ágyra, s megvárta Sakurát, aki most épp a szekrényében kutatott. Elővett egy elsősegély csomagot, majd dobott egy sms-t Inonak, hogy Narutót és Nejit is hozzák föl a szobába. Sakura kinyitotta a csomagot, majd egy fertőtlenítőt vett elő, és ellátta Sasuke sebét. 
Miután végzett elégedetten elmosolyodott, majd nagyot csodálkozott, amikor Sasuke magához húzta és egy szenvedélyes csókot nyomott az ajkaira. Ez nem tartott sokáig, mivel barátaik épp most mászta be az ablakon. Sakura és Sasuke azonnal eltávolodtak egymástól, de továbbra is szorosan ölelték egymást.
- Hello – nyögte Naruto, aki a sort nyitotta, s belépett a szobába. Ledobta magát Ino ágyára, s megához húzta Hinatát, amikor ő leült mellé. Sakura átnyújtotta az elsősegély dobozt, és Hinata kezelésbe vette Narutót. Az emberek sorban jöttek be az ablakon. Ino, Tenten, Temari és Matsuri az ajtót választották, s most ők is megjelentek, míg a fiúk az ablakon másztak be. 
- Naruto, egyébként ma közölték, hogy mi lesz a büntetésünk. De nem csak neked, mindenkinek – szólalt meg Gaara.
- Hogy mi? – kapta fel a fejét Naruto.
- Emlékeztek arra, amikor Konohában egyszer Kakashi-sensei mesélt arról az elhagyatott kastélykor, ami Spanyolországban van? – kérdezte Kankuro. Naruto és Hinata bólintott.
- Azt kell megkeresnünk és ki takarítanunk – folytatta Sasuke.
- Hogy mi? Ott állítólag szellemek vannak – pattant fel Hinata.
- Nyugi, Hinata, szellemek nem léteznek – nevetett fel Tenten, de ekkor egy nagyot felsikított, mire Ino és Hinata is. – Nyugi csak vicceltem.
Két barátnője dühös pillantást vetett rá, majd Hinata folytatta tevékenységét. 
- Ez nem tesz jót a babának – szólalt meg, mire Tenten bűnbánóan lehajtotta a fejét, és elkérte a dobozt, hogy elássa dühtől pirosló arcú Nejit. 
- Neji, szeretném, ha bocsánatot kérnél Narutótól – szólalt meg Hinata, unokabátyja felé fordulva, aki csak megütközve nézett rá.
- Még, hogy én kérjek bocsánatot? Ő kérjen, amiért tönkre tett téged – csattant fel Neji, de Tenten egy pillantással elnémította.
- Nem tett tönkre – mondta halál nyugodtan Hinata. Neji arca egyre pirosodott, de ekkor Tenten leöntötte egy pohár jég hideg vízzel.
- Hűtsd le maga egy kicsit, meg fog ártani, és a kisbabának is rosszat csinálsz. Azt Hinata sosem bocsátaná meg neked. Ne akard őt elveszíteni – nézett a fiú szemeibe. 
- Tényleg? Lány vagy fiú? – kérdezte hirtelen Temari.
- Fiú – mosolyodott el Hinata.
- És ő lesz az ifjabb Naruto Uzumaki – vigyorodott el Naruto.
- Hogy mi? – akadt ki egyszerre mindenki. 
- Belőled egy is sok – szólalt meg Gaara.
- Ez kellemetlen – sóhajtott Shikamaru. 
- Még egy Narutót el kell viselnem, te jó ég! – tette fejére a kezét Neji. Matsuri felnevetett, majd Gaara invitálására helyet foglalt az ölében és megcsókolta. 
- És a büntetés mikor kezdődik? – kérdezte Hinata.
- Holnap reggel megyünk – felelte Kankuro. – És délután 5-ig ott kell maradnunk Mivel az a kastély rohadt nagy, ezért a tanítás elmarad egész héten, és mindennap be kell mennünk a kastélyba.
Hinata arca aggódó lett, s leült Naruto mellé. 
- Ha ott tényleg vannak szellemek, akkor én nem megyek. Már a kicsi miatt is. – tette hasára a kezét. 
- Nem hiszem, hogy vannak ott, de majd kiderül. Első nap még jössz velünk, és ha látunk valami furcsát, akkor hazaküldünk – mondta Sakura. Hinata nyugodtan bólintott egyet, majd fejét Naruto vállának döntötte. 
Egy darabig még beszélgettek, majd mihelyt sötétedni kezdett, a fiúk felálltak és elhagyták a szobát. A lányok is elváltak, majd mindenki lefeküdt aludni, és próbáltak felkészülni a holnapi napra, ami valakit aggodalommal, valakit félelemmel, valakit pedig unalommal töltött el. Hinatát a holnapi nap rettegéssel fogta el, féltette a kis Narutót, és izgult a szellemek miatt. Már csak az a kérdés, hogy valóban léteznek-e…


    Az utóbbi napokban az időjárás feltűnően nagy változásokon ment keresztül. Hol eső volt, hol napfény, hol pedig csak szimplán hűvös idő. Az emberek hangulata is ez szerint változott. Elérkezett a nap, mikor hőseinknek, kis „kikapcsolódás” gyanánt, egy feladatot kell végrehajtaniuk, amit Shizune, a Konoha High School igazgatónője, büntetésként szánt nekik, amiért átszöktek a lányokhoz. Az iskola utcájának végében egy kis épület található, amiben a diákok szabadidejüket, házi feladat végrehajtását, alvást, mosakodást töltenek mindennapjaikban. A 201-es szobában egy hangos csengés keltette fel a bent lakókat. Temari idegesen vágta a falnak a párnáját, ami egy puffanással szobatársa fején landolt.
- Mi van már? – ült fel Matsuri. Barátnője nem válaszolt, helyette mérgesen a telefon után nyúlt. Egy totál ismeretlen szám tárcsázta, s Temari egy kicsit homlokát ráncolva felvette, majd kihangosította.
- Ki az? – kérdezte leheletnyi ingerültséggel a hangjában.
- Jó reggelt Sabaku no Temari – hallatszott egy női hang, a vonal túlsó végén, mire Temari ledermedt. 
- A-anya? – kérdezte remegve.
- Eltaláltad – mondta a női hang, aki ezek szerint a Sabaku no anyuka volt. – Megkérdezhetném, hogy hol töltöd szabad perceidet, miközben én állandóan hívogatlak?
- Hát… izé… - dadogta Temari és segélykérően Matsurira pillantott, aki csak kiguvadt szemekkel meredt a telefonra, s közben tehetetlenül csóválta a fejét. Temari pontosan úgy érezte most magát, mint akin átment egy gőzmozdony. 
- Kankuro és Gaara hol van? – kérdezte az anyja.
- Egy utcával odébb – felelte Temari, s egyből meg is bánta.
- HOGYHOGY NEM EGYÜTT ALSZOTOK? HOL ALSZOTOK EGYÁLTALÁN? MIÉRT NEM VAGY AZ ÖCSÉIDDEL? KISLÁNYOM, KICSIT GONDOLKOZZÁL MÁR! HOL VAGYTOK MOST? KANKURO NEM JÖTT HAZA SPANYOLORSZÁGBÓL, PEDIG VAGY EGY HETE HAZA KELLETT VOLNA JÖNNIE! HALÁLRA AGGÓDTAM MIATTATOK! – ordítozott a Sabaku no mami. Temari a párnája alá szorította a telefont, hogy másokat fel ne ébresszen, de így is felért egy földrengéssel az anyja kiáltása.
- Anya, hallgass meg – szólt bele a telefonba nyugodtan. Az anyja nem válaszolt, ezért belekezdett.
- Itt vagyunk Spanyolországban, de… - kezdte el, de anyukája csattanó hangja közbeszólt.
- HOGY HOL VAGYTOK? – kérdezte, s Temari a telefonon is látta anyja pirosló arcát, s a nappaliban való folytonos körbe-körbejárkálását. 
- De ne szólj közbe – fejezte be elkezdett mondatát a szőke. – Kankuro azt mondta, hogy nem szálltunk, de valójában látott minket, csak nem akart beköpni. Azt mondta nekünk, hogy ő is marad Spanyolországban. Most itt vagyunk, tanulunk, és egyébként kollégiumokban alszunk. 
Temari idegesen pillantott a telefonra, de anyja nem válaszolt. 
- Anya – szólalt meg, de már csak búgást hallott. 
- Ajaj – jegyezte meg Matsuri. – Ebből baj lesz.
- Nekem mondod? – csattant fel Temari. – Ismerem az anyámat, tuti utánunk fog jönni.
- Hogy mi? – akadt ki Matsuri és szobatársa egy megrökönyödött pillantást vetett rá. – Még arra is képes?
Temari bólintott, majd egy sajnálkozó pillantást vetett barátnőjére.
- Ne kívánd anyósodnak – jegyezte meg, majd kikelt az ágyból és gyorsan magára kapott néhány ruhát. Matsuri hasonlóan cselekedett, majd miután mindketten elkészültek kimentek a folyosóra, ahol Tenten állt.
- Jó reggelt – mosolygott rá a két lányra, akik viszonozták a gesztust.
- Többiek? – kérdezte Matsuri.
- Hinata készülődik, kicsit parázik, Ino és Sakura pedig felszívódtak – nézett körül Tenten. – Legalábbis a szoba ajtaját nem nyitották ki. 
Temari odasétált a két lány ajtaja elé és jó erősen bekopogott. Senki nem nyitott ajtót. A lány ránézett Tentenre és Matsurira, akik csak megrántották a vállukat. 
- Ino, Sakura, felkelni! – kiáltotta Temari és dörömbölni kezdett az ajtón. Kis híján beesett a szobába, amikor egy álmos szőke hajkoronával, és annak gazdájával találta szembe magát. 
- Mi van már? – kérdezte álmosan. Temari kiegyenesedett és belenézett az ég kék szemekbe. Egy kicsit neheztelt Inora ugyan, de azon kívül nem volt semmi baja vele. 
- Büntetés – emlékeztette a szőkét, akinek erre eltűnt az álmosság a szeméből és ijedten nézett körbe. Már mindenki itt van? – kérdezte.
- Nem, még Hinata… - kezdte volna Tenten, de ekkor kinyílt a szobája ajtaja, s ő beesett rajta, ugyanis eddig annak támaszkodott. 
- Itt vagyok – mondta lihegve Hinata és kérdőn nézett a földön fekvő barátnőjére. – Hát, te?
- Szólhattál volna, hogy ajtót nyitsz – nyögte Tenten és felült. Matsuri odalépett hozzá, s kezét nyújtva, felsegítette Tentent.
- Köszönöm - mosolyodott el a lány. Ino csodálkozva meredt rájuk, majd tekintetét ismét Temarira függesztette.
- Két perc és itt vagyunk – mondta, azzal és becsapta az ajtót. Temari egy nagyot sóhajtott, majd a falnak vetette hátát. 



