Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Angel

2011.01.08

 Motor zúgása töltötte be a tájat, ami egy néptelen, kihalt pusztaság volt. A motor egy hirdető tábla mellett állt meg, s leszállt róla, egy közepes termetű, karcsú, kékes hajú lány. Megköszönte a fuvart és leült a földre, tovább pásztázva az utat. A motoros biccentett, majd elhajtott, tovább, úti célja felé. A lány komoran ült a földön, s hosszú hajába, itt-ott belefújt a szél. Levendula szemei az utat és az eget pásztázták, majd lejjebb hanyatlott, amikor megpillantott egy fekete autót maga előtt. Az autóban egy hosszú, fekete hajú férfi ült, s most intett a lánynak, hogy szálljon be. A lány mosolyogva felállt, majd beült az autóba és rámosolygott a férfira.

- Hyuuga Hinata – nyújtotta a kezét, s a férfi, kezet rázott vele.
- Orochimaru – biccentett. Hinata elmosolyodott, majd hátra döntötte fejét. Orochimaru ránézett, majd rátaposott a gázra, s ment tovább az úton. Hinata mosolyogva nézte a tájat, olykor-olykor Orochimarura emelve a tekintetét. A férfi mosolyogva viszonozta a pillantást, majd megállt egy elhagyatott motel mellett. Hinata gyanakodva szállt ki, s kérdő pillantást küldött Orochimaru felé.
- Én itt lakom – magyarázta Orochimaru. – Gondolom, szeretnél valamit inni. 
Hinata elmosolyodott, majd bólintott. A férfi nyomában belépett a házba, majd leült egy székre, s várt, amíg Orochimaru bement a konyhába. 

Bent a konyhában, a férfi elővett két poharat, s mindkettőbe öntött egy kis vizet. Keze a polcokon kutakodott, s egy kisméretű, átlátszó üveget vett elő, amiben átlátszó folyadék volt. Orochimaru szájára gonosz vigyor ült ki, majd egy keveset beleöntött az egyik pohárba. Egy evőkanállal megkavarta, majd kivitte Hinatának. Az egyik poharat átnyújtotta neki, s ő felemelte sajátját. Hinata ugyanígy tett, majd pillantásával követte a férfit, amint az egyik kis szobába ment. Hinata felállt, majd a mellette lévő szobába ment. Kis helyiség volt, az ablakot belepte a kosz, néhány gyertya adott csak világítást. Az ablak mellett egy ágy volt, mellette egy éjjeliszekrény, s az ajtóval szembe egy íróasztal. Az fölött képek voltak, bizonyára újságokból. Emberek képei díszelegtek a falon, mindegyik bekarikázva, kivéve egyet. Hinata szíve nagyot dobbant, amikor felismerte önmagát. Középen volt a képe, s körülötte négy lány képe. 
- Haruno Sakura? – borzadt el Hinata. A képen egy mosolygós, rózsaszín hajú és smaragdzöld szemű lány tündökölt. Hinata szíve ismét nagyot dobbant, amikor észrevette másik három barátnőjét. Néhány hónapja halt meg utolsó barátnője, Yamanaka Ino. Előtte Tenten és Sabaku no Temari, s elsőként legjobb barátnője, Haruno Sakura. Mind a négy kép be volt karikázva, s mellé írva, hogy halott. Hinata szeméből kicsordult egy könnycsepp, s a koszos padlóra esett. Ez egy gyilkos? Megölte az összes barátnőmet és most én következem? – kérdezte magától. Belekortyolt italába, majd hirtelen a torkához kapott. Levegőt nem kapott, öklendezve rogyott a földre. A környezete sötétedni kezdett, majd végleg elsötétült. 