    Úgy volt, ahogy Ino mondta. Kerek két perc múlva kilépett a 203-as szobából Sakura és Ino. 
- Mehetünk? – kérdezte Sakura. A négy lány bólintott, majd elindultak le a lépcsőn, egyenesen a kolesz elé.
- A fiúk? – kérdezte Tenten.
- Azt mondták, hogy itt találkozunk – vont vállat Ino, majd kék szemével az utcát kezdte el pásztázni, ahol néhány perc múlva három autó jelent meg.
Lefékezett a lányok előtt, és kiszálltak belőlük a fiúk, bár Naruto egy kicsit morcosan.
- Mi a baj, édes? – lépett oda Hinata és ajkait a fiúéra tapasztotta.
- Nem én vezethettem – morogta.
- Naruto egyszer már megmondtam neked – nézett rá Sasuke. – Ha te vezetsz, nemhogy autó nem marad, út se.
- Ezt nem pont így mondtad – emlékeztette Gaara. Sasuke csak egy dühös grimaszt küldött felé, majd odaállt Sakura mellé, s derekánál fogva magához húzta.
- Sakura jön velem – mondta. – Plusz…
- Naruto és én – szólt közbe Hinata, majd odaállt ahhoz az autóhoz, amiből Sasuke és Naruto szállt ki. 
- Én vagyok a másik sofőr, velem jön Tenten, Kankuro és Ino – szólalt meg Neji.
- És én vagyok a harmadik – bólintott Gaara. – Velem jön Matsuri, Shikamaru és Temari. 
Miután ezt megbeszélték, bepattantak az autóba és egyszerre léptek a gázpedálra, aminek a következménye kis híján karambol lett volna. Ezt sikerült elkerülniük, ezért simán útnak tudtak indulni. Kakashi tájékoztatása szerint a kastély fent van a hegyen, és így lehet látni a földön is. Sasukeék mentek elől, utánuk Gaaraék és utánuk pedig Nejiék. Az út pofon egyszerű Spanyolországban, így hamar is odaértek, ám meglepetéssel kellett szembe találniuk magukat.
- Ezek meg mit keresnek itt? – nézett ki az ablakon Hinata.
- Jó kérdés. Remélem, nem ellenőrizni jöttek ide – jegyezte meg Sakura. A három autó lepakolt a kastély előtt, majd miután kiszálltak odamentek a kis csapathoz, ami ott gyülekezett.
- Hát, ti meg? – fordult bátyjához Sasuke. 
- Shizune küldött – felelte Itachi. – Büntetésbe vagyunk. És ti?
- Mi is – szólalt meg Naruto. – Átmentünk a lányokhoz, és elküldött ide.
- Ja, olyan kellemetlen volt – jegyezte meg Shikamaru.
- Nem akarjátok befogni azt a kellemetlen pofáját? – kérdezte Hidan. A többiek összenéztek, majd Sakuráék átvizslatták az embereket. Ott volt Itachi, Hidan, Deidara, Pein, Konan, Tobi, Kisame, Zetsu, Sasori és Karin. Plusz ők. 
- Shizune úgy ítélte, hogy a kastély elég nagy, el kell a segítség – mondta Zetsu. Neji visszament az autóhoz és kivett egy hatalmas táskát, majd intett a fiúknak, hogy segítsenek kivenni a felmosórongyot, a vödröt, a tisztítószert, és az egyéb dolgokat, ami egy nagytakarításhoz jó.
- Nagytakarítás? – borzadt el Gaara, amikor Neji véletlenül kicsúszott a száján a szó. – Ez már nem nagy, hanem óriási.
Kankuro fájdalmasan nyögött egyet, majd a cuccokkal megrakodva, odaléptek a lányok mellé. Itachiék is felkészülten álltak, majd egyszerre létek be az ajtón. Sasuke ment elől, mögötte Karin és Sakura, s a többiek. Sasuke kinyitotta az ajtót, majd mikor tett előre egy lépést, Karin megragadta a karját és visszahúzta. Sasuke értetlenkedve meredt rá, majd miután meghallotta a nagy durranást odakapta a tekintetét. Az ajtó felett egy hatalmas szarvas fej volt, az hullott oda, ahol éppen állt az előbb.
- Karin, megmentettél – nyögte megsemmisülten. – Köszönöm. 
Karin biccentett egyet, majd hátrafordult. Sakura odaállt Sasuke mellé, majd tett egy lépést előre. Most semmi sem zuhant. Tett még egy lépést előre, de még mindig semmi. Sakura ezzel bátorítást nyert, így besétált a terem közepére. Törmelék darabkák voltak mindenhol, ujjnyi vastag porral és pókhálókkal. 
- Jaj – nyögött fel Tenten. – Utálom a pókokat. 
Sasuke követte Sakurát, s most megállt a lány mellett, a terem közepén.
- Szerintem ez az aula – állapította meg.
- Hogy te milyen okos vagy – gúnyolódott Sakura. Sasuke rávigyorgott, majd összekulcsolta ujjait a lányéval, majd sétálgatni kezdtek az aulában.
- Most hova megyünk? – kérdezte Sakura.
- Csak sétálgatunk – vont vállat Sasuke, mire Sakura fején megjelent az a tipikus vízcsepp. Eközben barátaik is bemerészkedtek az aulába, bár Tenten és Naruto egy kicsit nagyon összegömbölyödve, szorosan párjuk nyakában.
- Jaj, Tenten – sóhajtott fel Neji, majd szembefordult a lánnyal. – Nyugi, majd én, megvédelek a pókoktól. 
Tenten hálásan rámosolygott, majd szorosan átölelte és egy csókot nyomott az ajkaira. 
- Naruto – szólalt meg Hinata.
- Mondjad drágám – mosolygott rá Hinatára.
- Ne légy ilyen gyáva. – Naruto megütközve nézett a lányra, majd remegve bólintott egyet, és igyekezett magabiztosnak viselkedni. Ez csak egy valahogyan sikeredett… Ha szórakozik.
- ÁÁÁ, nézzétek, egy százlábú óriás kecske – visította, mire mindenki megpördült a tengelye körül. 
- Ebben csak az a kellemetlen, hogy még oda is nézünk – jegyezte meg Shikamaru, mire Temari felnevetett.
- Nem – mondta Gaara. – Az a kellemetlen, hogy Temari ezen képes röhögni. 
A nővérétől való gyilkos pillantás kicsit helyre rázta Gaarát, mert most farok behúzva osont oda Matsurihoz, hogy megkapja a megfelelő védelmet. Deidara szélesen elvigyorodott, majd a lépcsőhöz sétált, és rálépett. Úgy tűnt, hogy a lépcső átmenetileg képtelen a por jelenlegi tömegénél nagyobb megterhelést elviselni, ezért fájdalmasan megnyikorgott. Deidara ezen nagyon meglepődött, ugyanis a lépcső márványból volt, és tudta szerint a márvány nem nyikorog. Oldalra nézett, és meglátta Narutót, aki egyben a hang tulajdonosa is volt.
- Biztos megrágták a terpeszek – mutatott rá. 
- Terpeszek? – vonta fel szemöldökét Deidara. Naruto is felvonta szemöldökét.
- Most mi van? – kérdezte.
- Azok termeszek, nem terpeszek – vihogott Hidan, amikor odalépett melléjük. Naruto fülig pirult zavarában, majd, hogy ezt feledtesse, elindult fel a lépcsőn. 
- Neki miért nem nyikorog? – kérdezte Kankuro.
- Kankuro drága, a lépcső márványból van, nem tud nyikorogni – nézett hátra Temari. Kankuro is elpirult, majd tovább nézte Narutót, aki az utolsó lépcsőfoknál gyorsabbra vette lépteit, és mindenki őszinte csodálkozására, feljutott az első emeletre, épségben, pedig látni lehetett, hogy a márványlépcsőn lévő poron egyszer-kétszer majdnem elcsúszott.
- Ezt meg, hogy csináltad Naruto? – kérdezte Sasuke. Sakurával az oldalán Naruto után mentek, és szerencséjükre, nekik sem esett bajuk. Akárcsak Hinatának, Tentennek, Temarinak, Shikamarunak, Gaarának, Matsurinak, Nejinek, Inonak, Itachinak, Kisaménak, Zetsunak, Peinnek, Konannak, Sasorinak és Karinnak. De Hidan, Deidara, Tobi és Kankuro már nem voltak ilyen szerencsések. Tobi ment előre, utána Deidara, Hidan és Kankuro. Tobi nyakát behúzva ment elől, majd mikor az utolsó lépcsőfokra ért, eltaknyolt. Ráesett a mögötte álló Deidarára, s így sorban. Sakura és Ino alig tudták visszatartani feltörő nevetésüket, így végül kiengedték. Sakura Sasukéra dőlve nevetett, a fiú ezt persze nem díjazta, mert most épp beestek a mellettük lévő ajtón. Kíváncsian pillantottak körbe, s Tenten - aki mögöttük lépett be az ajtón -, hatalmasat sikított. Kiakadása nem volt alaptalan, ugyanis Sakuraék fele fölött egy jókora pók jelent meg. 
- P-p-p-pók – lépett folyamatosan hátra Tenten.
- De okos vagy – dicsérte meg Ino, majd meglökte Itachit, aki egy nyögés kíséretében, két lapáttal összepréselte az állatot. Tenten megkönnyebbülten felsóhajtott, majd belépett a szobába. Egy kicsi szoba volt, egy dohos ággyal, egy porlepte fésülködőasztallal és egy szekrénnyel. A hatalmas baldachinos ágyon különböző méretű pókhálók voltak, újabb nyögést kifojtva Tentenből. Az ágyneműt vastag por takarta, és itt-ott lyukat lehetett rajta felfedezni. Nyilván egér rágta meg, futott át Ino agyán, mikor ő is belépett a szobába. A fésülködő asztalon is ujjnyi vastag porréteg volt, s mikor Tenten kihúzta a fiókot, bogarak sokasága tűnt fel. Tenten ismét felsikított, Ino borzadva hátrahőkölt, Sakura és Sasuke pedig gyorsan felpattantak a földről, utat engedve a bogaraknak, akik már el is hagyták a szobát.
- Úgy utálom a bogarakat – hallatszott egy hang kívülről. A hang gazdája Tobi volt, s most ő is becsörtetett a szobába. Rápillantott a dohos ágyra, majd megfogta a lepedőt és kirázta. A por össze-visszaszállt a szobában, s a lepedőből egerek maradéka, és szárított bogarak tűntek fel. Ino felnyögött, majd gyorsan el is fordult. Kihúzta a fésülködő asztal másik fiókját is, amiből egy kis könyvecske, és néhány régi levél tűnt elő. 
- Hm… - forgatta meg kezében a kis könyvet, majd letette az asztalra.
- Fúrót, kalapácsot vagy ilyesmiket hoztatok? – kérdezte Matsuri.
- Mi nem – tárta szét a karját Gaara.
- Mi hoztunk – mondta Pein, majd kiment a szobából, és „óvatosan” legurult a lépcsőn. – Au!
- Jól vagy? – nézett utána Konan, mire Pein felmutatta hüvelykujját, jelezve, hogy igen. Kisomfordált a kastélyból, egyenesen le a kocsikhoz. 
- Minek kell fúró és kalapács? – kérdezte Sasori Matsuritól.
- Azért te nagyokos, mert ez a kastély egy romhalmaz, már kastélynak sem lehetne nevezni – felelte a lány. – Rendbe kell egy kicsit hozni.
Az utolsó mondatot inkább csak magának jegyezte meg, majd benyitott a következő szobába, de egyből be is csukta.
- Köhh, köhh – fogta be az orrát és állt odébb.
- Mi volt az? – kérdezte Hinata.
- Te ne menj be oda, a kicsinek nem tenne jót – javasolta Matsuri, majd visszaállt Gaara mellé. 
- Mit találtatok? – lépett ki Sakura a szobából. Matsuri a mellettük lévő ajtóra mutatott, de megrázta a fejét.
- Semmi? – kérdezte.
- Te talált valamit, de azt mondta, hogy én ne nézzem meg, mert nem tenne jót az ifjabb Narutónak – vont vállat Hinata, mire Sakurának elkerekedett a szeme. Beszólt a szobába, hogy jöjjenek ki, majd odamentek a szoba elé. Kinyitották, és ezeréves dohányszag csapta meg az orrukat. 
- Juj – nyögte Ino, mikor benézett a szobába. Tenten is bekukkantott, majd elsikította magát. 
- Mi van ott? – kérdezte Hinata, nyakát nyújtogatva. Temari megfogta Hinata kezét és bevonszolta abba szobába.
- Idióták, azt hittem egy hulla fekszik itt – bosszankodott, majd belépett a szobába, amiben nem volt más, csak egy üvegszekrény. Matsuri, Ino, Tenten és Sakura jót kuncogtak Hinatán, majd beléptek a szobába és alaposabban körül néztek. A szoba fala sárgás tapéta volt, ami nagyobb helyeken kezdett lemállani. Kicsi szoba volt, a falat képek tömkelege lepte el, és az ajtó mellett egy nagy üvegszekrény állt. Ino odalépett, hogy kinyissa, de az megrepedt, kettétört. Ino ijedten hőkölt hátra, majd kiment a szobából, barátnői kíséretében, s most Deidaraék léptek be. 
- Ejha, aki itt lakott, az aztán adott a szépségre – nézett körül Deidara.
- Mi ebben a szép? – húzta el a száját Hidan.
- Ez művészet – felelte a szőke. – Bár a robbanás az igazi, de ez se rossz.
- Hah, persze – lépett be Zetsu, s alaposan megvizsgálta a képeket. 
- TALÁN LEÉRTÉKELED A MŰVÉSZETET?? – kiáltott rá Deidara.
- Jól van, bazdmeg, fogjuk – förmedt rá Hidan. 
- Öregem, ez aztán kellemetlen – sóhajtott Shikamaru, mikor elment a szoba előtt.
- MIT MONDTÁL TE KELLEMETLEN LAPÍTOTT FÉREG?? – kiáltott utána Deidara.
- Faszomat már! Deidara, fogd már be! – fogta be a fülét Hidan, majd sietve elhagyta a szobát. Ekkor Pein is felért, és Konan mellé lépett.
- Mi folyik itt? – kérdezte.
- Kellemetlenségeket ordibálnak, káromkodnak satöbbi – vont vállat Konan. Pein megcsóválta a fejét.
Eközben Kankuro és Tobi vállalkozott rá, hogy benyitnak a következő szobába, s ezt kivételesen megtehették. 
- ÁÁÁÁÁÁÁ, egy órás vérengző csiga – ugrott Kankuro nyakába Tobi, aki egy dühös nyögéssel lerázta magáról.
- Egy órás vérengző csiga? – elmélkedett Naruto. – Az milyen lehet? De tök jó, mutassátok!!
Gyorsan beszaladt a két fiú után, de órás vérengző csigát nem talált. 
- Miért pont órás? Nem óriás? – kérdezte Gaara, mikor ő is belépett. 
- Ja, de – nevetett fel Tobi. 
- Nem kéne elkezdeni takarítani? – kérdezte Karin. 
- Nem ártana – tette kezeit karba Temari. Lement a lépcsőn, barátai pedig követték. 
- Csapatokat kellene kialakítanunk – javasolta Hinata. 
- Fiúk és lányok külön-külön – mondta Kisame. 
- Sorsoljuk ki – mondta Naruto.
- Jaj, ilyen hülye ötleteket – jajgatott Neji. 
- Én mindenképpen Narutóval megyek – szólalt meg Hinata és odalépett a szőke mellé. Neji arca erre lángolni kezdett, de Tenten figyelmeztető ütésének köszönhetően sikerült lenyelnie goromba közbeszólását.
- Oké, akkor hozzátok csatlakozni fog Tobi és Kankuro – mondta Ino.
- Hogy mi?? – akadt ki Hinata. – Pont ezt a két barmot kell még elviselnem?
- Tobi nem barom, hanem egy ember – rázta a fejét hevesen Tobi, de Hinata elengedte a füle mellett a megjegyzést.
- Az ifjabb Narutónak ez nem tesz jót – simogatta meg Sakura a lány hasát, ravasz pillantást vetve Nejire, akinek már szinte lángolt a feje. Duzzogva hátat fordított és magában kezdett el szitkozódni.
- Tenten, Temari, Sakura és én leszünk a másik csapat – mondta Ino, és várakozva meredt barátnőire, akik csak bólintottak egyet.
- Matsuri és Karin jön velem –szólalt meg Konan. 
- Sajnállak – suttogta Gaara Matsuri fülében, aki csak nyögött egyet, majd csatlakozott a két lányhoz. Sakuráék küldtek felé egy sokatmondó pillantást, majd elindultak a vödrök felé. 
- Sasuke, Gaara, Neji és Shikamaru lesz a másik csapat – mondta Temari. – Aztán, majd ti eldöntitek.
- Ez kellemetlen, már megint parancsolgat – jegyezte meg Shikamaru, mire Temari gyilkoló pillantással meredt rám.
- Talán valami nem tetszik? – kérdezte dacosan. – Nem felel meg a kellemetlen elvárásaidnak? 
Shikamaru nem válaszolt, helyette tovább fixírozta a plafont, ahol egy csillár lógott, eléggé bizonytalanul. Mire ezt rendbe szedjük… - gondolkodott. Ez kellemetlen. Ránézett a fiúkra, s fél fülével hallgatta, hogy Sasori, Itachi, Deidara és Hidan lesznek még egy csapat, Zetsu és Pein pedig csatlakozik Konanékhoz. 
- Kakuzu nem akart volna jönni? – kérdezte Deidara.
- Nem tudom, biztos a szaros pénzét számolja – vont vállat Hidan, mire Deidara kérdőn nézett rá. – Venni akar egy motort.
Hidant látszólag cseppet sem izgatta, hogy Kakuzuval mi van, de most hirtelen megtántorodott, amikor Sakura egy felmosó vödröt és egy felmosó rongyot nyomott a kezébe. Deidarának egy portörlő rongyot, egy seprűt és egy lapátot, Itachinak egy festékes vödröt és egy ecset szettet, Sasori kezébe pedig egy táskát, ami tele volt csavarhúzókkal, és egyéb ilyen cuccal. A hirtelen súlytól, Sasori megtántorodott, és keze hozzáért Sakuráéhoz, amikor elvette a táskát. Sakura gyors hátraarcot csinált, majd elégedetten tapasztalta, hogy a lányok, feladatokkal látják el a fiúkat. Ők maguk is felvettek hasznos cuccokat, majd miután elosztoztak az első emelet szobáin, elkezdődött a munka. 
- Segítsééééééég!!!! – Még el sem kezdődött a nagytakarítás, Naruto máris felvesztve rohant le a lépcsőn, egyenesen ki a kastélyból. Nyomában kis fekete állatkák tömkelege üldözte őt. Temari megcsóválta a fejét. 
- Mit talált ez a szerencsétlen? – hajolt ki az első szobából a szőke.
- Denevéreket, ebben az ósdi szekrényben – hajolt ki a harmadik szobából Hinata. 
- De-de-de-denevéreket? - borzadt el Tenten, de nem figyeltek rá, ugyanis még egy ordítás hallatszott.
- Segítsééééééég!!! – szaladt Naruto után Deidara. 
- És ő, mit talált? – kérdezte Ino.
- Pókhálót – világosította fel Itachi. 
- P-p-p-p-pókhálót? - rezzent össze Tenten. Ino megcsóválta a fejét, majd folytatta előző tevékenységét, azaz a sorvadt csontváz leporolását.
- Mit csinálsz? – lépett oda borzadva Temari. 
- Épp porolom a csontvá… a csonvá… JESSZUSOM A CSONTVÁZAT!! – sikította Ino, majd becsapta a szekrényajtót, ami a fésülködő asztal mellett állt. Ino gyorsan lespurizott a fiúk után, nem kis megdöbbenést keltve velük. 
- Ezek mekkora idióták – tette fejére a kezét Sakura, majd szedte tovább le a pókhálókat a sarkokból. Ez igazából Tentenre várt volna, de mivel egy hatalmas keresztes pókot pillantott meg az egyik pókháló, inkább átadta a feladatot Sakurának. Most épp a padlót söpörte, Temari pedig megpucolta az ablakot, a tükröt, és porolta le a fésülködő asztalt.
- Szerintem ez a szoba valami puccos kis picsa szobája lehetett – szólalt meg, de Tenten megrázta a fejét.
- Kakashi-sensei azt mondta, hogy az első emeleten a szobalányok, takarítók aludtak. A család pedig a felső szinten – magyarázta. Temari csak legyintett egyet, majd folytatta tevékenységét. 