Orochimaru elégedetten nézte vendége szenvedését. Belekortyolt vizébe, majd felemelte a lányt és letette az ágyra. Karjait és lábait összekötözte, majd kivitte az autóhoz, s berakta az anyósülésre. Ő maga beült a kormányhoz, s elhajtott oda, ahova áldozatait temette el. Ez egy homokos, sík vidék volt, tele buckákkal, és apró bokrokkal. Orochimaru kiszállt az autóból és, majd a csomagtartóból kivett egy lapátot, s elkezdett ásni egy gödröt. A homok, ami a talpa alatt volt, kis buckákban tornyosult a pusztaság egyes részein, volt, ami már megszáradt, de volt, ami még friss volt. Orochimaru pár perc múlva megásta a gödröt, majd letörölve verejtékező homlokát, s a kocsijához sétált. Hinata karjait megfogva, a gödörhöz húzta, majd letette a földre, még előtte. Homlokát ismét megtörölte, majd a lányra nézett. Szája félig nyitva volt, homlokán izzadságcseppek csillogtak, szeme csukva volt. Kócos hajából, néhány tincs a szemébe lógott, de Orochimaru nem vette figyelembe. Lassan a gödörbe kezdte húzni, de ekkor megszólalt valaki.



Egy szőke fiú lépdelt egy elhagyatott úton, s a távolban egy fekete autót vélt felfedezni. Gyorsan beugrott egy bokorba, nehogy elárulja magát. Csak most vette észre, hogy egy tiltott pusztaságon volt. Felettébb gyanúsnak találta a homokbuckákat, de nem volt ideje ezen gondolkodni, amikor a fekete autó lefékezett a buckák előtt. A fiú számára ismerős ember szállt ki. Orochimaru, futott át az agyán. Mit kereshet itt? A fiú óvatosan kikukucskált a bokrok mögül, amikor észrevette, hogy Orochimaru egy lányt vonszolt ki a kocsiból. A fiú szemei kidülledtek, amikor felismerte a lányt. Hinata! Szíve kétségbeesetten kezdett el dobogni, majd egy kis készüléket húzott elő a zsebéből. Dobott egy SMS-t egyik barátjának, hogy hívja a rendőrséget, s, hogy ők maguk is jöjjenek ki az említett helyre. A fiú látta, hogy a férfi már a gödörbe húzza a lányt, s akkor felállt.
- Hé! – kiáltotta és odafutott a férfihez.
- Nocsak, nocsak, csak nem Uzumaki Narutóval van dolgom? – nyalta meg ajkait Orochimaru.
- De igen – felelte dacosan Naruto. – Maga felelős a lányok halálért? 
Orochimaru gonosz vigyorral az arcán bólintott, amitől Naruto dühe még jobban felizzott. Kezeit ökölbe szorította, majd dühös tekintettel meredt Orochimarura. 
- Miért? – Ezt tudta csak kérdezni.
- Mert nem közénk tartoznak – felelte nemes egyszerűséggel a férfi.
- Maga se! – csattant fel Naruto. – Egy pszichopata gyilkos, aki ártatlan lányokat gyilkol. Hogy öli meg őket?
- Egyszerű méreggel – vont vállat Orochimaru. – Saját fejlesztés.
Naruto dühösen elindult a férfi felé, de ekkor egy kezet érzett a vállán. Nem nézett hátra egyből, csak akkor, amikor Orochimaru szemei elkerekedtek. Hátra fordult, s Hinatával találta szembe magát. A lány lágyan rámosolygott Narutóra, majd komor tekintettel kezdte pásztázni Orochimarut. 
- Te – sziszegte. Naruto végig nézett Hinatán, s eltátotta a száját. A lányon könnyű, fekete ruha volt, s hátán két, hatalmas, hófehér szárny. Naruto ijedten kapta fel Hinata arcára a tekintetét, de az csak Orochimarut figyelte. Lassú léptekkel elindult felé, majd egyik kezét felemelte, s egy halvány fénygömb jelent meg rajta. Orochimaru arcára kiült a félelem, s óvatosan hátrálni kezdett. A szél nem fújt, Hinata haját és ruháját mégis vitte. A fénygömb egyre nagyobbodott, majd egy hirtelen lökéssel Orochimarunak dobta. A gömb egyre növekedett, majd hirtelen Orochimarunak csapódott. A férfi beleesett gödrébe, amiben most nagy fény keletkezett, légörvényt zúdítva Hinatára és Narutóra. A fiú szeme elé kapta a kezét, hogy megvédje a vakító sugaraktól. Hinata lassan a gödör felé kezdett lépkedni, s elégedetten vette tudomásul, hogy Orochimaru porrá hullt. Naruto mellé lépett, s eltátotta a száját, amikor nem látta a férfi holttestét. Hinata teste viszont ott feküdt a gödörnél. Hinata szomorkásan lenézett rá, majd felemelte tekintetét Narutóta, s halványan elmosolyodott.
- Arigatou – suttogta és két kezét a fiú arcára rakta, majd közelebb húzódva hozzá, megcsókolta. Naruto megszeppenve csókolt vissza, majd végig simított a lány arcán, s kezeit derekára helyezte. Hinata szárnyai védőpajzsként kerítették be kettőjüket az újabb fénycsóváktól. Megszakították a csókot, majd felnéztek az égre. A homokbuckák alól, angyalok jöttek a felszínre, egy-egy boldog pillantást vetve Narutóra és Hinatára. A két fiatal szíve nagyot dobbant, amikor felismerték a rengeteg angyal között Sakurát, Inót, Temarit és Tentent. Hinata szeméből kicsordult egy könnycsepp, majd Natutóra nézett.
- Mindig is szerettelek – kezdte el, de Naruto beléfojtotta a szót egy csókkal.
- Remélem, tudod, hogy én is – suttogta, s homlokát nekidöntötte a lányénak. Hinata lágyan elmosolyodott, majd átölelte a fiú nyakát.
- Sajnálom, hogy nem lehetünk együtt – mondta halkan, s egy könnycsepp gördült végig az arcán. Naruto értetlenkedve nézett rá, majd még egy utolsó csókot érzett ajkain, s Hinata felszállt az egekbe, majd végleg eltűnt. Naruto megkövülten állt, majd mikor észhez tért, egy óriási kiáltás tört fel a torkán. Térdre vetette magát, majd ökével kezdte csapkodni a földe.
- Nem, ez nem történhetett meg – mondogatta, miközben könnyeit a porba verte. Odakúszott Hinata élettelen testéhez, majd végigsimított arcán. 
- Naruto – hallott hirtelen egy hangot.