    Narutónak, Deidarának és Inonak végül sikerült visszatérniük a szobákba, és folytatni a szoba takarítását, ami nem volt egyszerű. Sorban szedtek le mindent és porolták le egyszerűen. Legalábbis a lányok. Nem volt olyan fiú, aki össze ne tört volt valamit. 
- A rohadt életbe – szitkozódott Hidan, mikor már a harmadik poharat törte össze. Ugyanis az első szinten a negyedik szoba tele volt poharakkal. – Miért nem a konyhában, vagy az étkezőben tárolják ezt.
- Mert szerintem ezek csak díszpoharak – nézett rá Sasori.
- Mi az, hogy díszpohár. A poharakból inni kell, nem? – méltatlankodott Hidan. Egyik barátja sem válaszolt, így hát ő sem törődött ezzel, inkább folytatta a poharak tisztítását.
- Soha nem végzünk ellen – szólalt meg Deidara egy kis idő után.


5 perc múlva…


- Soha nem végzünk ezzel – mondta ismét Deidara.


5 perc múlva…


- Huh, soha nem végzünk ezzel. – Deidara újabb beszólása csak növelte a feszültséget a szobában, de még senki sem szólalt meg. A fiú már a harmadjára törölte le az összes érmét, ami az üvegszekrényben volt.


Újabb nyomasztó 5 perc múlva…


- Soha nem végzünk ezzel. – Ez már sok volt. Hidan kikapta Deidara kezéből az érmét, ledobta az ágyra, majd felkapta Deidarát és kihajította a szobából. 
- Au – nyögte a szőke, mikor a szoba előtti padlóra esett. – Ez meg mire volt jó?
- Arra, hogy fogd be – válaszolta Hidan helyett Itachi, ugyanis semmi kedve nem volt hallgatni a káromkodását. Deidara nagy nehezen feltápászkodott, majd fogta a festékes vödröt, és az immáron tiszta falat, elkezdte lefesteni. 
- Azon nem tapéta van? – kérdezte Hidan.
- Nem, ez festék – válaszolta Sasori. Deidara halál nyugodtan festett, nem is törődve vele, hogy csukott szemmel elég nehéz festeni. Ugyanis csukott szemmel festett, és emiatt a mellé lépő Hidan fejét is befestette pirossal. Sasori és Itachi igyekeztek visszafojtani nevetésüket; kevés sikerrel.
- DEIDARA, A K***A ANYÁDAT, FIGYELJÉL MÁR EGY KICSIT! – ordította Hidan, majd fogta a zöld festéket és Deidara után spurizott, aki gyorsan kiszaladt. De mér késő volt; Hidan az egész vödör festéket Deidara fejére borította, mindenki szeme láttára, ugyanis az ordítást nem lehetett nem hallani. Kíváncsi fejek kukucskáltak ki az ajtón. Hinatából kitört a nevetés, utána meg persze mindenkiből. Csak Hidan és Deidara nem volt elragadtatva.
- A gyönyörű hajam – sopánkodott Deidara. 
- Kösz az együttérzést, nekem a zselém ment tönkre – förmedt rá Hidan. 
- Lehetőleg ne pocsékoljátok el a festékeket – szólt rájuk Konan, mire a két fiú engedelmesen meghajolt. 
- Tök jó, még hallgatnak is rád – mosolyodott el Karin. 
- Ez kelletlen – ásított Shikamaru. 
- Ez a kellemetlen, hogy nem bírod befogni azt a kellemetlen pofádat – vágott vissza Neji.
- Ez a kellemetlen, hogy folyton veled kell kellemetlenül kellemetlen szócsatát kellemetlenül vívnom.
- Nem – szólt közbe Sasuke. – Az a kellemetlen, hogy te csak kellemetlen mondatokat tudsz mondani, amikben mindenképpen benne van a kellemetlen szó. 
- Szóismétlés – mutatta fel ujját Gaara. – Első számú szabály a fogalmazásoknál. 
Sasuke a homlokára csapott, majd diadalittasan Shikamarura nézett.
- Pontosan! Ne legyél író – tanácsolta. Shikamaru ásított egyet, majd kiment érdeklődve kinézett az aulába. Kilépett, majd megpillantotta Tobit.
- Te meg mit csinálsz ott Tobi? – kérdezte Shikamaru. 


- Te meg mit csinálsz ott Tobi? – kérdezte Shikamaru. – Csak azért mert kellemetlenül kellemetlen lenne megtudnom, hogy a rákban kerülték fel oda.
Tobi vigyorogva nézett le Shikamarura, aki most hátat fordított neki és beszólt a szobába, hogy jöjjenek ki. Pár másodperc múlva a terasz megtelt emberekkel és megsemmisülten meredtek Tobira.
- Te meg, hogy a faszban kerültél fel oda? – kérdezte Hidan. Tobi az aulában lévő csilláron lógott, és azt tisztította egy darabka ronggyal. 
- TOBI!!! – kiáltotta Konan. – AZONNAL GYERE LE ONNAn, MERT LE FOG SZAKADNI AZ A CSILLÁR!!
Tobit teljesen hidegen hagyta Konan ordibálása, továbbra is nyugodt szívvel takarította a csillárt, és meglepően gyorsan. 
- Tobi, ha leszakad, te veszel másikat – figyelmeztette Pein. Tobi ennek hatására ijedten nézett Peinre, majd tekintete tovább siklott a földre.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikította, és jobban kapaszkodott a csillárba. – Nem tudok lejönni.
- Ha nem tudsz lejönni, akkor, hogy a rákban kerültél fel oda? – fonta karba a kezeit Sasuke. 
- Létrával – adta meg az egyszerű választ Tobi, de mikor lenézett, nem volt sehol sem létra. 
- Naruto hol van? – nézett körül Hinata.
- Remélem ráesett egy szekrény – dünnyögte Neji, mire unokahúgától egy dühös pillantást kapott. Lenézett az aulába és megpillantotta Narutót, amint épp a létrát tolta el, amin feljutott Tobi a csillárra. 
-NARUTO! – kiáltotta Sakura, mire a fiú ijedten megfordult. Tobi és ránézett, majd elkezdett kalimpálni a karjával.
- Naruto, hozd vissza a létrát – kiáltotta bömbölve. – Le akarok innen jutni.
Naruto vígan a fejét rázta és arrébb tolta a létrát. 
- Drágám, kérlek, nem akarok többet takarítani – szólt utána Hinata szelíden, mire Naruto megállt és lehajtotta a fejét.
- Egek, a szerelem mikre nem képes – vigyorodott el, majd megfordult és visszatolta a létrát, hogy Tobi le tudjon jönni. 
- Ejha, látszik, hogy szeret – jegyezte meg Temari. – Még hallgat is rád.
Hinata felnevetett, majd tovább figyelte Narutót, ugyanis a fiú most rakta vissza Tobi alá a létrát. Tobi rálépett a létrára, és szorosan ölelve azt, lemászott. Mikor már a felénél túl volt, hirtelen mozdulattal kirántották alóla. 
- ÁÁÁÁÁ – kiáltotta Tobi. Elterült a földön, s mellette pedig a létra. A fiúk felnevetettek, ellenben a lányokkal, akik csak komoran álltak, majd leszaladtak segíteni Tobinak. Hinata odacsörtetett Narutóhoz és ujjával bökdösni kezdte.
- Jaj, drágám, annyira idióta vagy… - kezdte el mosolyogva.
- Tudjuk – morgott Neji, újabb szikrázó pillantást kapva Hinatától. 
-… de máskor ilyet ne csinálj – fordult vissza a lány Narutóhoz. A fiú ijedten bólintott, majd vigyorogva megcsókolt Hinatát, ami miatt Neji már elérte a vulkán kitörés állapotot. 
- De egyébként nem én voltam – szakította meg a csókot Naruto és belenézett kedvese levendula szemeibe. 
- Ne szórakozz Naruto – kérte Hinata, mire Naruto értetlenkedő pillantást vetett rá.
- Tényleg nem én voltam – rázta meg a fejét, majd elengedte Hinatát, aki csak felvont szemöldökkel nézett rá. 
- Jó vicc Naruto – vigyorodott el Sasuke fentről.
- Nem jó vicc – kiáltotta Tobi és bebújt Ino háta mögé.
- Veszed el a kezed a csajom seggéről – ordított rá Itachi, majd leviharzott. Tobi most Matsuri mögé lépett, de ismét megcsapta a fülét egy dühös hang.
- Hé! – jött Itachi után Gaara. Tobi jobbnak látta menekülőre fogni a dolgot, így most beszaladt az egyik díszes ajtó mögötti helyiségbe. 
- Ejha – állt meg. Sakura érdeklődve indult el felé, és gyorsan mellé spurizott Sasuke is. 
- A térkép alapján az étkezőbe mentek – vett elő egy kis tekercset Ino. 
- Az meg honnan van? – kérdezte Deidara. 
- Kakashitól kaptam – vont vállat a lány, azzal alaposabban szemügyre vette a térképet. – Az ebédlőből nyílik egy ajtó, ott van a konyha. 
Naruto erre a kijelentésre beviharzott az ebédlőbe, és egyenesen a konyhába. De csalódnia kellett, a vendéglátás minimális volt…
- A pokolba, nincsen ramen – szitkozódott.
- Naruto, ez egy ezeréves kastély, még szép, hogy nincsen ehető kaja – csapott a homlokára Tenten. 
- Ejha– kiáltotta hirtelen Naruto.
- Mi az? Mit találtál? – lépett be az ebédlőbe Sasuke. Most jobban szemügyre vehették, s a látvány, nem volt épp kellemes. Biztos nem ennék itt, gondolta Sakura. Az asztalokon ujjnyi vastag por volt, a székek elkorhadtak, és mindent pókháló borított, ami miatt Tenten fel is nyögött. 
- Tenten, basszus, ezek csak pókhálók – csattant fel Temari, mikor mér kezdett kijönni a béketűrésből. – Nincs itt semmilyen póáááááááááááááá! – Temari hirtelen felsikított és hanyatt esett ijedtében. Az ajtón egy hatalmas keresztes pók ment épp felfedező útra. Tenten is felsikított, majd bebújt Neji mögé. A pók tovább mászott az ajtón, egyenesen fel a falra. 
- Legyen a neve II. Ino – mutatott rá vidáman Ino.
- Miért pont második? – kérdezte Itachi.
- Azért mert én vagyok az első.
- Te most komolyan elneveztél magadról egy pókot? – nézett rá felvont szemöldökkel Sakura. Ino boldogan kezdett bólogatni, majd megkérte Itachit, hogy vegye fel a nyakába, aki ezt némi lelkesedés nélkül elvállalta. Ino, mikor Itachi nyakában ült, invitálta a fiút, hogy menjen a sarokba. Ino egy kis műanyag, átlátszó dobozkát vett elő, kinyitotta és belerakta II. Ino-t. Fülbevalójával kilyukasztotta a tetejét, hogy a pók kapjon némi levegőt is. 
- Csipkés főkötőt nem akarsz rá adni? – kérdezte nevetve Hinata, mire Ino csak egy fintort küldött felé és már két lábon állt, amikor Itachi lerakta. 
- Enni nem kap? – kérdezte Matsuri.
- Szent igaz – sopánkodott Ino és jelentőségteljes pillantást vetett a mellette álló Itachira, aki ezt egy kérdő tekintettel viszonozta.
- Tessék? – kérdezte.
- Itachi, megtennéd, hogy arról a rohadt nagy pókhálóról leveszed az ebédjét? – nézett könyörgő szemekkel Ino. Itachi borzadva pillantott a pókhálóra, majd Inora.
- Őszinte részvétem – mondták az ajtóban állók, mire Itachi rájuk vigyorgott. Odament a falhoz, és nyújtózkodva nyúlt a pókhálóért, kevés sikerrel.
- Na, gyere Deidara, ha már egyszer kinevettél – intett a szőkének, akinek erre lefagyott a mosolya. Ránézett a mellette álló Hidanra, aki csak elvigyorodott és meglökte barátját. 
- A nyakadba ülök – fogta meg Deidara vállát Itachi, mire a szőke összerezzent. 
- Hogy mi? – nézett rá.
- De szedheted te is nyugodtan a legyeket – vont vállat nyugodtan Itachi. Deidara borzadva hátra hőkölt, majd egy nyögés kíséretében engedte, hogy Itachi a nyakába üljön. Kicsit dülöngélve állt föl, majd tartotta Itachit, miközben az apró legyeket rakosgatta a markába. 
- És ezt, hogy adod neki oda? – kérdezte Sasuke, aki eközben röhögve figyelte a jelentet, ezzel egy-egy szúrós pillantást kapva Deidarától és Itachitól. 
- Hát… - Ino egy pillanatig habozott, majd kicsit remegve megszólalt. – Öhm… gyorsan kinyitom a tetejét, te bedobod a legyeket és visszazárom a fedőt.
- Ez állatkínzás – borzadt el Sakura. Mielőtt Ino válaszolhatott volna, Naruto, és az utána szaladó Tobi jelentek meg az ebédlőben.
- ÁÁÁÁÁ, vidd innen azt az izét! – ordibálta Naruto. Tobi valami hatalmas fekete izével kergette szerencsétlen fiút, miközben körbe-körberohangáltak az ebédlőben, egyszer fellökve Sasukét, és Deidaráékat is. Deidara és Itachi hanyatt estek, magukkal rántva Inót is, akinek kiesett a doboz a kezéből és kiszabadult a pók. 
- II. Ino – sikította Ino. – NARUTO!! 
Naruto azonban nem hallotta Ino kifakadását, továbbra is menekült Tobi elől. Kankuro ekkor előrelépett és elgáncsolta a két fiút, persze csak egymás után. Tobi ráesett Narutóra, és az a szőrös valami pedig Naruto fejére.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – kiáltotta. – Szedjétek le rólam! Szedjétek le rólam!
Naruto kapálózott a földön, miközben Itachi és Deidara felsegítették Tobit. A szőrös kis izé odébb gurult, így Narutón nem lehetett, de ő mégis nyivákolt, hogy szedjék le.
- ÁÁÁÁÁ, segítség!!! – kiáltozott. Sasuke odalépett hozzá, és a karjánál fogva felsegítette.
- Naruto, már nincs rajtad – mondta barátjának, mire az lenyugodott és mély levegőt véve szembe fordult Tobival.
- IDIÓTA!!! – kiáltotta. 
- Mit dobtál rá, te fafejű? – kérdezte Hidan.
- Egy döglött patkányt – vonta meg a vállát Tobi. Naruto megborzongott, majd tovább kiment az ebédlőből, nyomában a többiekkel. 
- Most hova? – kérdezte Pein.
- Azt hittem, hogy takarítani jöttünk – jegyezte meg karba tett kézzel Konan. 
- Ja, persze – vigyorgott rá Pein. Konan is elmosolyodott, majd az emeltre ment.
- Karin, Matsuri, gyertek, még nincs kész a szoba – nézett vissza. A két megszólított egyből követte őt, s pár másodperc múlva egy éles sikítást hallottak a lent maradottak. 
- Jesszus – sikította Karin.
- Karin, ez csak egy pók, most mit fosol? – hitetlenkedett Matsuri. Tenten felnyögött, majd ránézett Sakurára.
- Sakura, mi már készen vagyunk? – kérdezte.
- Már majdnem, még az ágyneműt le kell cserélni – nézett rá Sakura. Tenten megkönnyebbülten felsóhajtott, majd Inóval felmentek az emeletre, Temari pedig kiment a kocsikhoz ágyneműért. Odakint viszont sötét volt, pedig még csak délelőtt 9 óra volt. Az eget sötét felhők borították, az eső zuhogott, az ég dörgött és villámlott. Temari gyorsan bespurizott az ágyneműkkel a kastélyba, bár ez a kis út alatt és elázott. 
- Hát, te meg mitől vagy csurom vizes? – kérdezte Gaara.
- Kint esik az eső és villámlik – tájékoztatta Temari. Naruto és Tobi ijedten összehúzták magukat, majd Naruto röhögve felállt és gúnyos mosollyal az arcán Tobira mutatott.
- Háhá, gyáva féreg! – röhögte, de egyből elhallgatott, amikor a kastélyban korom sötét lett. A fáklyák, amiket Sasuke gyújtott meg az előbb, most elaludtak. 
- Ez kellemetlen – jegyezte meg a sötétben Shikamaru.
- Neked is meg kellett szólalnod – morogta Hidan.
- Mégis ki oltotta le a villanyt? – csattant fel Ino, mikor megpróbált kijönni a szobából, de az ajtó helyett a falnak ment neki.
- Látszik, hogy beütötted a fejedet, itt nincs villany – csóválta meg a fejét Sakura. Ino küldött felé egy mérges pillantást, de amikor rájött, hogy barátnője nem látja, hozzátette:
- Kösz, tudtam, hogy számíthatok rád – vetette oda. Sakura felnevetett, majd egy koppanás hallatszott két ajtóval odább. Abban a szobában senki nem tartózkodott. 
- Fé-fé-fé-félek – tette száját a kezeire Tenten. 
- Nyugi, biztos egy óriáspók szabadult ki az állatkertből – legyintett Ino. – II. INOOOO !!!
Megint ki akart rohanni, de neki ütközött a falnak. 
- Hogy lehetsz te ilyen béna? – kérdezte Sakura.
- Fogd be!
Eközben lent is folytatódott az eszmecsere. Tobi, aki már szinte sírt a félelemtől, folyton felordított, amikor furcsa hangokat hallott az ebédlőből. Hidan folyton elkáromkodta magát, amikor Tobi megijesztette, és olykor-olykor megpróbálta leütni kevés sikerrel. Egyszer leütötte Pein, aki erre Deidarát ütötte le, aki a művészetével fenyegetőzött, és közben leütötte Kankurót, aki ezen csak jót röhögött.
- Hogy lehetsz ilyen hülye Kankuro? – kérdezte fejcsóválva Temari, mikor felismerte öccse nevetését.
- Mi az? – próbált meg ránézni Kankuro. 
- Hogy vagy képes azon röhögni, hogy leütött valaki? – döbbent meg Temari, de erre Kankuro is megdöbbent.
- Engem nem ütött le senki – forgott meg a tengelye körül. 
- Akkor kit ütöttem le? – tűnődött Deidara.
- Engeeeem – hallatszott egy mély és ijesztő hang.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikította Temari. A kis tömeg szétszaladt, volt, aki az ebédlőbe, valaki pedig a falnak. De volt olyan is, aki a lépcsőn esett el. 
- Hahaha, bevettétek, pancserek! – röhögött Tobi, a „szellem”.
- Tobi, a kurva anyádat – kiáltotta Hidan. Ekkor azonban egy csattanás hallatszott és Tobi egy nyögés kíséretében a földre került.
- Ki ütött meg? – kérdezte. 
- Én nem – hallatszottak a válaszok. Tobi ijedten körül nézett, bár nem láthatott senkit. Ekkor azonban egy villanás volt kint, bevilágítva a kastélyba. Tobi ijedten fordult hátra, és egy pillanatig mintha látott volna, egy arcot. 
- Ki áll mögöttem? – kérdezte. Nem kapott választ. 
- Tobi, ne szórakozz már! – vetette oda ingerülten Temari. 
- Én nem viccelek – mentegetőzött Tobi. Remegve felállt, majd el akart indulni, de neki ütközött valaminek. Kicsit megtántorodott, majd mély hörgést hallott és felspurizott a másik lépcsőn, ami ott volt mellette. Beszaladt az egyik szobába és becsapta az ajtót.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikított fel, majd kiviharzott a szobából. Jobbra indult el, és a fényhiány miatt elbotlotta azon az egy lépcsőfokon, ami azon a kis teraszon volt, majd miután sikerült felállnia, neki ment a falnak és hanyatt esett. 
- Juj – nyögte Sasori, mikor hallotta, az eséseket. Ekkor ijesztő kacaj visszhangzott a kastélyban. A lányok kijöttek a szobákból és érdeklődve próbáltak valamit kivenni a sötétségből. 
- Hol van Sasuke? – kérdezte Sakura.
- Itt vagyok – hallatszott lentről. – Sakura, maradj ott, ahol vagy.
Sakura mondott egy „jó”-t. A kastélyra néma csönd telepedett, csak az esőt, és a dörgést lehetett hallani. A villám néha megvilágította a kastélyt, de senkit nem láttak, aki gyanús lett volna.
- Azt javaslom, hogy menjünk, haza és majd holnap visszajövünk – mondta Naruto, aki már egy jó ideje nem szólalt meg, de más se nagyon. 
- Egyetértek – bólintott Hinata, majd Neji tapogatózva elindult az ajtó felé, és utána sorban jöttek a többiek: Hinata, Naruto, Sasuke, Shikamaru, Temari, Itachi, Pein, Sasori, Deidara, Hidan, Zetsu és Kankuro. Az emeletről is lépkedtek le a lányok: Sakura, Ino, Tenten, Konan, Karin és Matsuri. Tobi azóta már magához tért, és lespurizott a lépcsőn, de kétszer eltaknyolt. 
- Ez nem tetszett nekem – jegyezte meg Hinata fejcsóválva.
- Ne bámészkodjatok, el fogtok ázni – kiáltotta Ino, majd beszálltak a kocsikba, majd beindították a motort.
- Mindenki meg van? – kérdezte Sasuke. 
- Kisame hol van? – kérdezte Deidara, mire mindenki összenézett. 
- SEGÍTSÉÉÉÉÉÉG! – hallottak bentről egy hangot. Sasori kipattant a kocsiból és berontott a kastélyba, ahonnan épp Kisame jött ki, egy rakás méh kíséretében. Kezeivel össze-visszacsapkodott úgy futott körbe-körbe.
- Ez a bolond meg hol járt? – vonta fel szemöldökét Hidan.
- Hát, szerintem még akkor körül nézett a kastélyban, amikor mi az ebédlőt vizslattuk – vont vállat Deidara. Kisame és Sasori gyorsan bepattantak a kocsiba, mire Kisame elkezdett sopánkodni, hogy gyorsan induljanak el. Mindenki elindult, s a mai nap már csak emlék marad. De ezt még egy teljes hétig, ha nem több ideig kell csinálni. Már csak az a kérdés, hogy mik lesznek még itt…