Naruto hirtelen ült fel az ágyában. Pólója átázott, egész teste verejtékezett. Már megint az a szörnyű álom, futott át az agyán. Lassan már két hónapja álmodja folyamatosan ugyanazt, s a rendszeres nyúzottság miatt a munkahelyén is szidták. Naruto kétségbeesetten fogta két kezébe a fejét, s próbálta lezárni az elméjét. Ekkor azonban kipattant az ágyból, felvett egy nadrágot és kiviharzott a házból, egyenesen a temetőbe. Egyből megtalálta a sírkövet, amit keresett, nem csak a fényessége miatt, hanem azért is, mert naponta járt ki ide. A sírkő márványból volt, rajta aranyozott betűkkel ez állt:

Hyuuga Hinata
élt 18 évet.

„Úgy éljen benned a lelkem, mint enyémben a tiéd”



Naruto ezt a sírfeliratod betűről betűre tudta. Az idézetet Hinata találta ki az első fogalmazásánál, s neki, Narutónak volt az ötlete, hogy ez legyen a sírfelirat. Igaz volt rá, Hinata továbbra is a szívében élt, s bízott benne, hogy a lány még nem felejtette el őt, akárhol is járjon épp. Kövér könnycsepp gördült le az arcán, s a fehér sírkövön landolt.

Találkozni fogunk Naruto, s semmi sem fog elválasztani minket, higgy bennem!


Vége…