   Az eső még mindig esik. Reggel óta, egyfolytában erős esőcseppek kopogtatnak az ablakpárkányokon, fák levelein, autók tetején és az utakon. Pillanatnyilag három autó közlekedik az úton, mert a másik kettő levált tőlük. Mind a három autón folyamatosan járt az ablaktörlő, és mindegyikben néma csend uralkodott. Csak a zuhogó esőt, a dörgést és a villámlást lehetett hallani. Az utcán alig volt ember, de aki mégis, az fejét fogva menekült fedezékbe. Sakura az ablaknak nyomódva figyelte az embereket. Sóhajtott egy nagyot, majd a mellette ülő Sasukéra nézett. A fiú viszonozta pillantását, majd megfogta Sakura kezét. Ujjaik összekulcsolódtak, majd elengedték egymást, amikor Sasuke váltott. A hátsó ülésen Naruto ült Hinatával. A lány, most fejét a fiú ölébe hajtotta, miközben hasát simogatta. Naruto keze is olykor-olykor elidőzött a pocakján, valamikor pedig az arcán. Most viszont egymás kezét szorították. 
A másik autót, ami mögöttük ment, Neji vezette. Feszülten figyelte az előttük haladókat, hátha megpillantja Naruto és Hinata fejét összeérni. De egyelőre csak Naruto fejét látta, ami miatt beindult a fantáziája. Gyorsan elhessegette a rémisztő gondolatokat, majd próbált az útra koncentrálni. Mély levegőt vett, majd egyből ki is fújta azt. Csuklójára egy selymes kéz fonódott. Oldalra fordította a fejét és rámosolygott Tentenre. 
- Az útra figyelj – szólt halkan Tenten. Neji egyből teljesítette a kérést és az útra nézett, s az előttük menő autóban észrevette unokahúga hajtömegét. Jól láthatóan megcsókolta Narutót, ami miatt Nejiben felment a pumpa. Tenten még erősebben megszorította a csuklóját, jelezve, hogy ne húzza föl magát az unokahúga boldogságán. Neji ismét kifújta a benn tartott levegőt, majd fékezett a piros lámpánál. A hátsó ülésen néma csend volt. Kankuro aludt, Ino pedig csak bámult kifelé az ablakon. Nem szerette az esőt, ez látszott rajta, olyankor vakító szőke haja sem volt olyan világos, és arca sem volt olyan örömteli. A napsütésben viszont egészen más volt. Biztos a vihar…
A mögöttük haladó autóban sem ment az élet. Gaara nyugodtan vezetett, mellette pedig Matsuri hallgatott zenét az iPodján. Mögöttük Shikamaru aludt, Temari pedig néha-néha megrovó pillantást vetett rá, de alapjáraton bámult kifelé az ablakon. Szokatlan volt ez a csönd a kis csapatban. A lámpa épp most váltott és a három autó elindult. A kollégiumok már nem voltak messze, néhány perc alatt oda is értek. A fiúk kitették a lányokat az autóból, a párok egy csókkal elbúcsúztak egymástól, majd a lányok bementek. Fáradtan baktattak fel a lépcsőn, és léptek be a kollégiumba, ahol a portás volt egyedül.
- Na, milyen volt a büntetés? – kérdezte vigyorogva. A lányok egy pillantásra sem méltatták, helyette felbaktattak a lépcsőn, egyenesen a 201-es, 202-es és 203-as szobákba. 
Mikor sikeresen bejutottak, egyszerre dobták le magukat az ágyra.
- Ez teljesen kifárasztott – sóhajtott Sakura. 
- II. Ino – nyavalygott Ino.
- Most ne mond, hogy hazahoztad volna az a pókot – nézett rá megütközve a barátnője. 
- De igen.
- Akkor fel kellett volna készülnöd rá, hogy választanod kell majd: Vagy repül a pók, vagy pedig te alszol a folyosón.
Ino ijedten nézett rá, Sakura viszont csak elégedetten vigyorgott. Levette pulóverét, majd elfeküdt az ágyon, de még le sem hajtotta a fejét, felült. Ino kérdőn nézett rá, de Sakura csak felpattant.
- Megyek fürdeni – jelentette ki. – Te jössz?
Barátnője bólintott, majd magához vett egy fehér pólót, egy lila rövidnadrágot, és egy törülközőt, és Sakurával kimentek. 

Hinata eldőlt az ágyon, majd behunyta szemét. Tenten ugyanígy tett, de előtte megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Mi az? – kérdezte Hinata.
- Örülök, hogy II. Ino elszökött – mosolyodott el Tenten, majd az éjjeliszekrényéről leemelt egy könyvet, amit addig, minden este olvasott.
- Ja, tuti ott ijesztgetne téged vele – nevetett fel Hinata. Tenten megborzongott, majd kinyitotta a könyvet és tovább olvasta. Hinata a táskájából kiemelte a telefonját, bedugta a fülhallgatót és benyomta a zenét. Egy lassú számot hallgatott épp, amit néhány napja ismert meg, Sakura jóvoltából. Ő ajánlotta, mert most nem igen tenne jót neki a pörgős rock, vagy ilyesmi zene. Korábban sosem hallott Tarja Turunenről, de amióta Sakura megmutatta neki, folyton azt hallgatja. Persze nem mindig azt, van más zene is. Most épp az Oasis című száma ment, ami Hinatára mindig nyugtató hatással van. 
- Mit hallgatsz? – kérdezte Tenten. Hinata kinyitotta a szemét, amit az előbb lehunyt és válaszolt:
- Tarja Turunen – Oasis – felelte könnyedén, mire Tenten elmosolyodott.
- Sakura ajánlotta? – Hinata aprót bólintott és ő is elmosolyodott.
- Hát, igen, oda van a hangjáért és a zenéjéért – sóhajtott Tenten. – Bár nem tudod, hogy mit eszik rajta. 
- Csodálatos hangja van – ellenkezett Hinata.
- Hát, az biztos, hogy van hangja. Sőt, nagyon jó hangja van, de… á, nem tudom, hagyjuk inkább – legyintett barátnője. – Nem az én stílusom. 
Hinata felnevetett, majd tovább hallgatta a számot.
- És, te mit olvasol? – kérdezte halkan.
- Stephen King – a Rémkoppantók. – Tenten nem nézett fel a könyvből, úgy felelt.
- Hűha. És miről szól?
- Egy nőről, aki talál egy fém valamit és elkezdi kiásni. Minél nagyobb rész kerül elő, annál több szörnyűség történik.
- Aha, biztos valami horrorisztikus akármi. 
Tenten bólintott.
- Jókor olvasod – jegyezte meg Hinata, mire Tenten felemelte a fejét.
- Mert? 
- Mert pont most megyünk abba a kastélyba, és mindenki totál be van szarva. Előfog jönni a fantáziád.
Tenten nyelt egyet, majd eltette a könyvet és elővette iPodját, bedugta a fölébe a fülhallgatót, majd elindította a zenét. 
- És te mit hallgatsz? – kérdezte ismét Hinata.
- Fall Out Boy – Thanks For The Memories – felelte Tenten, majd rámosolygott Hinatára és behunyta a szemét. – Mehetnénk nemsokára fürdeni.
- Igen – bólintott Hinata, majd követte barátnője példáját.

Matsuri és Temari a fürdő felé vették irányukat, ahol még senki sem volt. 
- Huh, ez mázli – jegyezte meg Matsuri, majd bementek és ruhájukat lekapva beálltak egy-egy kabinba. 
- Utálom, hogy nincs minden szobának külön-külön fürdője – mondta Temari.
- Biztos sokba kerülne – szólalt meg Matsuri. Temari erre csak morgott valamit, majd a tusfürdőjével kezdte bekenni magát, akárcsak Matsuri.
Mikor végeztek, gyorsan megtörülköztek, majd magukra kapták pizsamájukat és a fogmosás után visszaindultak a szobájukba.
- És jól kijöttök Gaarával? – kérdezte egy hosszabb szünet után Temari. Matsuri vigyorogva bólintott, de azon nyomban elkomorult.
- És te Shikamaruval? – Temari nem válaszolt, gyorsabbra vette helyette a tempót. Matsuri egy kis fáziskéséssel felzárkózott hozzá, és a lány arcát kezdte el fixírozni. A szobájukhoz érve Temari ment be elsőként, szorosan a nyomában Matsurival. Ledobták magukat az ágyra, majd Temari a kezébe temette arcát és elkezdett zokogni. Matsuri odaült mellé és vigasztalóan átölelte. 
- Mi a baj? – kérdezte.
- Már nincs meg az a szoros kapocs kettőnk között – felelte némi hallgatás után Temari. – Egyre kevesebbet vagyunk együtt, és… már nem viselkedünk úgy egymással, mint régen. 
Matsuri nem felelt, csak nézte elkeseredett barátnőjét.
- Beszélj vele – szólalt meg végül. 
- És mégis mit mondjak neki? – kérdezte Temari. 
- Hát… - Matsuri habozott, fogalma sem volt róla, hogy mit kell ilyenkor mondani. – Mondjuk, beszéld meg vele, hogy többet kéne találkoznotok. Akkor talán visszatér önmagához, vagy ilyesmi. 
Temari elmosolyodott, majd felkapta a telefonját és bepötyögött valamit.
- Szia Shikamaru, Temari vagyok! Figyelj, nincs kedved eljönni kicsit körül nézni a városban? Nem ez nem jó, még esik. Tényleg? Nem esik már? De jó, akkor találkozzunk a suli előtt. Puszi, szeretlek!
- Na, remélem, a „szeretlek”-ből megtudta, hogy tényleg szereted – mosolyodott el Matsuri, miután Temari letette a telefont. Vigyorogva pillantott barátnőjére, majd elkezdett kotorászni a szekrényben. 
- Ennek a randinak jól kell sikerülnie – motyogott magában. Diadalittasan felemelt egy fekete spagetti pántos toppot, és egy fehér halásznadrágot, majd gyorsan átvette őket. 
- Na, hogy nézek ki? – kérdezte Matsuritől.
- Shikamaru tuti, hogy a lábaid elé veti magát – vigyorodott el Matsuri. Temari is elmosolyodott, majd felkapta telefonját és kiment az ajtón, de előtte leköszönt.
- Majd jövök!
- Sok sikert! – kiáltott utána Matsuri, és a távolban még hallani vélte Temari hangját, amint azt mondja, „köszönöm”. Matsuri vigyorogva ült le az ágyára, de egy bosszús sóhaj kíséretében felállt, amikor kopogtattak. Odasétált az ajtóhoz és dühösen kinyitotta. Száját is már szólásra tátotta, de egyből becsukta, amikor megpillantotta a matektanárát, Yuuhi Kurenai-t.
- Kurenai-sensei? – kérdezte meglepetten. A tanárnő szigorú arccal belépett a szobába és körülnézett. 
- Férfi szagot érzek – szimatolt bele a levegőbe.
- Öhm… sensei, ez egy kicsit félreérthető volt – jegyezte meg Matsuri. Kurenai nem figyelt rá, csak nézelődött, miközben a kezében tartott két dobozt erősebben szorította. 
- Na – fordult Matsurival szembe. – Mint tudod, az iskola, azaz a spanyolok megsegítették a diákokat, így minden szobába lesz egy laptop. Nem magyarázkodok. 
Átnyújtotta az egyik dobozt a megszeppent Matsurinak, aki nem igazán akarta elárulni, hogy fogalma se volt arról, hogy laptopokat kapnak a diákok. Elvette a dobozt, majd már csak annyit hallott, hogy az ajtó csapódik. Érdeklődve pillantott rá, majd lerakta az íróasztalra és ledőlt az ágyára.


A 203-as szobában telefoncsörgés zavarta meg a pihenőket. Sakura az ijedtségtől leverte az ébresztő óráját, ami most épp egy kattanás kíséretében megadta magát. Gyorsan felkapta a telefont és a füléhez emelte.
- Sasuke? Szia, mi újság? Most? Oké, rendben néhány perc múlva ott vagyok. – Sakura lenyomta a telefont, majd a szekrényéhez ugrott és elkezdett benne kotorászni, ahogy az előbb Temari is, bár ő ezt nem tudhatta. Egy piros pánt nélküli topot választott, s hozzá egy fehér csőszáru farmert. Gyorsan felkapta magára, majd elbúcsúzott Inótól s kiszaladt az épületből, egyenesen a suli felé. 
Mikor odaért észrevette Temarit és Shikamarut a távolban, de nem intettek neki, mentek egyenesen előre. Sakura mosolyogva megcsóválta a fejét, majd tovább futott. A suli előtt egy jól ismert fekete hajú fiú állt. Az iskolát fürkészte, majd oldalra fordította a fejét, és hatalmas vigyor terült szét az arcán, amikor megpillantotta Sakurát. A lány lefékezett előtte, de Sasuke magához rántotta és egy forró csókot lehelt ajkaira. 
- Szia – köszönt Sasuke, miután elengedték egymást.
- Szia – mosolygott rá Sakura. 
- Mehetünk? – nyújtotta a kezét a fiú. Sakura bólintott, majd kezét Sasuke kezébe helyezte és elindultak egy kis sétára. 
- És? Holnap mikor megyünk a kastélyba? – kérdezte egy rövid hallgatás után Sasuke.
- Ugyanakkor, mint ma – felelte Sakura. – Remélem Tobi nem fogja hozni a formáját. 
Sasuke felnevetett, ami Sakurából is előcsalt egy vigyort. A park felé sétáltak, amiben egy hatalmas szökőkút volt felállítva. Leültek a szélére, majd a vizet kezdték pásztázni.
- Ugye, nem akarsz beleugrani? – kérdezte Sakura, mikor megpillantotta Sasuke szemében a csillogást. A fiú elvigyorodott, majd felkapta a lányt és beugrott vele a vízbe. Sakura hatalmasat sikított, de utána gonosz vigyorra húzta a száját, és lenyomta Sasukét a víz alá.
- HÉ! – bukkant a felszínre a fiú, de mosollyal az arcán. Jól szórakoztak, nem is törődtek azzal, hogy a parkőr bármelyik pillanatban felbukkanhat, de azzal sem, hogy valaki nagyon figyeli őket. Azaz valakik. A park egyik részén, ami mellett ott volt a szökőkút, egy hatalmas gördeszka pálya állt. A falnál két alak kukucskált kifelé, és figyelték a párt. Egy lány és egy fiú, nevezetesen Karin és Sasori álltak ott, s fejük szinte már vörös volt. 
- Szólni kéne a parkőröknek – tűnődött Sasori.
- Hülye vagy? – förmedt rá Karin. – Akkor nem tudjuk meglesni őket.
- És mit akarsz meglesni? – kérdezte unottan a fiú.
- Hát, azt, hogy mit csinálnak – tárta szét a karját a lány.
- Ezen most mit kell gondolkodni? Úszkálnak a szökőkútban, miközben vigyorognak, mint a tejbe tök, és ölelgetik egymást – mutatott rájuk Sasori, de Karin elengedte a füle mellett a megjegyzést. Helyette beletúrt dús vörös hajába, majd tovább kémlelte Sakurát és Sasukét. 
- Mivel tudnánk őket szétválasztani? – tűnődött magában. 
- Én mentem? – fordult meg Sasori, de el akart indulni, de Karin csattanó hangja megállította.
- Mi? – szólalt meg a lány, de nem fordult hátra. Sasori mélyet sóhajtott, majd megfordult és közelebb lépett a lányhoz, hogy kilásson a fal mögül. Karin ekkor azonban megfordult, de túl nagy hévvel, így most kettőjük szája egy másodpercre összeért. Eltávolodtak egymástó, mint két galamb, és rák vörös fejjel meredtek egymásra. 
- Bo-bocsánat – dadogták egyszerre. Karin gyorsan megfordult, s, hogy feledtesse a pillanatot, megszólalt.
- Ööö… szerintem hagyjuk az egészet – szólalt meg végül és mosolyogva Sasori felé fordult, aki még mindig vörös volt. Megrázta a fejét, majd bólintott, hogy menjenek. Karin nagyot sóhajtott, majd mosolyogva búcsút intett Sasorinak, amikor a lányok koleszához érkeztek. Bement az épületbe, rámosolygott a portásra, majd a 224-es szoba felé vette az irányt. Kártyájával kinyitotta, és meglepetésére Tayuya ült bent.
- Hát, te? – kérdezte tőle, amikor belépett a szobába.
- Nem jött össze az a randi – csóválta meg a fejét Tayuya, majd elterült az ágyon.
- Milyen randi? – nézett rá meghökkenve Karin.
- Te tényleg nem figyelsz rám? – csattant fel Tayuya és a lányra nézett. – Mondtam neked, hogy bejön Nara Shikamaru, de nem tudtam vele beszélni, mert ott volt az a kis cafka. 
- Ja, igen, bocs, csak ma annyi dolog történt velem – tette homlokára a kezét Karin és eldobta magát az ágyra. – Szóval, a Sabaku no csajszi van a dologban nem igaz?
- De – bólintott Tayuya. – Ki kell találnom valamit. 
- Gyere el a kastélyba takarítani. Ő is ott van – vont vállat Karin, mire barátnője felemelte a fejét, s szemét összehúzta.
- A Sabaku no ribanc is ott van? – kérdezte. Karin bólintott. Tayuya sóhajtott egy nagyot, majd kibámult az ablakon, de utána egyből visszanézett Karinra.
- Megyek – jelentette ki határozottan. Karin mosolyogva bólintott egyet, majd a dobozra nézett, ami az íróasztalon helyezkedett el.
- Ez meg mi? – lépett a csomaghoz.
- Yuuhi hozta, laptop van benne – mondta Tayuya, mire Katin felvonta a szemöldökét.
- Yuuhi?
- Kurenai, csak én a vezetéknevén szólítom. – Tayuya legyintett egyet, majd ismét ledőlt az ágyra, s igyekezett tervet kovácsolni. 




- Egész jó idő van most – nézett fel az égre Temari. 
- Ja, jó kellemetlen – csatlakozott Shikamaru is, mire Temari feje pipacspiros lett.
- Muszáj neked folyton… ah, mindegy! – Temari legyintett egyet. A francba, nem szabad kiakadnom ilyen apróságokon, mert a végén tényleg szétmegyünk, morfondírozott a lány. Temari és Shikamaru a park felé vették az irányt, viszont, amikor beértek, két ázott ismertőssel találták szembe magukat.
- Hát ti meg, hol jártatok? – kérdezte tőlük Temari.
- A szökőkútban – vigyorodott el vacogva Sakura. 
- Egek, ez kellemetlen – fintorodott el Shikamaru, mire Temari próbált mosolyt erőltetni az arcára. 
- És ti? – kérdezte Sasuke. – Hova mentek?
- Sétálunk egyet a parkban – nézett körül Temari.
- Szerintem próbáld meg rendbe hozni a kapcsolatodat – suttogta Sasuke Shikamarunak, aki csak sóhajtott.
- Azt akarom – nézett barátjára. – Gyere Temari, menjünk! Sz’asztok!
Temari és Shikamaru a park felé vették irányukat, míg Sasuke és Sakura, kézen fogva futottak haza.
- Mit súgott neked Sasuke? – kérdezte Temari egy kis idő után mire Shikamaru nagyot sóhajtott.
- Azt, hogy hozzam rendbe a kapcsolatomat – felelte végül és barna szemeit Temarira függesztette. 
- És rendbe akarod hozni? – kérdezte halkan a lány. Shikamaru bólintott.
- Igen. És te?
- Én is. Főként azért hívtalak el.
Shikamaru elmosolyodott, majd megállt és szembe fordította magával Temarit.
- Temari. Tudod jól, hogy szeretlek. Többet kéne együtt lennünk, és akkor nem kellene folyton javítani a kapcsolatunkon – szorította meg Temari karjait.
- Egyetértek – mosolyodott el a lány, majd átkarolta Shikamaru nyakát és egy forró csókot hintett ajkaira. Shikamaru a lány derekára helyezte kezét, s óvatosan közelebb vonta magához. Minden rendben van, gondolták egyszerre. 



- Ba-basszus, a-annyi-annyira fá-fázom – vacogott Sakura, mikor megékeztek a lányok kollégiumához. 
- Szívesen adnál rád valamit, csak mindenem vizes – mosolyodott el Sasuke.
- Idióta, kellett neked beugrani a vízbe. Legalább engem nem vittél volna magaddal – nézett rá a lány.
- Köszi, én is szeretlek – vigyorodott el a fiú, majd átölelte Sakurát és egy szenvedélyes csókcsatába kezdtek. 
- Megyek, a végén megfázom, és te is siess haza! – szakította meg a csókot Sakura. Sasuke bólintott, majd ismét a lány ajkai után kapott. Miután elváltak, Sasuke vigyorogva búcsút intett Sakurának, majd elment. A lány befutott a kollégiumba, és kegyetlenül megrohamozta a 203-as szoba ajtaját. Kártya be, ajtó ki… Sakura szó szerint beesett a szobába, minek következményeként Ino felsikított. 
- Bazdmeg Sakura, a szívbajt hoztad rám! – förmedt rá barátnőjére. Sakura vigyorogva felállt, majd gyorsan keresett egy tiszta ruhát. 
- Hol jártál? – kérdezte Ino.
- Sasukéval voltam a parkban, és fürödtünk egy jót a szökőkútban – válaszolta Sakura. Ino kidülledt szemekkel meredt rá, majd folytatta előz tevékenységét, ami a laptop összeszerelése volt. 
- Az meg honnan van? – kérdezte Sakura, mikor átöltözött.
- Kurenai hozta nemrég – felelte Ino, majd folyamatosan pötyögött.
- Mióta értesz te ezekhez? – vonta fel szemöldökét Sakura.
- Attól még, hogy szőke vagyok, nem vagyok sötét - nézett rá nevetve a szőke. Barátnője is megeresztett egy vigyort, majd fogta a hajszárítóját, bedugta, és lekezdte szárítani a haját.
- Hangos! – kiáltotta ingerülten Ino.
- Bocs, nem tudom lehalkítani – kiáltott vissza Sakura. A hajszárítás közben egyetlen egy szó sem esett köztük, csupán Ino morgott néha-néha valamit. Mikor a hajszárító leállt, Sakura kihúzta, majd lefeküdt az ágyba.
- Sokáig fogod még azt csinálni? – fordult Inohoz. 
- Nem – felelte a lány. Kikapcsolta, majd összecsukta a laptopot, rárakta az éjjeliszekrényre, és elfeküdt az ágyon. – Jó éjt!
- Jó éjt!